18.fejezet : Majdnem megtörtént

Sziasztok!
A mai napon ismét két fejezettel kedveskedem nektek.
Jó szórakozást és szép estét mindenkinek.
Szeretnék kommenteket is kapni, mert így
nem tudom, hogy tetszik-e a történetem.
Köszike  :)

 Megmerevedtünk, aztán kopogás és az apám hangja.
- Bells, minden rendben van?
 Próbáltam zihálásomat csillapítani, hogy egy értelmes
 mondatot kinyögjek.
- Persze apu, miért ne lenne?
- Hát, csak mert olyan furcsa hangok szűrődtek le
 idefentről, biztos nincs baj? - érdeklődött.
 Ennyire hangos lettem volna?
- Nem, tényleg nincs, csak még pakolásztam itt egy kicsit
 bocsi, hogy felébresztettelek.
- Jól van, akkor jóéjszakát. - köszönt el végre.
- Jóéjt neked is. - feleltem zavartan.
 Ezt megúsztuk, még szerencse, hogy az ajtóm zárva volt
 különben lett volna meglepetés ha így ránk nyitott volna.
 Bele sem mertem gondolni.
 A minimum, hogy Edwardot lelőtte volna azonnal
 engem pedig kidobott volna a házból mint egy kutyát.
 EDwardra néztem ő pedig szólásra nyitotta a száját.
- Azt hiszem jobb lesz máskor máshol folytatni mert
 nem hiszem, hogy másodszorra is elhinné neked amit
 mondasz és még berúgja az ajtót. - suttogott.
- Jaj ne is mondd. Nem hiszem el, hogy ilyen hallása van,
 nem is voltunk hangosak. Talán hallgatózott. - erre
 Edward elmosolyodott.
- Ami azt illenti a zihálásod kicsit khhmm... - tudtam
 mire gondol. Szuper!
- A fenébe, nem bírok neked ellenállni, totál elveszítem
 a fonalat ha a közelemben vagy. - puffogtam mint egy vipera.
- Na ezt jó tudni, akkor inkább elmegyek. - jelentette ki.
- Nee... kérlek maradj, ez nem a te hibád. - kérleltem - én
 nem bírok magamon uralkodni.
- Hát ezzel nem vagy egyedül, mint ahogy azt az ábra is mutatja.
 Finoman megcsókolta a vállamat.
- Azt hiszem az lesz a legjobb, ha felöltözök.
- Jó ötlet, különben nem tudom meddig bírom magam tűrtőztetni.
 Fekete szemei csak úgy szikráztak.
 Odasétáltam a szekrényemhez, kivettem a fiókból egy bugyit
 majd egy pizsamát.
 Abszolút nem zavart, hogy Edward mindvégig engem figyelt.
 Mikor végeztem lefeküdtem Edward mellé,
 a fejemet a mellkasára hajtottam és a hasát simogattam.
 Ő betakargatott, hogy ne fázzak hideg bőrétől,
 de engem cseppet sem zavart a lényeg,
 hogy a közelébe lehessek, megérinthessem,
 csak ő számított.
 Eközben a hajammal játszadozott és mindenféléről beszélgettünk.
 Minden apróságról kifaggattuk egymást, majd szép lassan
 álomba szenderültem.
 Reggel mikor felébredtem Edward még mindíg ott volt mellettem
 és csókkal köszöntött.
- Jóreggelt kisasszony.
 Kinyújtóztam, ásítottam egyet, aztán odabújtam hozzá.
- De még milyen jó, életem legjobb ébredése. - és
 megsimogattam gyönyörű arcát.
- Hogy aludtál? - kérdezte.
- Mint a bunda, rég nem volt ilyen éjszakám,
 úgy érzem szét vet az erő. - feleltem.
- Az jó mert szükséged is lesz rá, Renée azt tervezi,
 hogy elmegy bevásárolni mert apádnak valamiért be
 kellett mennie az örsre és rád akarja sózni addig
 a házimunkát, hogy mire megérkezek minden rendben legyen.
- Bakker, majdnem elfelejtettem, hogy mára vagy hivatalos.
 Ha anyámék tudnák, hogy már itt vagy tegnap este óta...! - erre
 egyszerre kacagtunk fel.
- Lenne meglepi, de nekem most haza kell szaladnom átöltözni
 és van egy kis dolgom is, de nemsokára találkozunk ígérem.
 Nagyon nem örültem neki, hogy elmegy, de mit tudtam volna
 tenni, az ágyhozkötözéssel nem mentem semmire egy vámpírnál.
 Látta rajtam, hogy nem repesek az örömtől így két keze
 közé fogta az arcom, a magáéhoz húzott.
- Ne szomorkodj kicsim, pár óra és itt is vagyok,
 észre sem fogod venni. - próbált vígasztalni.
- Tudom, csak fél perc is sok nélküled nem, hogy pár óra,
 de inkább menj míg magamhoz nem láncollak. - a fejemet
 mellkasába fúrtam.
- Nemsokára jövök. - ígérte kuncogva és egy csókot nyomott
 a fejem búbjára.
 Ekkor anyu már kiabált is nekem.
- Bella, ha magadhoz tértél, gyere le légyszíves.
 Kéne egy kis segítség!
- Persze anyu, mindjárt megyek. - kiáltottam vissza.
 Edwarddal váltottunk még egy csókot aztán úgy kisuhant
 az ablakon, hogy még a függöny is alig libbent meg.
 Mintha soha itt sem lett volna.