17.fejezet : Még többet...

- És honnan tudtad, hogy hol lakom?
- Követtem az illatodat egészen idáig,
 a vámpíroknak nagyon jó a szaglásuk. Finom vanília illatod van.
 Mosolyogva megráztam a fejem.
- Hihetetlen vagy! A tusfürdőm és a parfümöm is
 vanília illatú. És, hogy álltad meg, hogy ne vesd rám magad?
 Nagyon kíváncsi lettem.
- Hmm... hol is kezdjem. - morfondírozott.
- Hát az elején.
- ok. Emlékszel a túrádra az erdőben, a házunktól nem messze? -
 nézett kérdőn rám.
 Én csak biccentettem.
- És a reccsenésre amire odakaptad a fejed?
- Csak nem azt akarod mondani, hogy az te...?! - akadt bennem a szó.
- De, én voltam. - erre lefagytam - Akkor az illatod és
 a kinézeted hahh... nagyon megzavart. Nem akartalak bántani,
 de a véred úgy vonzott, hogy azt hittem megőrülök tőle. -
 bánatosan nézett a szemembe - De te... még soha
 nem tapasztaltam ilyet, valami megmozdult bennem,
 valami emberi és bár vámpír vagyok, mégis férfi is,
 felébredt bennem az önzés és a vágy irántad,
 hogy csakis az enyém légy, senki másé.
 Akartalak magamnak, csakis magamnak. De le kellett csillapodnom
 az épséged érdekében, ezért amint hátat fordítottál
 elhúztam mögötted. Bepattantam az autómba és elhúztam a hegyekbe,
 hogy kiszellőztessem a fejem. - elhülve hallgattam.
 Csak bambultam nyitott szájjal és azon gondolkodtam
 mit tudnék mondani, de semmi nem jutott az eszembe.
- Elég gáz mi? - kérdezte.
- Nem, dehogy. Én meg azt hittem valami állat. - mondtam.
- Azután meg megláttalak este az üzletben. Nem tudtam
 mit csináljak, de már menekülni nem tudtam, megcsapott az
 illatod és ledermedtem. Attól féltem, hogy nem bírok magammal,
 de erőt vettem magamon és mélyen beszívtam az illatodat és
 percről-percre könnyebb lett. Sőt, egyre jobban tetszett,
 inkább már gerjesztő volt számomra. - erre elmosolyodtunk.-
 Aztán mikor elájultál nagyon megijedtem, hogy valami komolyabb
 bajod lehet. Tényleg miért is ájultál el? Nem ettél?
 Azt sem tudtam, hogy köpjek vagy nyeljek, erre mit
 mondhattam volna? Attól tartottam idiótának fog nézni.
- Hát az igazság az, hogy miattad az-az a kinézeted miatt.
 Amikor kiléptél az öltöző kabinból meg kellett kapaszkodnom
 annyira gyönyörű voltál, egyszerűen összecsuklottam.
 Lesütöttem a szemeimet és elpirultam.
 Az ágy mozgásából ítélve kuncogott.
 Erre felnéztem és igazam volt, eközben a fejét csóválta.
- Egyszerűen eszméletlen vagy! - még mindíg kacagott - Ekkora
 befolyással lennék rád?
- Ne nevess, nem tehetek róla. Miért vagy ilyen dögös?
 Ez a te hibád! - böktem meg a mellkasánál.
- Ha én dögös vagyok akkor te minek számítasz? - mosolygott
 huncutul - Elcsábítottál egy vámpírt. És itt ülsz előttem
 egy szál törölközőben. Így is majd megzavarodok,
 alig bírom tűrtőztetni magam. - és végigsimított a vállamtól
 le a mellemig.
 A szívem úgy beindult mint valami gépezet,
 mély levegőket kellett vennem, hogy el ne ájuljak.
 De ő nem hagyta abba, a nyakamhoz hajolt és lágyan
 csókokkal halmozta el, aztán az állkapocscsontomnál folytatta
 majd egyre feljebb és közelebb ajkaimhoz.
 Illatától bódult állapotba kerültem, kezeim a takarót markolták.
 Ha sokáig így folytatta volna kiugrott volna a szívem.
 Mire az ajkaimhoz ért remegett minden porcikám és
 nem bírtam tovább.
 Kezem tarkójára csúsztattam, ajkam az övére tapasztottam
 és édes nyelvét kezdtem ízlelgetni.
 Másik kezem hátán kalandozott majd mellkasán, azután
 megállt férfiasságán, gyengéden simogattam nadrágján keresztül
 ami már így is kőkeményen merevedett.
 Az ő keze egy pillanat alatt lerántotta rólam a törölközőt,
 még meglepődni sem volt időm.
 Mind a ketten az oldalunkon feküdtünk, Edward a
 combomnál fogva csípője köré tette a jobb lábamat
 majd a bokámtól a nyakamig, majd vissza simogatott,
 érintésétől megborzongtam.
 Felhevült testemnek nagyon jól esett hideg bőre.
 Épp belendültünk volna a dolgokba amikor lábdobogást
 hallottunk a lépcsőn.