Sziasztok!
A mai napon kettő fejezetet tettem fel, mert elég rövidek lettek,
de ezáltal próbáltam egy kicsit pótolni a hibát.
Remélem tetszeni fog, jó olvasást és kérlek írj egy-két mondatot
mit gondolsz a történetről és a fejikről. Köszönet :)
Másnap délelőtt épp a takarítással voltam elfoglalva amikor megszólalt a csengő.
Kinyitottam az ajtót, meglepődve néztem, hogy Billy és Jacob volt az, Billy kezében egy pakk sör.
Pislogva néztem, hogy vajon mi járatban vannak erre ugyanis több mint két hónapja nem láttam őket.
Billy apám legjobb barátja, Jacob pedig Billy fia aki nem mellesleg nagyon jóképű és csupa izom srác.
Jacobon észrevettem már egy ideje, hogy nem vagyok közömbös számára,
de nekem ő fiatal volt, többször is járt nálunk már,
szeretek vele lenni, sokat nevetünk, elég poénos egy alak.
Ők La Push-ban élnek egy rezervátumban, mi is voltunk párszor
náluk ebéd vagy vacsorameghíváson, nagyon nyugodt egy hely.
- Hello, hát ti, hogy kerültök ide? Apu nem szólt, hogy vendégeink lesznek. - mondtam meglepedten.
- Szia, Bella, talán zavarunk? - kérdezte Billy.
- Jaj, dehogyis, gyertek csak be, épp takarítok, anya meg ebédet főz. - feleltem.
- Köszi, gondoltuk átnézünk, rég nem jártunk erre. - mondta Jake.
Betolta az apját a tolókocsival egyenesen a nappali felé ahol apám valami meccset nézett.
Mikor meglátta Charlie Billyéket felugrott.
- Héj, öreg haver, hát ti mit kerestek itt?
- Szevasz Charlie, gondoltam nem baj ha meglátogatunk, hiányzott már egy kis duma party. - mondta Billy.
- Hát ezt nagyon jól tettétek haver. - ujjongott Charlie.
A hangzavarra Renée is kidugta a fejét a konyhából.
- Óó, helló fiúk, de régen láttalak titeket, ha már itt vagytok remélem maradtok ebédre?
- Szia Renée. - zengték mind a ketten. - Köszönjük a meghívást, elfogadjuk.
- Helyes, akkor lassan meg is terítek. - és már el is tűnt.
Raguleves volt, sült pulykacomb és krokett ebédre. Leültünk enni.
Már épp a második fogásnál tartottunk mikor anyám hirtelen megszólalt.
- Tényleg, képzeljétek Bellának barátja van. - azt hittem megfulladok.
Jacobot elnézve nem tört ki örömujjongásba, olyan lett a hangulat mint egy kriptában, csalódott volt.
- Talán ti is ismeritek, vagy inkább te Jake, egy kicsit idősebb, de lehet, hogy a barátod. - folytatta Renée.
Erre Jakenek kikerekedett a szeme, lehet azt hitte, hogy valamelyik La Push-i fiatalról beszél anyám.
- Anya, nem hiszem, hogy Jacobnak La Push-ban vannak leginkább barátai. - próbáltam anyámat elhallgattatni.
- És ki az illető? - nézett Jake faarccal rám.
Hát persze anyám válaszolt is helyettem.
- Edward Cullennek hívják, mi még nem ismerjük közelebbről,
Bella még nem hívta meg hozzánk, bár már itt lenne az ideje. - utalgatott nekem.
Billy és Jake arcán döbbenet, ijedtség és sápadtság suhant át és mindketten rám meredtek.
Nagyon zavarodott lettem, nem értettem mi lelhette őket.
- Esetleg ismeritek őt? - kérdezte tőlük Charlie.
- Nem, nem hallottunk még róla. - kapta el rólam Billy a szemét Charlie felé,
de az arca még mindíg idegességről árulkodott, Jacob pedig még mindíg engem bámult,
kezdett nagyon idegesíteni.
Inkább felpattantam megköszöntem az ebédetés a mosogatóhoz mentem, elmosni a tányéromat.
Mikor mindenki végzett én mosogattam, Jake pedig törölgetett eközben pedig beszélgettünk egy keveset.
- Kérdezhetek valamit Bella?
- Persze, ki vele.
- Milyen srác ez az Edward? - érdeklődött.
- Hát, nagyon kedves, első látásra beleszerettem, mintha nekem teremtették volna, előzékeny, nyugodt típus.
Erre mintha horkantott volna egyet.
- Na és a családját ismered?
- Csak tegnap óta, legalábbis ami a szüleit illeti, a testvéreit pedig a munkahelyemről és a suliból ismerem.
- Ahha. - ennyit nyögött. - És idevalósiak?
- Egy pár hete költöztek ide Angliából. - feleltem.
Mire észbekaptam készen is voltunk, de Jake nem mozdult, feszült volt a testtartása.
- Nem jössz a nappaliba? - kérdeztem tőle.
Magához térve csak biccentett egyet és elindultunk anyuék után.
Délután négyig vendégeskedtek nálunk, addig Jacob szinte meg sem szólalt, csak ha kérdezték.
Furcsa volt, ő mindíg olyan életvidám srác, itt viszont
mintha citromba harapott volna, nem értettem mi a fene lelhette.
Lassan elköszöntek és elindultak a rezervátumba.
Alig vártam a másnapot, hogy láthassam végre Edwardot és csókja égesse ajkamat,
az ezelőtti nap csodás volt, még most is beleremegek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése