Úton az iskola felé volt egy olyan érzésem, hogy ez a hét valamiért más lesz mint eddig, ez egy kissé aggasztott.
Arra lettem figyelmes, hogy a látószemszögemben megjelent az úton egy fehér pont, közelebb érve láttam csak meg, hogy egy nyúl volt. Hatalmas padlóféket nyomtam, majd kiugrott a szívem.
A nyúl csak nyugodtan elugrált előlem.
Még szerencse, hogy nem jött mögöttem senki, durva csattanás lett volna, egy kissé ki is fakadtam :
- A rohadt életbe, ennek a rohadt dögnek is pont most kellett erre pattognia, állati jól kezdődik a napom.
Lassan indultam el nehogy még egy meglepi érjen, mert máskülönben elkéstem volna a suliból.
A nap további részében semmi említésre méltó nem történt, délután irány haza, tanulás, vacsifőzés mert apu és anyu még nem ért haza. Amint elkészültem megvacsoráztam, fürödtem egyet és bebújtam az ágyba, de az álom nehezen jött, csak forgolódtam egy ideig, azután elnyomott. Másnap reggel kipattant a szemem és kezdődött az egész tortúra előröl annyi kivétellel, hogy csütörtökön és pénteken délután 4-től, este 9-ig dolgoztam Port Angeles egyik legjobb ruhaüzletében a plázában, bár az én stílusom nem pont ez, de a munka az munka, és már egy jó éve nyomom itt az ipart. Kissé meg is kedveltem ezt a helyet és a kolléganőm lett a legjobb barátnőm, Leila-nak hívják.
Eljött a péntek, felkeltem, az első utam a fürdőszoba volt letusoltam, alaposan fogatmostam, egy kényelmes ruhába bújtam, felkaptam a táskámat és már indultam is a suliba. Reggelizni el is felejtettem, na nem mintha éhes lettem volna. Beérve az első utam a biológia terembe vezetett, ez volt az első órám. Bent már Mike és Tyler ültek az egyik padban és szokásukhoz híven szívták egymás vérét. Mike amint meglátott egyből kurjantott.
- Héj, Bella, mizu? Na, felkészültél a békaboncolásra? - kérdezte.
- Hello. Miről beszélsz Mike, milyen boncolás?
- Hát te hol jártál tegnap? Mr. Storks ezzel zárta az órát. - felelte.
Én azt hittem mindjárt a helyszínen rosszul leszek, vagy kitacsolok.
- Úr isten! Az nem lehet! Én... én ezt nem bírom ki, elájulok. El kell tűnnöm innen. Ma ezt kihagyom, sziasztok, elhúztam. - én szélsebesen megindultam ki a teremből.
- De, Bella, hova mész? Ne már, ez nem ér! - kiabált utánam Tyler.
Gyorsan kirohantam a parkolóba még jó, hogy kevesen voltak így senkinek nem tűnt fel, hogy leléptem.
Bepattantam az autóba, beindítottam és gyorsan eldöntöttem, hogy teszek egy sétát valahol az erdőben persze csak a kijelölt részén, az mindíg megnyugtatott. Mai napig imádom a fák susogó hangját, a friss levegőt és a madarak csicsergését. Úgy döntöttem a Forksi táblától úgy hét-nyolc km-re megyek el. A negyedik kilóméternél vettem észre jobbkéz felé egy az erdőbe vezető utat. Lelassítottam. Mikor az úthoz értem arra fordulva egy óriási villát pillantottam meg a fák között, mintha az erdőből nőtt volna ki. A villa előtt két iszonyatosan dögös autó állt, azt hitem káprázik a szemem. Mozgást nem láttam, de az a látvány...! Azon járt az agyam, hogy - kik lehetnek - és - ismerem-e őket - de még nem nagyon találkoztam olyanokkal akik ilyen verdákkal furikáznának. Úgy döntöttem aput majd kifaggatom, elvégre a rendőrfőnöknek mindenről tudnia kell ami a városban történik.
Tovább nem nagyon törtem az agyam, kerestem egy ösvényt ami számomra megfelelőnek tűnt és jöhetett a nyugodt séta.
Még jó, hogy mindíg tartottam magamnál ásványvizet így szomjaznom sem kellett. Amint megtaláltam a megfelelő helyet leparkoltam az autóval, kikászálódtam belőle, lezártam és elindultam felfelé az ösvényen.
Az úton végig bámészkodtam, élveztem, hogy a hajamat lengeti a szél és a madarak éneke szívet melengető volt számomra.
Már vagy fél órája mentem mikor megálltam egy pillanatra, hogy igyak egy korty vizet amikor hirtelen egy faág reccsenésére lettem figyelmes. Kissé összerezzentem, automatikusan a hang irányába kaptam a fejem, nézegettem, hunyorogtam de semmit sem láttam. Egy őz lehetett vagy valami hasonló, az ilyen erdők tele vannak állatokkal de azért jobb ha óvatos vagyok és inkább visszafordultam. Amint hátat fordítottam, egy hatalmas szél söpört végig bal oldalról és az arcomba fújta az összes hajamat, a testemen pedig értetlen borzongás futott végig.
Hátrafordultam de semmi. Ezt eléggé furcsálltam az erdőben de a képzelődéseimnek nem engedtem. Elindultam vissza az autómhoz. Az út sokkal gyorsabbnak tűnt lefelé mint felfelé, elég hamar elértem a kocsihoz.
Beszálltam az autómba, és elindultam haza de még visszafelé benéztem a villához. Akkorra már csak egy autó állt a nagy ház előtt, az ezüst színű eltűnt. Egész úton azon törtem a fejem mi legyen az ebéd és ennem is kellett volna már valamit. A tejszínes penne és a fűszeres steak mellett döntöttem. Amint hazaértem neki is ugrottam és ha délre nem is de nem sokkal később készen is lettem. Leültem megkajálni, azután elmosogattam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése