37.fejezet : Rosszullét

Sziasztok!
Tudom meglepően hamar hoztam az újat mert még csak
1 nap telt el, de szeretném bepótolni az elmaradásomat.
Remélem nem probléma.
Üdv mindenkinek.


 Nagyon jól éreztem magam náluk.
 Alice különböző játékokat talált ki, mint például
 kérdezz-felelek vagy a Twister.
 Rengeteget nevettünk és sokat beszélgettünk.
 Eközben Rose és Alice megmutatta az új ruhaköltemény
 hegyét és a közel húsz pár cipőjét.
 Úgy szaladt az idő, hogy észre sem vettem.
 Mire észbekaptam eljött az ajándékozás ideje.
 Újra a hányinger kezdett kerülgetni annyira izgultam.
 Amikor mindenkinek átnyújtottam a táskáját majd
 kiugrott a szívem.
 Amint mindenki végzett az átadással már a torkomban
 éreztem a slejm undorító ízét.
 Muszáj voltam elnézést kérni és kiszaladni a
 mellékhelyiségbe mert nem akartam mindenki előtt
 kiadni a reggelim tartalmát.
 Amint kiértem térdreesve vulkánként tört fel belőlem
 a gyomrom tartalma.
 Tudtam, hogy mindenki hallotta, miért is ne
 hallották volna, hisz vámpírok voltak szuper
 hallással megálldva.
 Kivételesen átkoztam ezt a képességüket.
 Imádkoztam azért, hogy ne Edward törje rám az ajtót,
 ami bejött.
 Ehelyett a két lány robogott be rajta.
- Istenem, Bella, jól érzed magad? - meredt rám Alice.
- Jól vagyok tényleg. - bizonygattam, pedig közel sem
 éreztem így - Csak az izgalom teszi. - mondtam
 két öklendezés között.
- Bella, Bella... - símogatta meg a fejem Rose és
 közben segített hátrafogni a hajamat. - Ez annyira
 rád vall.
 Hát igen... ilyen voltam én.
- Mindjárt rendbejövök. Kérlek, adjatok egy percet.
- Edward nagyon kiakadt csoda, hogy még nem robbant
 be mint egy eszelős.
 Alice-nek tudtam igaza van, sajnáltam szegény
 szerelmemet.
- Könyörgöm, Edward maradj kint, mindjárt jobban
 leszek, tényleg semmi baj csak hagy kapjam össze
 magam egy kicsit. Csak izgulok.
 Tudatában voltam annak, hogy a legkissebb suttogást
 is hallja.
 Válaszként csak egy koppanást hallottam az ajtón
 és egy morgást.
- Nem rajong túlzottan. - szólalt meg Alice.
- Tudom és sajnálom, de nem történt semmi. Ez csak egy
 egyszerű emberi reakció az izgalomra. Lányok... nektek
 is köszönöm, de jól vagyok. - mostmár tettem hozzá
 fejben - Csak helyrerakom magam és már megyek is.
- Biztos? - nézett aggódva Rose.
- Igen, köszi. - feleltem.
 Ezzel a két lány kibattyogott a helyiségből ami akár
 fürdőszoba is lehetett volna és magamra hagyott.
 Összekapartam magam, felálltam, lehúztam a vécét
 és letakarítottam magam után, majd megmostam a kezem
 és az arcom a kézmosóba.
 A hideg víz azonnal hatott.
 Magamhoz is tértem.
 Megindultam ki az ajtón amit kinyitva egyenesen
 nekicsapódtam Edward kőkemény mellkasának.
 Ő azonnal átkarolt.
- Jobban érzed magad? - kérdezte aggódva.
- Azt hiszem szükségem lenne fogkrémre és fogkefére,
 nincs egy felesleged véletlenül? - alig vártam,
 hogy kimossam azt az ízt a számból.
- Gyere, felkísérlek.
 Egy pillanatra sem engedett el amíg a szobájába
 nem kísért.
 Ha hiszitek, ha nem, Alice az egész villából
 karácsonyfát csinált.
 Még a mosdó tükrére is fényfüzér volt aggatva,
 Edward szobája pedig mint valami szerelmi bűnbarlang.
 Illatosítók, gyertyák mindenütt, piros szatén ágynemű,
 még a baldachin függönye is piros áttetsző anyagból
 készült.
 A baldachin tetejére egy fényfüggönyt feszítettek ki,
 ami kellemesen elárasztotta lágy fénnyel az ágyneműt.
 Még a plafonról is girlandok lógtak.
 A látvány eszméletlen volt, még talán el is pirultam.
- Azt a mindenit... - többre nem voltam képes.
 Edward egy imádnivaló félmosollyal ajándékozott meg.
- Hát, a kis boszorkány itt is alkotott.
 A fürdőszobába odasétált az egyik szekrényhez és
 kikapott belőle egy új fogkefét és fogkrémet, majd
 átnyújtotta nekem.
- Köszönöm. Jól sejtem, hogy ez is a látszat miatt kell?
- Nem, kivételesen ez egy nemrégen beszerzett darab
 csak a te kedvedért. - felhúztam a szemöldököm - Alice
 úgy gondolta jól jön majd neked ha itt fogsz aludni.
- Jól gondolta, csak most nem alvás után avatom fel.
 Na és honnan vette, hogy valaha is itt fogok aludni?
 Edward átfogta a csípőmet és egy finom csókot nyomott
 a nyakam legérzékenyebb pontjára.
 Egyből beleremegett a testem és megroggyant a térdem.
 Még jó, hogy szerelmem tartott.
- Így már értem. - feleltem kissé zihálva - De ha azt
 szeretnéd, hogy még két lábon menjek a családodhoz
 akkor ezt ne csináld mégegyszer.
 Újra elkezdett közeledni a nyakam felé, de mielőtt
 hozzáért volna megállt.
 A szívem kalapált.
 Lassan vissza kiegyenesedett és rámnézett.
- Sosem bocsájtanák meg nekem ha ezt most megtenném.
 - mosolygott fülig érő szájjal.
- Micsoda önző dolog lenne Edward úrfi. - simítottam
 végig az arcán.
- Úrfi? - kacagott - Na ezért bünti jár. - markolt bele
 a fenekembe - Később. Most menj, moss fogat.
 Felszisszentem.
 Ez felért egy kínzással, ilyen pasi karjaiban.
 Amíg fogatmostam ő a szobában várt rám, amint végeztem
 visszatért mellém.
- A fogkefédet visszateheted abba a szekrénybe amiből
 az előbb kivettem, ott megtalálod a többi kellékedet
 is amire szükséged lehet. - erre kérdőn ránéztem.
 Odamentem a szekrényhez és kinyitottam.
 Ez volt a nap második pofonja.
 Telis-tele találtam mindenféle pipereholmival.
 Tusfürdő, testápoló, testolaj és elixír, mind-mind
 vanília illatban, hajkefék tömkelege, dezodorok,
 parfümök sokasága.
 Az összes olyan márkás volt amiket csak katalógusokban
 láttam még.
 Nem tudom meddig állhattam így, az agyam nem tudta
 feldolgozni a látottakat.
- Alice... - suttogtam.
- Reméljük megfelelőek. Alice megpróbálta a legjobbakat
 beszerezni neked. Jók lesznek? Ha nem, vehetünk másik
 márkát. - gyorsan befogtam a száját.
- Megőrültetek? Ezek a világ legtökéletesebb márkái.
 Ennél jobbak nem léteznek. Hogy költhettetek el ennyi
 pénzt... - vinnyogtam - miattam?
- Kérlek, Bella. Ne törődj ezzel. Szeretnék neked mindent
 megadni amit csak lehetséges, ne fossz meg ettől.
 Szeretnénk ha jól éreznéd magad itt és semmiben nem
 szenvednél hiányt.
- De ehhez nekem nincs szükségem ilyenekre. - mutattam
 a szekrényre - Én mindíg jól érzem magam ha veled és
 a többiekkel is lehetek.
- Akkor fogd fel úgy, hogy ezek már itt voltak nem
 pedig személyre szabott.
 Komolyan azt hittem megőrülök.
- Hát így már elég nehéz lesz, nem gondolni rá.