21.fejezet : Mennyek országa

Üdvözletem mindenkinek!
Elhoztam a folytatást, sajnos holnap biztosan nem lesz új
mert kórházba kell mennem, de ígérem, hogy minél
hamarabb megpróbálom feltenni nektek a 22. fejit.
Addig is érezzétek jól magatokat.  :)



 Vadul kezdett csókolni.
 Először ajkaimat majd a nyakamat, melltartóm
 szétpattant ahogy ujjai hozzáértek a kapocshoz,
 nyelve egyre jobban lejjebb vándorolt míg rá nem lelt
 a mellbimbóimra.
 Itt elidőzött nyelvével, körkörösen kényeztette a
 bimbókat majd szájába véve szívogatta azokat.
 Nyögéseim megtörték a ház csendjét.
 Már ekkor tiszta nedü voltam.
 Kezeim vállait markolászták, hátam ívesen megfeszült.
 Olyan gyengéd volt, mégis heves.
 Lábam közé férkőzött ahol nadrágján keresztül
 is éreztem vágyát. Annyira kívántam...
 Kezei gyengéden simogattak, kényeztettek.
 Lassan megszabadítottam a pólójától,
 majd a nadrágjától, csókjai közepedte belemarkoltam
 fenekébe, ettő csak jobban beindult,
 keze megindult a bugyim felé és az egy
 reccsenéssel lekerült rólam.
 Ujjai a lábamközét kezdték ingerelni,
 a csiklóm úgy megdagadt, hogy már fájt,
 de ő nem hagyta abba.
 Először csak egy, majd két ujjal mélyedt belém.
 Egyre gyorsabb ütemet vett fel amit a testem
 nem bírt tovább elviselni és kirobbant belőlem a gyönyör.
 Hatalmas sikoly tört fel belőlem, a testem először
 megfeszült azután remegni kezdett.
 Azt hittem elporladok, de Edward nem hagyta abba,
 ujjai ugyan olyan fürgén mozogtak, nyelve csak úgy
 siklott a felső testemen.
- Edward, kérlek... - ziháltam.
 Segítettem lejjebb húzni a boxerét, hogy csak
 le kelljen rúgnia magáról.
 Amint megéreztem kőkemény férfiasságát a
 legkeményebb pontomnál felsóhajtottam.
 Belekapaszkodtam a nyakába és ő fájó
 lassúsággal belémhatolt.
 Egyszerre nyögtünk fel az érzés hatására.
 Egyre beljebb, egyre gyorsabban mozgott,
 a levegő is bennem rekedt a gyönyörtől.
 Nem sok időbe tellett mire egyszerre nyögtünk
 fel az élvezettől, a testünk remegett
 Edward pedig egész testével hozzám szorította magát.
 Ennél többet nem is kívánhattam volna.
 Boldog voltam.
 Semmi mást nem is kívánhattam volna, hiszen
 megkaptam mindent amit valaha szerettem volna.
 Megvolt egy csodálatos és szeretetre méltó családom
 és mellettem feküdt a világ leghihetetlenebb lénye,
 akibe bolondulásig szerelmes voltam.
 Tudtam, hogy mindentől képes megvédeni, hogy ő is
 tényleg viszont szeret engem és soha nem fog elhagyni,
 legalábbis amíg élek.
 Ezzel csak annyi probléma volt, hogy az én életem
 elég rövid az övé mellett.
 Hogy fogok én kelleni neki öregen és ráncosan?
 Nem lett volna szabad ilyenekre gondolnom, de hát
 át sem ugorhattam a tény felett.
 Csak úgy lehetett volna teljes minden ha átváltoztat
 olyanná amilyen ő maga is, de erről hallani sem akart.
 Reménykedtem, hogy előbb-utóbb belátja majd, hogy
 nekem van igazam és akkor megváltoztatja a döntését.
 Nem akartam elengedni, olyan jó volt érezni őt,
 a kezével tartotta magát nehogy véletlenül is
 megnyomjon, a fejét pedig a bal vállamon nyugtatta
 még kissé zihálva.
 Az én kezeim a hátán és a haján nyugodtak,
 úgy simogattam kedvesemet.
- Hogy érzed magad kicsim? - nézett rám Edward.
- Már sokkal, de sokkal jobban hála az én csodavámpíromnak.
 - feleltem kuncogva.
- Helyes, ez volt a terv. - mosolyodott el ő is.
 Lemászott rólam és szorosan mellém bújt.
 Megköszörülve a torkomat azért rákérdeztem :
- Miért nem akarod, hogy olyan legyek mint te?
 Összevonta a szemöldökét és lehervadt a jókedv
 szerelmem arcáról, olyan lett mint egy szobor.
- Azt hiszem itt az ideje, hogy elmeséljem neked a
 saját történetemet. Remélem azután megérted miért.