34.fejezet : Probléma

 Üdvözlet újra itt, köszönöm a türelmet, jó olvasást kívánok.
 Megpróbáltam egy hosszabb fejit kárpótlásul feltölteni nektek
 mert megígértem, és mivel egyik kedves olvasóm kérte legyen
 egy Edward szemszög is így ezt hoztam most nektek el.
 Puszka :)

Edward szemszög :


 Amint leálltam az autóval a ház előtt,
 máris előttem termett a család minden tagja.
 Úgy üdvözöltek mintha egy évet lettem volna távol,
 legfőképpen Alice, Esme és Carlisle.
 Carlisle azért is ilyen mert rettegett attól,
 hogy még egyszer elveszíthet, Esme szeretete végtelen,
 Alice pedig az a személy aki legközelebb áll hozzám,
 és a legjobban ismer a világon.
 A köszöntés után bevonultunk a nappaliba beszélgetni.
- Milyen érzés volt újra Párizsban lenni? - jött a
 kérdés Alice-től.
- Furcsa, de jó. Bellával... olyan más minden.
 Meglátogattuk Carlisle galériáját is, amitől Bella
 elvolt ájulva. - Carlisle gondolatai egyből szárnyra
 kaptak - Majd szeretne tőled kérni valamit ezzel
 kapcsolatban a közeljövőben.
- Tőlem? - lepődött meg - Rendben, és mi lenne az?
- Azt meghagynám Bellának ha nem bánod.
- Ó... persze, semmi probléma. - felelte.
 Alice kapta el a karomat.
- Mindent tudni akarok szórol-szóra.
 Elmeséltem nekik merre jártunk, de csak ami lényeges volt
 azután felmentem a szobámba.
 Még öt percet sem töltöttem fent és tudtam ki áll az
 ajtómba szinte toporzékolva, hogy kiszedjen belőlem
 minden olyan dolgot ami igazából csak rám
 és Bellára tartozna.
 De hát, Alice már csak ilyen.
- Gyere be te kíváncsi fruska.
 Alice nem sértődött meg az ilyen megszólításokon,
 még csak nem is zavarta.
 Hugom szélsebesen beszáguldott mint a szélvész
 és már le is ült a szófára.
- Hallgatlak. - és közben ezer vattos vigyort nyomott.
 Én csak félmosollyal megráztam a fejem és
 elkezdtem neki a kimaradt részeket is mesélni.
 A többiek nem hallhatták mert mindenki elment a dolgára.
 Azért a pikáns részeknél eléggé odafigyeltem,
 hogy óvatosan és kevésbé részletes legyen,
 ami Alice-nek nem is volt ínyére.
 Alig bírtam ki röhögés nélkül ha Alice-re néztem.
 Több mint fél óráig kínzott a kérdéseivel
 azután magamra hagyott.
 Kipakoltam a cuccaimat és olvasgattam is egy kicsit,
 átnéztem a sulis dolgokat, hogy majd miben kell
 Bella segítségére lennem.
 Később szürkületkor meghallottam Carlisle gondolatait,
 hogy a dolgozószobájában vár rám mert szeretne
 mondani valami lényegeset.
 Nem kellett kétszer kérnie, két másodperc múlva
 már az ajtaján nyitottam be.
 Carlisle-on kívül még jelen volt Emmett és Jasper is.
- Carlisle, mi történt?
 Éreztem, hogy nem fog tetszeni a válasz.
- Edward, mióta elmentetek Párizsba azóta feltűnt,
 hogy egy farkas úgy tűnik megszegi a szerződést és
 folyamatosan átlépi a határt. Szinte minden éjjel
 itt ólálkodik a ház közelében. Nem tudjuk mit akarhat
 mert mire utána erednénk ő eltűnik.
- Tudjátok melyik farkasról lehet szó?
- Felhívtam az Alfát, Sam-et és a leírás alapján
 Jacob Black lehet az.
- Jacob? De mit akarhat?
- Azt reméltem, hogy talán neked lehet valami
 sejtésed. - mondta Carlisle.
- Nem úgy tűnik, hogy tőlünk szeretne valamit,
 inkább mintha rád várna. - mondta Jasper.
 Emmett erre csak bólintott.
- Jacob... Bella barátja, összeszokott járni a két
 család. Esetleg Bellát félti, másra nem tudok
 jelenleg gondolni.
- De Bella nem tudja, hogy Jacob farkas alakot tud
 ölteni vagy igen? - kérdezte Jess.
- Nem... és ezt nem is az én tisztem elárulni, ha
 Jake azt akarja hogy megtudja, majd elmondja.
- Ha csak nem lesz rá indokod. - mondta Emmett.
- Igen... talán. Ma megpróbálok beszélni a fiúval.
 Reméltem, hogy szerencsével járok majd.
 De túl későig vártam és a srác nem volt sehol.
 Már elég későre járt mire észbekaptam és Bellának
 megígértem elmegyek hozzá.
 Amikor odaértem nem volt a szobájában úgyhogy
 lefeküdtem az ágyára és vártam.
 Vízcsobogást hallottam így valószínűnek tartottam,
 hogy tusol.
 Amikor belépett meglepettnek tűnt, de aztán szó nélkül
 odafeküdt mellém.
 Odaadtam neki a füzetet amit Alice küldött a sulival
 kapcsolatban aztán csak csendben feküdtünk egy ideig.
 Nem bírta túl sokáig és elkezdett kérdezősködni.
 Jacobról egyenlőre nem szóltam neki, de az agyam
 folyton ekörül forgott ami Bellának egyből fel
 is tűnt és rá is kérdezett, hogy baj van-e,
 de tagadtam mindent.
 Reggel amint felébredt, elköszöntem és leléptem.
 Hazamentem, lefürödtem, átöltöztem és és az egész
 napot agyalással töltöttem miután megtudtam,
 hogy a farkaskölyök megint a házunk körül somfordált.
 Este mint mindenkinél, nálunk is elkezdődtek a
 karácsonyi előkészületek, de csak finoman mert
 most először kivételesen Bella miatt, áthelyeztük
 másnapra az ajándékozást.
 Ha hiszitek ha nem, a fenyőfát emberi tempóban
 díszítettük fel, szinte vicces volt a látvány, hogy
 hét állati sebességgel rendelkező vámpír,
 emberi tempóban akasztgat díszeket, de hát hova is
 siettünk volna?
 Előttünk az öröklét.
 Amint teljesen besötétedett Jake meg is jelent
 farkasalakban és a gondolatai nem éppen voltak
 sem barátságosak, sem pedig tetszetősek.
 Igazuk lett a többieknek, engem várt ezért kimentem.
- Miben segíthetek? Jacob ugyebár?
- Ajánlom, hogy Bellának egy haja szála se görbüljön.
- Már ne is haragudj, de mi közöd van ehhez?
 Óóó... - leesett miért ilyen - Te szerelmes vagy
 Bellába, de had áruljak el neked valamit Jacob Black,
 én is szeretem és soha nem ártanék neki.
- Miért hinnék egy vérszopónak? Csak egyszer veszítsd
 el az eszed.
 Tudtam, hogy igaza van, vámpírban sosem lehet teljesen
 megbízni, de ez a hangnem nem volt az ínyemre.
- Ez nem rád tartozik.
- Majd fog. Teszek róla, hogy ne legyen hosszúéletű
 ez a ti kis nevetséges románcotok. Nem is értem mit
 eszik rajtad, hogy-hogy nem undorodik tőled.
 Két lábon járó hulla vagy.
- Fenyegetni akarsz bolhazsák? Ugyan mit akarsz tenni?
 Jobban jársz ha a magad dolgával foglalkozol.
- Hamarosan megtudod vérszívó. - felelte és azzal
 hátat fordítva elinalt.
 Aznap éjjel majd megevett az ideg emiatt a szőrcsomó
 miatt így úgy döntöttem jobb ha nem megyek Bellához,
 inkább elmentem a családdal vadászni, hogy a másnapot
 minden probléma nélkül átvészeljük, mivel Bella egy
 teljes napot velünk tölt majd.
 Alice be volt zsongva Emmettel együtt.
 Imádták az ünnepeket, ilyenkor mint két gyereknek
 felforrt a vérük.
 Alice és Esme ragaszkodtak az ajándékozáshoz és a
 fenyődíszítéshez.
 Nekem száz év elteltével már nem igazán jelentett
 semmit és untam, de nem akartam őket megbántani.
 Nekik ez fontos volt.
 Körülbelül hajnali kettőre értünk haza, pontosan
 nem tudom mert nekem az idő már nem számított.
 Volt egy megérzésem, hogy megkéne néznem Bellát
 minden rendben van-e vele.
 Nem sokkal később már a házuk melletti erdőből
 léptem ki, amikor megláttam azt a korcsot emberi alakban
 a Bella ablaka előtt elnyúló fán.
 Meg sem mozdult, csak nézett befelé az ablakon, az én
 Bellámat kukkolva, aki épp édesdeden aludt.
 Mielőtt észrevehette volna, a fán termettem és egy
 rántással letéptem onnan.
 Hála istennek a csapódás nem volt olyan hangos, így nem
 hallotta meg senki.
 Letepertem és a földnek szegeztem a torkát szorongatva.
 Annyira csábító volt a gondolat, hogy csak egy mozdulattal
 végezhettem volna ezzel a kis bolhazsákkal, de ha megtettem
 volna abból csak harc szülnetne a farkasokkal amit nem
 akartam a családom érdekében, másrészt fájdalmat okoznék
 vele a szerelmemnek, arra pedig sosem lennék képes.
- Harminc másodperced van arra, hogy megmagyarázd mi a
 francot keresel a párom ablakánál te dög, különben
 átharapom a rühes torkodat. - sziszegtem.
- Megnéztem, hogy nem-e okoztál rajta kárt, ugyanis
 nem bízok a vérszopó fajtádban.
- Soha nem ártanék neki, előbb tépném ki a fogaimat,
 igazán szeretem őt. Jobb lesz ha ezentúl távol tartod
 magad tőle, különben istenemre esküszöm, kettéhasítalak.
- Istenre? - horkant fel - Ne esküdj olyan valakire
 aki nem fogad a kegyeibe.
 Telibe talált a sértés, de nem mutattam ki.
- Takarodj innen bolhafészek, nincs jogod itt lenni.
 - ugrottam le róla.
- Most elmegyek, de ne feledd, én akkor jövök ide
 amikor kedvem tartja. - morgott a torkát simogatva.
 Erre gúnyos vigyort villantottam felé.
- De akkor már nem lesz értelme, ha Bella nem lesz itt.
 Egyből kifehéredett a barna bőre, remegés lett úrrá
 a testén, a gondolataiban olyan szavak hangzottak el
 amit inkább nem ecsetelnék.
 Teljesen bepánikolt.
- Ezzel még nincs vége Cullen, ezt nem fogom annyiban
 hagyni. - mutatott felém remegve.
- Viszlát kiskutya. - ezzel bevetette magát az erdőbe
 és szélsebesen eltűnt.
 Azonnal felszáguldottam Bella szobájába, persze ő
 ebből semmit sem vett észre, azt sem tudta, hogy ott vagyok.
 Egyszerűen csak néztem  ahogy alszik, míg meg nem jelent
 a nap első sugara. Aztán eltűntem.