40.fejezet : Nem akarom

Sziasztok!
Elnézést kérek, hogy nem tegnap töltöttem fel.
De, a lényeg, hogy itt van.
Jó olvasást kívánok.


- Igen, tudod Jacob Black. Ismered nem?
 Nem válaszolt azonnal.
- Találkoztam már vele, de egyáltalán nem szimpatikus nekem.
- Pedig nagyon jó fej. Kedvelem őt. Sokat szoktunk beszélgetni és nevetgélni.
 Egyszer összejöhetnénk hármasban. Talán ha jobban megismered megkedveled.
 Esküszöm morogni hallottam.
- Valami baj van? - kérdeztem.
- Nincs... csak nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne.
 Összezavarodtam.
 Nem tudtam mi lelte.
- Valamiről lemaradtam?
- Khm... szóval, múltkor volt egy kis nézeteltérés közöttünk.
- Miféle nézeteltérés? Mikor? Hol? - nem értettem az egészet.
- Jacob felkeresett nemrég. Közölte velem, hogy nem nézi jó szemmel a
 kapcsolatunkat. Szeretné ha eltűnnék az életedből.
- Mi? Ez most komoly? Mi ütött belé?
 Edward egyik szemöldökét felhúzta.
- Szerinted?
 Egy kicsit agyaltam aztán megértettem.
- Na neee... azt nem mondd, hogy...
- De attól tartok igen. - felsóhajtott - Nem igazán szeretném ha találkoznátok.
 Nem tetszik az amiket rólad gondol, fantáziál.
- Hát ez nagyon gáz. Azt sejtettem, hogy tetszem neki, de nem gondoltam
 ilyen komoly dologra. De ugye nem bántottad?
 Edward megrázta a fejét, de a fogát összeszorította.
- Azt hiszem el kellene beszélgetnem vele. - mondtam döbbenten.
- Nem hiszem, hogy sokat érnél vele. Nagyon elszánt.
- Ha meg sem próbálom. Nem akarom, hogy feleslegesen bizakodjon.
- De ha erőszakoskodik vagy hozzád ér egy ujjal is... - sziszegte.
- Jake nem ilyen. Ne aggódj. - nyugtattam.
- Nem is sejted milyen rafinált.
- Nálam akkor sem ér el ilyenekkel semmit.
- Nem tudom, Bella... nem tetszik ez nekem.
- Nyugodj meg. Nem lesz semmi baj. - feleltem - De most már megyek mosakodni.
- Menj. Azt még megvárom, azután megyek. - mondta rossz kedvűen.
 Megértettem miért lett ilyen, de én biztos voltam benne, hogy Jake
 ártalmatlan.
 Elmentem mosakodni, fogatmosni azután visszatértem Edwardhoz.
 Végre megcsókolhattam, de nem viszonozta úgy ahogy szerettem volna.
- Felejtsd már el Jacobot. - förmedtem rá.
- Könnyű azt mondani. Nem a te párod készül találkozni egy idiótával
 aki nem ért a szép szóból. - fintorgott.
- Na jó, ebből elég. Jake kisbaba kora óta a barátom. Ha ennyire kiakadtál
 menj és hűtsd le magad. Ha sikerült, várlak este tízre.
 El sem hittem, hogy ilyet mondtam neki, de felhúzott, hogy Jacob
 miatt még megcsókolni sem tudott normálisan.
- Tényleg jobb lesz ha megyek.
 Ezzel kaptam egy egyszerű homlok puszit és el is tűnt.
 Megvolt az első nézeteltérésünk.
 Remek...
 Azt hittem nekünk sosem lesz ilyen, bár nem tudom miért gondoltam.
 Minden párkapcsolatban vannak viták.
 Ezalól a vámpírok sem kivételek.
 De, hogy pont Jake miatt?
 Megpróbáltam én is lenyugodni, nem akartam már kora reggel zabosan
 lemenni anyáékhoz.
 Biztos nekiállna kérdezősködni és én nem voltam túl beszédes kedvemben.
 Lent megreggeliztem, utána nekiálltunk eltakarítani a havat a ház körül.
 Az autómat is lekapargattam, két hét alatt igen csak ráfért.
 A tetején minimum öt centis hópaplan pihent és a szélvédőre is ráfagyott.
 Elkezdtem járatni egy kicsit a motort, hogy leolvadjon.
 Amikor végeztem felmentem tanulni.
 Délután ahogy azt Edwardnak is mondtam, összecsomagoltuk az ételeket
 és elvittük a rászorulóknak.
 Elég későn végeztünk.
 Fél kilenckor sikerült vacsoráznunk, majd mikor befejeztük elrámoltunk,
 végül felhívtam Leilat, hogy elmeséljem neki a tegnapi nap történéseit.
 A barátnőm szinte egész végig sikoltozott, majd megsüketültem.
 Nagyon örült nekünk.
 Folyton azt hajtogatta - megfogtad az isten lábát -.
 Gondolkodtam rajta kivel tudnám összeboronálni Leilat és egyedül
 Jake jutott eszembe.
 Úgy gondoltam nagyon összeillenének.
 Jakob és Leila is vicces egyéniség, biztos megtalálnák a közös hangot,
 na meg Edward is megnyugodna miattam.
 Döntöttem... ez nem telefon téma.
 Jaket majd elviszem egyszer bemutatni, hátha elsőre bejön a dolog.
 Leila-nak sem mondtam el a tervemet.
 Barátnőm bájcsevegése után még beszéltem Jacobbal is.
- Szia, Jake. Csak azért hívlak, hogy holnap akkor találkozhatnánk-e?
- Bella! - örült meg a hívásom hallatán - Naná, hogy találkozhatunk.
 Alig várom, hogy lássalak. Mikor és hol?
- Arra gondoltam elmennék hozzátok és vinnék nektek egy pár dolgot.
 Sütit meg ilyeneket. Délelőtt tíz körül jó lesz?
- Persze, neked bármikor.
 Na ez jó duma volt.
- Oké, akkor tízre. Szia.
- Várlak.
 Ezzel letettem mielőtt túl cikissé vált volna a helyzet.
 Nem akartam beszólni neki.
 Elmentem fürödni, hajat mosni.
 A vizet jó forróra csináltam.
 A bőröm teljesen pirossá vált ahogy beleültem a kádba.
 Iszonyat jót tett, a napom elég húzósra sikeredett és borzasztó
 feszült is voltam.
 Reménykedtem, hogy Edward már lecsillapodott.
 Szerettem volna vele lenni, hozzá bújni.
 Reméltem eljön és nem haragszik rám.
 Vagy fél óráig áztattam magam mire megmozdultam hajat mosni.
 Amikor kiszálltam magam köré csavartam a törölközőt és egyet a hajamra.
 Bementem a szobába és levetettem magam az ágyra.
 Még tíz perc volt hátra.
 Csak feküdtem mozdulatlanul és vártam.
 Öt perc késéssel, de otteremve megállt az ablaknál.
 Nem jött oda hozzám, ezért én térdeltem fel az ágyon.
- Sajnálom, Edward. Nem akartam így beszélni veled. Hülyén viselkedtem.
 Rámnézett gyönyörű méz színű szemeivel.
- Nem te vagy a hibás. Én reagáltam túl. Csak... nagyon féltelek.
- Kérlek ne. Én kiabáltam veled, te nem tettél semmit rosszat.
 Hülye voltam, hogy Jacob miatt... áh hagyjuk. Nem akarok róla beszélni.
- Én sem.
- Gyere. - nyújtottam felé a kezem - Bújj ide mellém.
 Lassan az ágyhoz sétált és leült rá.
- Milyen volt a napod? - kérdezte.
- Húzós és hosszú. Sok dolgom akadt.
- Fáradt vagy?
 Odasétáltam az ajtóhoz, hogy bezárjam.
 Visszafelé megszédültem, hatalmas szerencse, hogy épp a szék mellé értem
 és meg tudtam kapaszkodni bele.
 Edward egyből ott termett.
- Bella, jól érzed magad?
- Semmi baj. Megszédültem kissé, biztos a kimerültség okozza.
- Feküdj le. - és odakísért az ágyhoz.
 Lefeküdtem, ő pedig betakargatott.
- Biztos minden rendben van veled? Tegnap a hányás, ma meg ez...
 Szerintem nem ártana kivizsgáltatnod magad, szólok Carlisle-nak.
- Nem, nem kell. Semmi bajom,csak mostanában túl sok volt az izgalom.
- Akkor azt javaslom pihenj többet. Ne pörögd túl magad. Még bajod
 esik nekem. - mondta aggódva.
- Jól van. Ennyit még megtehetek. - bújtam hozzá.
- Most pihenj, aludd ki magad. - símogatta a hajam - Itt maradok.
 A mellkasára hajtottam a fejem és bőre mámorító illatában
 fürödve mint akit fejbevertek el is aludtam.
 Aznap éjjel az álmaim először váltak zavarossá aminek Jacob
 is a részesévé vált.
 Egyáltalán nem volt szép álom, sőt inkább borzalmas.
 Jake borzasztó gonosz volt és engem üldözött, én meg csak menekültem
 a fekete semmiségbe.
 Egy kiáltással ébredtem, csurom vizesen és Edward rázott fel.
- Edward, segíts! - sikítottam még félálomban.
 Aztán magamhoz tértem.