15.fejezet : Cullenék élete

Sziasztok!
Remélem ez a fejezet elég hosszúra sikeredett,
de elnézést kérek ha hibák lesznek benne,
nagyon későn írtam meg és tettem fel.
Kellemes időtöltést kívánok.


 A mondókát Jasper kezdte. A rendes neve Jasper Whitlock.
 A Texasi Houstonban élt még emberként.
 1861-ben csatlakozott a Konföderáció seregéhez, őrnagy volt.
 Houstonból Galvestonba tartott amikor beleszaladt három vámpírnőbe,
 Mariaba, Nettie-be és Lucy-ba.
 Maria volt az aki átváltoztatta Jaspert, és ő volt az aki azzal bízta
 meg őt, hogy vérszomjas vámpírokat képezzen ki neki hadseregnek.
 Jóval később Jasper elhagyta Mariat egy Peter és Charlotte nevű vámpírpárossal,
 de nem tartott velük sokáig és egyedül kóborolt egy ideig.
 Majd Philadelphiába betért egy vendéglőbe ahol Alice már várta a pultnál.
 Azóta együtt vannak.
 Ezután Rosalie jött. Az ő neve Rosalie Lillian Hale.
 1933-ban történt, amikor 18 éves volt.
 A szülei kispolgárok voltak, apja egy bankban dolgozott,
 anyja háztartásbeli asszony, és volt még két öccse is.
 Mesélt Royce Kingről aki udvarolt neki és arról is mi történt vele egy nap
 amikor hazafelé tartott barátnőjétől.
 Belefutott az utcán egy részeg bandába ahol az ő vőlegénye is közöttük volt.
 Aznap este Roset megszégyenítetten és félholtan hagyták az utcán a rohadékok.
 Carlisle talált rá és átváltoztatta őt.
 Végül miután vámpír lett, egyenként végzett mind az öt mocsokkal,
 Royce-ot hagyta meg utoljára.
 Hát ez nem volt valami vidám, sajnáltam Rosaliet nagyon.
 Emmett következett, de az övé nagyon rövid volt.
 Az ő neve Emmett McCartny, 1915-ben született Tennessee-ben.
 1935-ben változott át vámpírrá.
 Egy erdőben volt amikor egy medve megtámadta, szétmarcangolta,
 de Rosalie rátalált megmentve őt attól, hogy a medve fölfalja.
 Elvitte Carlisle-hoz, hogy változtassa át őt neki társául.
 Ezután Esme következett akinek szintén nics happy end.
 Az ő neve Esme Anne Platt Evenson, 1895-ben született Ohio-ban.
 Ő sajnos elveszítette a kisbabáját akit annyira várt,
 nem bírt így tovább élni és levetette magát egy szikláról.
 Carlisle ápolta, a halálán volt, de eközben beleszeretett és 1921-ben
 átváltoztatta őt társnak magának.
 Carlile jött. 1640 körül született Londonban.
 Az ő édesapja pap volt és tőle is elvárták, hogy az váljon belőle.
 Egy nap egy vámpírt üldöztek, de Carlislet elkapta és megharapta,
 ő elbújt egy pincébe és ott változott át egy hang nélkül.
 Soha nem bántott embereket, rájött, hogy állati véren is lehet élni.
 Tökélyre fejlesztette a szomját és kórházakban kezdett orvosként dolgozni,
 hogy minél több embert tudjon megmenteni, számára nagyon fontos volt
 az emberi élet. Orvosként talált rá Esmere és Edwardra is aki
 spanyolnáthában szenvedett, de erről nem árult el többet.
 Alice története elég ködös volt, ugyanis nem emlékszik emberi életére.
 A kutatások alatt csak pár dolgot tudott meg összesen.
 Mivel ő jövőbe látó képességgel rendelkezik ( amin ledöbbentem )
 emberként diliházba dugták mert nem hittek neki, azt hitték
 elment az esze. Egy idős vámpír aki ott dolgozott beleszeretett és átváltoztatta.
 Az öreg vámpírról úgy tudja, hogy meghalt.
 Alice a látomásában már látta Jaspert akit meg is keresett.
 Majd együtt felkeresték a Cullen családot akikre a frászt hozták
 ugyanis Alice mindenkit a nevén szólított és mindent tudott róluk,
 na és afelől érdeklődött, hogy van-e üres szobájuk ahová beköltözhetnek.
 Ez a történet nem volt vészes, de még, hogy Alice dilis?
 Egyedi az biztos, de pont ez volt a jó benne.
 Edward története következett volna, de ő nem kezdett bele.
- Nem haragudnál meg ha én később mesélném el a saját történetemet?
 Olyan ártatlanul nézett, mit kellett volna erre felelnem?
 Pedig úgy vártam, az övére voltam még igazán kíváncsi.
 Talán annyira rossz, hogy nem akart megijeszteni, vélekedtem.
- Ha most nem szeretnéd semmi baj, majd ha úgy gondolod elmondod,
 de tudnod kell, hogy majd kifúrja az oldalamat a kíváncsiság. - mondtam.
 Egy lágy mosolyt kaptam.
- Köszönöm. - mondta megkönnyebbülten.
- És amúgy Alice képességén kívül van még valakinek ilyen a családban?
 Ez nagyon érdekelt.
- Alice, ugyebár látnok. Jasper az érzelmek irányításával bír,
 Edward pedig olvasni tud a gondolatokban.
 Az utolsó szavakra Edward felé kaptam a fejem kerek szemekkel és
 elvörösödött arccal.
- Jézusom, hogy micsoda?! Te... te olvasol a gondolatokban? Úr isten!
 A kezeimet az arcom elé kaptam.
- Nyugodj meg szivem, a te gondolataidat valamiért nem hallom sajnálatomra.
- Huh, még szerencse, de ez, hogy lehet?
- Nem tudjuk, te vagy eddig az egyetlen akinél ez előfordult. - magyarázta Carlisle.
 Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt.
- Akkor végülis Alice-nek és Edwardnak köszönhetem az életem.
 Alice látta mi fog történni, Edward pedig cselekedett és megmentett a haláltól.
- Pontosan így történt, azért is ment Edward mert közülünk ő a leggyorsabb.
 Esme olyan áhítattal beszélt a fiáról, hogy összeszorult a szívem.
- Mégegyszer köszönöm és neked is Alice.
- Ahol tudok segítek. - kacarászott csillingelve.
- Szeretnéd, hogy hazavigyelek pihenni? - nézett lágyan a szemembe szerelmem.
- Nem, köszönöm, már jól vagyok,
 amúgy kb. egy kilóméterre van innen az autóm
 csak szerettelek volna meglepni azért indultam el gyalog. - lehajtottam a fejem.
- És miért tetted? - az államnál felemelte a fejem.
- Mert nem akartam, hogy halld az autó hangját ugyanis megszerettelek volna
 hívni holnapra magunkhoz délutánra bemutatnim téged a szüleimnek.
 Folyamatosan az arcát néztem, kíváncsi voltam a reakciójára.
 Gondolkodott egy pár pillanatig.
- És áll még a meghívásod?
- Persze! Már mondtam, hogy semmi nem változott, szeretlek
 és már neked is illő lenne megismerkedned a szüleimmel,
 ha már te is bemutattál a tieidnek. Na meg anyám meg is halna
 ha nem fogadnád el, majd kifúrja az oldalát a kíváncsiság.
- Akkor itt az ideje, hogy jó fiúként viselkedjek. - mosolyodott el.
- Te, így is jó fiú vagy, épp ezért az autómig is elkísérhetnél,
 ha van kedved. - kacsintottam rá.
- Természetesen hölgyem. - mosolygott csibészen.
 Ha tehettem volna, ott a helyszínen leteperem.
 Mindenkitől elköszöntem és megindultam a kijárat felé.