Úgy elmerültem a gondolataimban, hogy még a haza vezető útra sem emlékeztem,
de már a ház előtt álltam.
Leparkoltam, kiszálltam, majd beindultam a házba.
Csendben kellett lennem mert apu már valószínűleg elaludt és lehet anyu is.
Olyan halkan amennyire csak tudtam bezártam az ajtót, levettem a szandálomat
és lábujjhegyen osontam fel a szobámba nehogy felébresszem őket.
Sikeresen.
Bementem a szobába és magamra zártam az ajtót, lekaptam magamról a ruhákat,
belebújtam a hálóingembe, aztán bebújtam a meleg takaróm alá.
Olyan fáradtnak éreztem magam, hogy a szemeim azonnal felmondták a szolgálatot.
Nem is bántam ennyi izgalom után, ennyi agyalás sok volt nekem egy napra.
Nyugalom telepedett rám és el is aludtam.
XXXXXXXXX
Már több mint egy hét is eltelt, hétfő.
Nem igazán szerettem, megint egy egyhangú hétre számítottam.
Bepakoltam a táskámba a könyveimet és a tesi cuccomat majd elindultam suliba.
Beérve irány a bioszterem.
Leültem a padomba álltalában egyedül mert mindenkinek megvolt a maga padtársa kár,
hogy Leila már nem járt suliba, nekem biztosan ő lett volna a padtársam.
Én voltam az első és egyetlen a teremben, a többiek sosem siették el a beérkezést,
mindíg kint lógtak a parkolóban.
Ismét elméláztam, és persze, hogy Edward jutott az eszembe.
Az eset óta nem tudok róla semmit, mint akit a föld nyelt el, sem a plázában sem máshol nem láttam.
Ezek szerint tényleg csak átutazó lehetett. Elcsesztem.
Az első óra elkezdődött és onnantól csigalassúsággal teltek az órák,
mintha sosem akart volna vége lenni, de nagynehezen elérkezett az ebédidő.
Jess, Mike és Angela velem tartott közben pedig dumálgattunk.
- Bella, nem tudnál nekem holnap délután segíteni a matekban? Te vagy abból a legjobb.
- kérdezte Angi.
- De, szívesen. Hova menjünk, hozzátok, vagy hozzánk?
- Ha lehet inkább hozzátok, nálunk a tesóimtól nem tudnánk tanulni. Négyre jó ha megyek?
- Persze, akkor ezt megbeszéltük.
- Köszönöm, Bella. - hálálkodott.
- Nincs mit.
- Te, Mike, haza tudnál dobni suli után, mert valamitől bedöglött a kocsim reggel és anyám hozott be.
Ez, annyira gáz! - nyafogott Jessica.
- Aha, persze és mi a baja az autódnak? - érdeklődött Mike.
- Egyszerűen nem indult be, lehet aksi vagy mit tudom én, nem vagyok szerelő. - puffogott.
Beértünk az ebédlőbe, egyenesen a kajapulthoz mentünk, mindenki kiválasztotta a neki tetsző ételt, kifizettük és elindultunk az asztalunk felé.
Jessica egyszer csak megszólalt :
- Csajok, oda nézzetek milyen pasik ülnek annál az asztalnál. Kik lehetnek?
Angi és én is arra fordultunk amerre Jess a fejével biccentett.
Azt hittem menten eldobom az agyam, a tálcám pedig majdnem kicsúszott a kezemből.
Mély levegőt kezdtem magamba szippantani, hogy sikerüljön lenyugodnom.
Öten ültek az asztalnál és gyönyörűek voltak, mintha meghallották volna Jessicát felénk fordultak.
Nekem pedig kicsúszott a számon...
- Edward! - suttogtam, de Jess meghallotta.
- Ki? Ismered őket? - kérdezte kíváncsian.
- Nem teljesen.
- Ezt, hogy érted?
- Majd elmesélem később. - motyogtam.
Alice, Jasper, Rosalie, Emmett és Edward.
Mind az öten egyenesen rám meresztették a szemüket.
Mit kellett volna csináljak?
Olyan kellemetlen volt.
Mindegyikük arcáról más-más érzelmet lehetett leolvasni.
Alice például teli szájjal vigyorgott és integetett nekem.
Meglepett, hogy még emlékszik rám.
Visszaintettem, hogy ne tűnjek egy parasztnak és elrebegtem feléjük egy sziasztokot.
Teljesen le voltam döbbenve, azt hittem örökre eltűntek az életemből.
Úgy vettem észre ő is lefagyott.
Igen, pontosan ez történt minkettőnkkel, lefagytunk.
Csak néztük egymást és szavak nélkül örültünk a viszontlátásnak.
- Na, mi van, Bella, nem ülsz már le? - kérdezte Mike.
- Ja, de, csak elbambultam, bocsi.
Ezzel levágtam magan Angela mellé és ebből a szögből még láttam is őt.
Sem én, sem ő nem tágított, végig egymást néztük. Egyszer csak felálltak, elsétáltak a tálcalerakóig, kidobták a maradékaikat és felém vették az irányt.
Pont mellettem haladnak el.
Erre a gondolatra nyomott egy vágtát a szívem.
Rose és Emmett csak rámnézett, de nem foglalkoztak különösen velem,
Alice kacsintott egyet, Jasper egy gyenge mosolyt eresztett el és Edward mellém érve odahajolt,
majd lágy hangon a fülembe súgott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése