19.fejezet : Várva várt vendég

Szióka mindenki!
Elhoztam az újabb fejezetet , jó olvasást kívánok!
És továbbra is kíváncsian várom a véleményiteket.  :)


 Nagy nehezen leballagtam Renéehez a nappaliba
 csak az vígasztalt, hogy hamarosan újra látom.
 Mindent megcsináltam amit anyám kért hiszen
 az én érdekem is, hogy minden patyolat legyen.
 Mikor hazaért nekilátott a főzőcskézésnek,
 szilvás pulykát sütött rösztivel és kompótot csinált.
 Szegény REnée hiába fáradozott annyit Edward miatt
 hiszen ő ebből nem fog enni egy falatot sem.
 Mire minden elkészült ott volt az idő, hogy
 szerelmem ideérjen, Charlie is megérkezett
 ő nem volt annyira felpörögve.
 Leült a nappaliba a foteljába és bekapcsolta a tévét.
 Meghallottam Edward autójának hangját és már
 ugrottam is az ajtóhoz, kitártam előtte.
 Majd összecsuklottam a látványtól, mintha egy
 görög isten lépett volna elém.
- Szia kicsim. - bevetette a szédítő féloldalas mosolyt.
- Szia. - teljesen a hatása alá kerültem - Gyere be.
 Belépve megmutattam hova akaszthatja a kabátját,
 majd bevezettem a nappaliba ahol anyuék voltak.
 Anya arcán döbbenet, el tudtam képzelni mit gondolt,
 de úgy voltam majd megkérdezem Edwardot.
 Apu zavarban volt.
- Apa, anya, bemutatom nektek Edward Cullent.
 Hát szóval, ő lenne az. - néztem a szüleim arcára.
 Először apám rázott vele kezet.
- Hello Edward, Charlie vagyok.
- Örvendek rendőrfőnök úr. - mosolygott apámra.
- Csak Charlie. Hívj Charlie-nak. - Edward bólintott.
 Anyu nem elégedett meg kézfogással, megölelte.
- Végre megismerhetlek, Renée vagyok és tegezz nyugodtan.
- Köszönöm, részemről az öröm. - felelt kedvesen Edward.
 Mindenki helyet foglalt, én persze Edward mellett
 és bíztatás képpen megfogtam a kezét, nem mintha
 szüksége lett volna rá, minden kérdést előre tudott
 így könnyedén felkészült a kérdésekre és a
 sokkoló gondolatokra. Előre sajnáltam.
 De hála istennek minden úgy ment mint a karikacsapás,
 még Charlie is élvezte.
 Edward elbűvölte a sport és horgász tudásával,
 apu ki sem nézte volna belőle.
 Az-az igazság, hogy Edwardot nem is érdekelték
 effajta dolgok, csak felkészítettem arra mire
 számíthat apámnál.
 Edward hihetetlen volt, túlszárnyalt mindent
 Renée-vel is egy hullámhosszon mozgott,
 anyu mondhatni beleszeretett.
 A vacsora is simán kimagyarázta mind a ketten
 a tenyeréből ettek, valamiféle diétával rukkolt elő
 szuper komoly előadási módban.
 A vacsi végeztével szerelmem bejelentette :
- Elnézéseteket kell kérnem, de lassan
 haza kell indulnom, holnap iskola.
- Tényleg máris menned kell? Hiszen csak most jöttél?
 - nyafogott Renée.
- Sajnálom, én is így érzem, de igen, mennem kell.
 - olyan kedves volt.
- Hát pajtás, örülök, hogy itt voltál. - ezt tényleg
 az én apám mondta?
 Alig akartam hinni a fülemnek.
- Köszönöm Charlie.
- De ugye azért jössz máskor is? - anyám
 oda-vissza volt Edwadtól.
- Nagyon szívesen.
 Ezzel jött a puszi és a kézfogás.
 Elindultunk az előszobába, ott felvette a kabátját
 én is magamra kaptam egy pulcsit.
- Kikísérlek az autóig.
 Kisétáltunk és megálltunk a kocsi előtt.
- Edward, te egyszerűen fantasztikus vagy,
 teljesen levetted őket a lábukról! Hogy csináltad?
- A vámpírságnak is megvannak a maga előnyei.
 - olyan édes volt ahogy ezt mondta.
- Apámék nagyon gázosak agyban?
- Egyáltalán nem, bár anyud egy kissé elveszítette a
 fonalat, de nagyon kedves. Charlie pedig
 borzasztóan félt téged ami érthető főleg,
 hogy egy vámpírral jársz.
- Ez a bizonyos vámpír sokkal kedvesebb  és megértőbb
 na meg intelligensebb mint akár melyik ember.
 Ennek a vámpírnak nyomába sem érhet egy nyomorult sem.
 - biztosítottam róla.
- Túl sokra tartasz engem, Bella. - suttogta.
- Nem. Ez az igazság! Edward, én látom az embereket,
 hogy mit hozol ki belőlük.
 Magához húzott és a homlokát az enyémhez nyomta.
- Szeretlek, Bella.
- Én is szeretlek.
- Nem, nem érted. - lecsukta szemeit - Te... te hoztad
 nekem a fényt az életembe, nélküled már lehet
 nem lennék.
 Megsimogattam az arcát.
- Ne beszélj butaságokat.
- Ez az igazság. Ez is a történetem egyik része.
 - teljesen elkomorodtam .
- Edward, itt vagyok és itt is leszek, veled maradok
 ameddig csak akarod.
- Addig sajnos nem, de életed végéig biztosan.
 - nézett a szemeimbe.
 Ekkor értettem meg, mit akar ezzel.