Elhoztam a harmadik fejezetet.
Kellemes szórakozást kívánok.
Már este hét volt és majdnem szétuntam az agyamat de egyszer csak betáncikált egy korom fekete hajú csöpp lány, egyik oldalán befelé ráncigálva egy egy fürtös, szőke hajú fiút. Mögöttük két magas személy, szintén egy fiú és egy lány páros. A lány gyönyörűséges volt alig mertem ránézni, tökéletes alakkal, hosszú csodaszép szőke hajjal, a fiú pedig akkora volt mint valami hegyomlás, óriási termetű, fekete kissé fürtös hajú. Kézenfogták egymást.
Ezek párocskák voltak és mind szinte már fájóan szép volt. De volt ott még valaki, ő jött be utoljára egyedül.
Te atya úr isten, még most is beleborzongok. Azt hittem elájulok, amikor felemelte a fejét és felém fordult magával egy istennel álltam szemben. Gyönyörű bronzos kusza haja, csodás izmos teste, imádnivaló ajka volt és valami hihetetlen ellenálhatatlan aranyszínű szemei. A bőre elmondhatatlanul gyönyörűséges, sima és fehér mint a kréta.
Mindannyian nagyon stílusosan voltak felöltözve és ahogy elhaladtam előttem a fiúnál igencsak megakadt valamina szemem...
ANYÁM az a FENÉK!! Nyálcsorgatva bámultam őt és a másik négy személyt is, mind az öten tökéletesek voltak.
Még az illatuk is mámorító volt, nem tudom milyen parfümöt használtak de én bizseregni kezdtem tőle.
A srác egyszer csak felém pillantott, ahogy észbe kaptam azonnal elkaptam a tekintetem róluk de a fiú megtorpant és egyenesen rám meredt tágra nyílt szemekkel. Az arcán furcsa érzelmek suhantak át, nem tudtam mire vélni ezért egyenesen a szemébe néztem és zavaromban rámosolyogtam. A válasz egy csodás féloldalas mosoly volt ami azonnal a kedvencem lett és totál megőrjített.
- Edward, gyere már! Még egy csomó ruhát fel kell próbálnod. - sipítozott a kis fekete hajú lány.
- Edward. Szóval így hívnak, nem mindennapi név. - motyogtam.
Erre ő felém kapta a fejét mintha csak hozzá szóltam volna, vagy hallotta volna mit mondok.
Nem szólt semmit csak megindult a többiek után. Ahogy elnéztem a két lányt úgy élvezték a vásárlást mint a
gyerekek a játékboltot, a fiúk meg csak álltak mereven és nézték a lányok pakolászásait. Mikor kiválasztották a megfelelő ruhákat, beterelték mind a három fiút a fülkékbe. Nem sok idő telt el mikor elsőként a szőke srác lépett ki megforogva a kis fekete előtt. A lány ujjongott, ugrált és tapsolt örömében.
- Jasper, ez fantasztikus, mintha rád tervezték volna.
- Alice, szívem, nem lesz ez már sok? - kérdezte a szőke fiú.
- Jaj, ne legyél már ünneprontó. - nyávogott Alice.
Jasper csak a földre szegezte tekintetét, erre kijött a nagydarab srác is a fülkéből.
- Istenem Emmett mackó, hogy te mennyire dögös vagy! - mondta a szöszi lány és belemarkolt a fiúja fenekébe.
Ezt nekem pont nem kellett volna látnom, azonnal elkaptam a tekintetemet.
- Köszi Rose cica, de te dögösebb vagy. - felelt mosolyogva Emmett Rose-ra.
Most már ezt is tudtam. De kik lehetnek ezek a fiatalok, lehet csak átutazók. Kár, végre új arcokat is láthattam.
Alice hirtelen megmerevedett, mintha lefagyott volna, erre párja odaugrott és megszorította két kis vállát.
Nem hallottam semmit csak Jasper szájmozgásából tudtam következtetni, hogy mondott neki valamit.
Mindenki arcán aggódás látszott amikor Alice hirtelen felnevetett, mint aki eszét vesztette.
- Alice, mit láttál? - kérdezték egyszerre a többiek.
- Majd mindjárt meglátjátok ti is. - felelt dallamos hangon.
Ekkor Edward lépett ki a fülkéből amire én egyből odakaptam a fejemet, de nem lett volna szabad. A szívem elkezdett kalapálni, a szám kiszáradt és tátva maradt. Már ezerszer láttam ezeket a ruhadarabokat de soha nem vonzottak, viszont Edwardon! Hűha! Alig kaptam levegőt, arra lettem figyelmes, hogy becsengett a fülem, léptem egyet oldalra.
Nem tudtam mi történt de kezdett elhomályosulni minden, annyit láttam még, hogy mind az öten felém fordulnak, Alice mondott valamit Edwardnak ő pedig elkezdett felém rohanni és kész... beköszöntött a sötétség.
Azt vártam mikor puffanok a földön de semmi sem történt, helyette valami puhára estem. Jól beégtem!!
- Alice, a pulton van víz, Jasper a raktárban van még valaki, hívd ide gyorsan. - szólalt meg a világ legédesebb hangja.
Égett a fejem rendesen, a földön feküdtem a karjaiban, de nem így terveztem volna az efféle pillanatot.
Lassan kinyitottam a szemem, pislogtam egy párat, hogy kitisztuljon a látásom és egyenesen Edward aranyló szemeivel találtam magam szemben. A kezében a vízzel hozzám beszélt.
- Igyál egy kortyot, mindjárt jobban leszel.
- Mi... történt... velem? - kérdeztem nyögvenyelősen.
- Elájultál. Várj... segítek felülni.
Letette a vizet a pultra, felkapott az ölébe és pár lépéssel arrébb leültetett a székre, odahozta a vizet is.
Elkezdtem inni, nagyon kiszáradtam, addig mellém guggolt Leila, míg Edward visszament a többiekhez.
- Jól vagy csajszi? Mi a fene történt? - kérdezte barátnőm.
- Nem tudom. Én... én csak bámészkodtam és egyszer csak... ááá, hagyjuk. - mondtam de közben Edwardékat figyeltem.
Most Emmett magyarázott, de ebből valamicskét hallottam.
- Edy fiú, így kiütni egy csajt, ejnye!
Edward ránézett és mintha morgás tört volna föl a torka mélyéről, de biztos csak képzelődtem.
- Fogd be, Emmett. - morrant rá Edward.
- Ne haragudj Edward, de ezt nem hagyhattam ki, bár a reakciójára nem számítottam, azt túl későn láttam. - magyarázkodott Alice.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése