39.fejezet : Szülők!!!

Sziasztok!
Ahogy ígértem, mára mindenképp hoztam egy újat.
Remélem ez is elnyeri a tetszéseteket.
Jó szórakozást kívánok. :)


 A ház csodásan nézett ki.
 Gyönyörű bútorok, üvegből és teljesen simára dolgozott fából.
 A kanapék, fotelek és székek mind kárpitozottan vártak.
 A konyhapult márványkőből készült.
 A ház négy szobából, két fürdőből, nappaliból, konyhából és egy
 étkezőből állt.
 Továbbá a hátsó udvarrészre két terasz nyílt, egy kicsi az emelete
 és egy nagy a földszinten is.
 A lentin volt egy fa kerti ülőgarnitúra és egy hintaágy.
 A pázsiton hatalmas pavilon lett felállítva és mellette egy óriási
 medence.
 Az egész ház és minden hozzá kapcsolódó dolog csodásan nézett ki.
 Amikor anyuék meghallották Edward ötletét teljesen ledöbbentek.
 A karácsonyi ajándékomon totál kiakadtak.
 Nem fogadták valami nagy lelkesedéssel.
- Bella, ez nagyon komoly dolog. Egy ilyen döntés hatalmas felelősséggel
 jár. - szónokolt Renée.
- Bizony. Nagyon fiatalok vagytok ehhez. Mi lesz a tanulással?
 Miből fogtok megélni? - kontrázott Charlie.
- Pénzben nincs hiány, a családom elég tehetős, az iskolát pedig
 természetesen folytatjuk. - válaszolt Edward.
- Én meg továbbra is Leila-nál dolgozok. - tettem hozzá.
 Láttam Edward értetlen arcát, de nem mondott semmit.
 Biztos azt gondolta megőrültem.
 Ki a fene akarna egy milliárdos vámpír mellett dolgozni?
 Az igazság az, szerettem Leila-nál gályázni.
 Imádtam a bohókás barátnőmet és amíg vele voltam nem gondoltam a
 problémákra, ami mostanában igencsak elkerült.
- Szeretném ha ezt jobban átgondolnátok. Őszintén... nem tetszik nekem
 ez az ötlet. - mondta Charlie. - Tudod, hogy kedvellek Edward, ez nem
 ellened szól, de ő az én egyetlen kislányom. Biztonságban akarom
 tudni és itthon biztonságban van.
- Teljesen megértelek Charlie, de én nagyon szeretem a lányotokat és
 szeretném mindíg magam mellett tudni. Minden vágyam, hogy velem éljen...
 mellettem kelljen és aludjon életem végéig. Hiszen ti tudjátok ezt a
 legjobban milyen, ti már átéltétek. Ti is ennyi idősek voltatok.
 - érvelt Edward.
- Ez igaz. De ez akkor is más... - próbálkozott anyám, de nem tudta
 megmagyarázni.
- És mit csináltok ha becsúszik egy gyerek?
 Na ez nagyon kínos pillanat volt.
 A szüleim és a szexuális életem Edwarddal.
 Szuper!!!
- Apa! - kiáltottam elvörösödve.
- Ettől nem kell tartanotok, ez nem eshet meg. - felelte nyugodtan szerelmem.
- Már hogyne... - kezdte volna apám.
- Charlie... nekem nem lehet gyerekem. - vágott közbe Edward.
 Anyámék egyből elhalgattak, csak tátogtak.
- Sa-sajnálom haver, nem tudtam... - kért bocsánatot apám.
- Óh, istenem. Szegénykém. - mondta Renée is.
- Semmi baj, már régóta tudom. Hozzászoktam a gondolathoz. - mondta.
- És mit csináltok ha később szeretnétek? - érdeklődött anya.
- Örökbe fogadunk. - feleltem egyszerűen.
 Összenéztünk Edwarddal.
- Én azért azt javasolnám, rágjátok át ezt mégegyszer. Adjatok magatoknak
 egy hetet. Ha az után is így gondoljátok... ám legyen. - adta áldását apa.
 Alig mertem elhinni.
 Az apám beleegyezett.
- Köszönöm, Charlie. - rázta meg vámpírom a kezét - El sem tudod képzelni
 mit jelent ez nekem.
- Köszi apa! - ugrottam a nyakába.
- Jó-jó... elég lesz. Csak meg ne bánjam. - mormogta.
- Nem fogod. - feleltem.
 Mindhárman Renée-re néztünk.
- Hát... ha tényleg komolyan gondoljátok...
 Nem kellett többet mondania.
 Már repültünk is egy ölelésre.
- De mielőtt bármit is tennétek, szeretnénk látni mi is a házat. - mondta anyu
 egy huncut mosollyal.
- Természetesen. Mikor szeretnétek? - kérdeztem.
- Amint letelt az ünnep.
 Láttam anyámon, hogy már bezsongott.
 Alig bírta kivárni azt a két napot.
 Még vagy két óra tiszteletbeli beszélgetést nyomtunk le mire Edward
 kimondta, hogy indulnia kell.
 Felöltözött, elköszönt és a kíséretemben kisétált az autójához.
- Visszajössz este? - kérdeztem megcsókolva.
- Mikorra jöjjek?
- Úgy... tíz körül.
- Itt leszek. Szeretlek.
- Én is szeretlek. Várni foglak.
 Ezzel beült és el is száguldott.
 Visszamentem a házba, elköszöntem anyuéktól mert nem voltam éhes.
 Eszembe jutott Carlisle-éknál az a rengeteg kaja, el is ment az étvágyam.
 Esme és a lányok így is csomagoltak egy csomó mindent, el kellett hoznom
 haza mert nemleges választ nem fogadtak el.
 Renée-ék természetesen azokból vacsoráztak.
 Nagyon ízlett nekik.
 Felmentem a szobámba.
 Amíg Edwardra vártam átnéztem Alice sulis jegyzeteit, az e-mail-jeimet,
 majd elmentem tusolni.
 Szexi szatén hálóingbe bújtam egy szinte mindent láttató tangával.
 Bár ez szemétség volt tőlem hiszent itt tudtam, hogy semmi esély a légyottra.
 De tetszeni akartam a páromnak.
 Ki ne szeretne egy ilyen szuper pasinak?
 Nem elég, hogy dögös, erős, villámgyors, milliárdos és még hallhatatlan is.
 Na és persze csak az enyém.
 Mire éppen készen lettem mindennel be is száguldott az ablakon.
 Szó nélkül magához húzott, belemarkolt finoman a fenekembe és egy oltári
 csókkal forrtunk egybe.
 Mikor abbahagytuk zúgott a fejem és totál kába voltam.
- Nem tudom ezt hogy csinálod, de mindíg elvesztem tőled az eszem.
- Ez a vámpírizmussal jár. - csókolt meg újra.
 Az időérzékem  ilyenkor egyenlő volt a nullával és soha nem emlékeztem
 rá hogyan is kerültünk az ágyra.
 A lényeg, hogy ott voltunk.
 Olyan gyorsan téptem le róla a pólót, hogy még én is meglepődtem magamon.
 Alig vártam, hogy megérinthessem azt az édes és hűvös bőrét, hogy
 megcsókolhassam, végignyalhassam, simogathassam.
 Még azt is elfelejtettem, hogy hol is vagyunk egyáltalán.
 Az ajtómat már rég kulcsra zártam, lett volna meglepetés ha ránk nyitnak.
 Megpróbáltam nagyon csöndes lenni, de Edward kezei között ez elég nehezen ment.
 Ahol csak megérintett lángra kapott a bőröm.
 Úgy éreztem felforr a vérem, még az ő hűvös bőre sem segített.
 Olyan nedves voltam, hogy a combomon folyt végig.
 Edward ujjai úgy mozogtak bennem mint a dugattyúk.
 Már nem tudnám megmondani hányszor juttatott a csúcsra.
 Aztán fordítottam az állásunkon.
- Én következek. - mondtam és lassan lefelé haladva csúsztam le kőkemény
 vesszője felé.
 Vagy két órán keresztül huncutkodtunk.
 Apuék az egészből nem vettek észre semmit, a tévé épp kapóra jött nekünk.
 Éppen meccs ment.
 Az éjszakát is természetesen velem töltötte.
 Az éjjelem nyugodtan telt, a reggelem pedig ismét gyönyörű lett amint
 megláttam magam mellett az én csodás vámpíromat.
- Szép jóreggelt, szépségem.
- Neked is szerelmem. - bújtam hozzá.
 A csókkal mindíg vártam a fogmosásig.
- Hogy telt az éjjel? - kérdeztem.
- Olvasással. Elhoztam az egyik könyvemet magammal amit Rose-tól kaptam.
- Akkor legalább nem unatkoztál. - Csak megrázta a fejét. - Na és mit fogsz
 ma otthon csinálni? - érdeklődtem.
- Amit éjjel is, aztán még átmegyünk Emmettel és Jasperrel a házunkba és
 lefedjük a medencét, hogy akármikor használhassuk ha kedvünk szottyan.
 Erről eszembe jutott a Párizsi medencés szeretkezésünk.
 Milyen csodás is volt!
 Házunkba. Még csak ízlelgettem a szót, de ennek hallatán teljesen felpörögtem.
 Edward és én, csak mi ketten, összeköltözünk a saját házunkba.
 Soha nem gondoltam volna.
- Na és te? - kérdezett vissza.
- Ma segítek apunak havat lapátolni, aztán tanulok egy keveset,
 hogy ne egyszerre kelljen bemagolnom mindent, aztán összekészítjük a
 rengeteg maradék ételt, becsomagoljuk a menhelynek és az árvaháznak,
 elvisszük nekik. Ja és még Jacobéknak is teszek el, úgyis találkozok vele,
 holnap majd odaadom neki.
- Jacob? - Edwardnak lefagyott a mosolya.

                                                    Ő itt a kis Márk Alex kisfiam

                                                         Ez lennék én a babával

                                          A nagy fiam Krisztián Kristóf, itatta az öcsikéjét