16.fejezet : Újdonságok sora

Sziasztok!
Újra itt egy új fejezet , holnap pedig hozom
a 17-et is. Kellemes olvasást. :)



 Kézenfogva sétáltunk a főút felé, mikor Edward kérdezett valamit.
- Mutathatok neked valamit?
- Naná! És mi lenne az, valami vámpíros dolog?
- Igen, vámpíros, de ha félnél csukd be a szemed. - figyelmeztetett.
 Egy lendítéssel már a hátán is voltam.
- Kapaszkodj erősen.
 Nekem sem kellett több, csoda, hogy nem fojtottam meg.
 Nekiiramodott olyan gyorsan, hogy mellettünk minden összefojt,
 a szememet nem tudtam bezárni és nem is akartam,
 hihetetlen volt, észre sem vettem és már az autónál is voltunk.
 Óvatosan levett a hátáról, kissé remegett a lábam,
 de kit érdekelt?!
- Wow, ez... ez hűh! - ennyi volt a beszéd tudományom.
- Ezek szerint tetszett? - meredt rám Edward.
- Az nem kifejezés, ez király volt! - hüledeztem. - Szóval,
 így csináltad az el és feltűnéseidet?
- Igen így. Örülök, hogy tetszik. - úgy láttam megkönnyebbült.
 Közelebb léptem hozzá, beletúrtam csodás hajába majd
 tarkójánál közelebb vontam magamhoz, ő pedig átkarolt a csípőmnél.
- Nekem van a világon a legszuperebb és legdögösebb pasim!
 Megőrjítesz! - és forrón megcsókoltam.
 Nem tudom meddig tartott mert elvesztettem az időérzékemet,
 de aztán lassan elváltunk.
- Te tényleg szupernek és dögösnek tartasz? Pedig én nem vagyok
 más mint egy szörnyeteg. - mondta elképedt arcon.
- Nem vagy szörny, ne beszélj hülyeségeket.
- Bella, én nem mindíg voltam ilyen nyugodt,
 de ezt majd elmesélem máskor. - mondta.
 Persze én egyből kérdésekkel záporoztam volna, de rájöttem,
 hogy elég késő van már ehhez, anyám már biztos aggódik,
 csoda, hogy még nem csörgött a telefonom.
 Jó szorosan hozzábújtam és mélyen beszívtam illatát majd
 ránéztem mélyen a szemeibe.
 Csillogott, de már kezdett feketedni.
- Mitől lesz fekete a szemed színe? - érdeklődtem.
- Attól, hogy például vadásznom kéne, a vágy vagy a düh is közrejátszik.
- És most miért fekete?
- Azt inkább máskor mutatom meg, itt elég kényelmetlen lenne. -
 Felkacagott, én pedig teljesen elpirultam. -
- Inkább menj mielőtt meg nem gondolom magam,
 és nem kötök ki rajtad.
- Tetszik az ötlet, de most tényleg nem jó az időzítés.
 Holnap akkor eljössz? - kérdeztem.
- Természetesen, édesanyád nem csalódhat bennem,
 még eltiltana tőlem. - mosolygott.
- Igen-igen, azt én sem szeretném. - feleltem.
 Váltottunk még egy gyors csókot és bepattantam az autóba.
 Nagynehezen megfordultam az úton azután megindultam haza.
 Nem mondom így egyedül be voltam parázva reménykedtem,
 hogy az a szörnyeteg eltűnt, de valószínűleg ha nem így lenne
 Edward nem engedett volna el egyedül.
 Hazaérve berontottam a házba és boldogan elújságoltam,
 hogy szerelmem elfogadta és örült a meghívásnak.
 Anyám majd kiugrott a bőréből, apám már kevésbé,
 nem tudja hogyan kezelje majd a helyzetet hiszen
 ilyen még nem volt nálunk.
 Megvacsoráztunk, felmentem letusolni majd elindultam egy
 szál törölközőbe a szobámba, Charlie-ék is lefeküdtek már.
 Mikor beléptem majdnem szívrohamot kaptam és a szám elé
 kaptam a kezem, hogy elfojtsak egy sikoltást.
 Az ágyamon feküdt teljes gyönyörű pompájában kigombolt inggel
 az én Edwardom.
 Lassan elindultam az ágy felé, de előtte kulcsra zártam az ajtót.
 Felmásztam mellé, kezem végigsimított márványsima mellkasán
 majd finom csókot lehelltem ajkára.
- Ne vedd sértésnek de, hogy kerülsz te ide,
 hogy jöttél be? - érdeklődtem kíváncsian.
- Én minden este itt vagyok és az ablakon jöttem be
 mint mindíg. - felelt könnyeden.
 Én elhűlve emésztgettem szavait. Az ablakon? Minden este?
- Hogy-hogy minden este? Mióta?
- Amióta megláttalak az üzletben, azaz nem is az üzletben.
 Minden este melletted voltam.