Felmentem a szobámba, elővettem a telefont és tárcsáztam Mike számát. Kicsörgött, felvette.
- Hello, Bella, na mi újság, lenyugodtál? - kérdezte.
- Szia, köszi már le, csak tudni akartam, hogy nagyon kérdezősködtek-e felőlem a tanárok?
- Hát, egy-kettőnek feltűnt de kimagyaráztam, hogy nagyon rosszul voltál és ennyivel le is tudtam. - felelte.
- Nagyon szépen köszönöm, jövök egyel. - hálálkodtam.
- Mondjuk egy mozi?
Hát mint látjátok a kisujjam nyújtottam, neki az egész karom kellett.
- Majd megbeszéljük, mégegyszer köszi. Szia. - és a választ meg sem várva kinyomtam.
Levágtam magam az ágyra, az a villa jutott eszembe, de lekorholtam magam és elhesegettem magamtól a gondolatot.
Inkább összekaptam magam mert péntek volt, dolgoznom kellett menni. Leila- val este bemegyünk majd a kedvenc bárunkba a Steffbe. Erre felpattantam, előkotortam az egyik kedvenc felsőmet, mellé egy szolídabb térdig érő szoknyát és egy nem túl magassarkú szandált. Felkaptam magamra a göncöket, gyorsan helyre vágtam a rakoncátlan fürtjeimet és egy kis sminket is kentem magamra. Készen is lett a tűrhetőbben kinéző Bella Swan. Ezután nézegettem még egy kicsit az aznapi újságot de semmi érdekes nem volt benne. Csak ültem és bambultam ki a fejemből, aztán ránéztem az órára, háromnegyed hármat mutatott. Nem volt kedvem otthon ücsörögni így elindultam előbb a munkahelyemre, abból baj csak nem lesz. Felkaptam a dzsekimet, a ridikülömet és már száguldottam is Port Angeles felé. Hamar odaértem.
Beálltam a dolgozóknak kialakított parkolóba, felmutattam a kártyámat persze feleslegesen hiszen Tomas ismert már egy éve, tudta ki vagyok.
- Szia, Bella. Hogy-hogy ilyen korán jöttél? Előbbre hívtak be vagy baj van? - Kérdezte Tom.
- Szia, Tomas. Nem, semmi baj, csak unatkoztam otthon. Úgy döntöttem előbb bejövök.
- Ok csajszi, jó munkát. - és ezzel beparkoltam.
Lezártam az autót, bementem a plázába, fel az első emeletre a Samanta Pearl nevű ruhaüzletbe, nőknek és férfiaknak is.
Bementem, Leila pont a férfi ingeket rendezgette, mögélopóztam és...
- Csá, csajszi. Meglepetés! - kiáltottam.
Erre ő akkorát ugrott, hogy öröm volt nézni, engem meg elkapott a röhögőgörcs.
- Bella! Hogy a fenébe kerültél ide? Nem is hallottam, hogy bejöttél, a frászt hoztad rám. - kapkodott Leila levegőért, majd lenyugodva folytatta - Még nincs négy óra, baj van?
- Miért kérdezi mindenki, hogy baj van-e? Nem, nincs. Csak unatkoztam otthon így hamarabb jöttem hátha van valami tennivaló. - feleltem.
- Tennivaló itt mindíg akad, például a próbafülkénél van vagy húsz ruha amit vissza kéne akasztgatni a helyére, és a pénztárnál a dobozok tele vannak új övekkel és ékszerekkel, ki kéne azokat is pakolászni és állványra akasztani.
- De jó! - örvendeztem - Már csinálom is. Akkor kezdem a rucikkal, aztán az övekkel. - és már indultam is.
Elkezdtem visszapakolászni a ruhákat, mikor ezekkel készen lettem a kassza felé vettem az irányt. A dobozokat a pultra pakoltam és egyenként kipakolásztam. Az árak már rajta voltak, így csak fel kellett akasztgatni őket, majd legvégül jöttek az ékszerek. Ez egy kicsit tovább tartott, de nem bántam, addig is ment az idő. Fél hatra kész is lettem mindennel. Leila hátra ment a raktárba összeírni a rendelést és akészletet, addig én feleltem a kinti placcért, és nekem kellett állnom a sarat a vevőkkel szemben is. Néha bejött egy-két nézelődő de ennyi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése