41. fejezet : Ő megmondta

Sziasztok!
Ahogy ígértem, hoztam a 41-et.
Pusza


Egyből lábdobogásokat hallottam a lépcsőn felfelé.
 Az ajtómon dörömbölni kezdtek.
- Bella, jól vagy? - kérdezte anyu.
- Mi történt, minden rendben? - aggódott apu is.
 Mekkora mázli, hogy az ajtót bezártam.
- Igen, minden rendben csak rosszat álmodtam.
- Nyisd ki az ajtót kérlek, látni akarlak. - kért Charlie.
 Edwardra néztem.
- Menj. Este találkoztunk. Ha van valami hívj. - suttogtam,
 hogy csak ő hallja.
 Csak bólintott egyet és el is tűnt.
 Én odasétáltam az ajtóhoz, kinyitottam, majd beengedtem a szüleimet.
 Anyám egyből hozzám ugrott és elkezdett tetőtől-talpig átvizsgálni,
 apám pedig a szobán járatta körbe szemeit.
- Anyu, tényleg nincs semmi bajom, rosszat álmodtam.
- Olyan fehér vagy mint a fal. Nem vagy rosszul?
- Egy kissé émelygek, de biztos csak attól, hogy hirtelen
 ugrottam fel az ágyból.
- Ülj le egy kicsit. A ruhád is csurom víz. - tapogatott végig anyám.
- Mindjárt letusolok. Tízre megígértem Jake-nek, hogy átmegyek.
- Akkor igyekezned kell, már háromnegyed kilenc van. - mondta Charlie.
- Ó, a fenébe. - puffogtam.
 Edwardnak esze ágába sem jutott volna felébreszteni.
 Főleg, hogy este megszédültem.
 Jake miatt pedig még úgy sem.
 Azonnal elmentem letusolni, bevágtam két szelet pirítóst,
 összekészítettem a sütiket és az ételeket amiket Jacobéknak szántam,
 végül felöltöztem és bepattantam az autómba.
 Hiába is szerettem volna sietni, a csúszós utak nem tették lehetővé.
 Negyed óra késéssel megérkeztem Billyék kunyhója mellé.
 Jake azonnal ki is rontott az ajtón.
- Bella, na végre. Már aggódtam, azt hittem nem is jössz. - ölelt meg
 amint kiszálltam a kocsiból.
- Szeva, Jake. Megígértem nem? Ezek az utak tehetnek róla,
 szörnyű a közlekedés.
- Gyere be, meg ne fázz. - invitált.
- Várj, előbb segíts bevinni amit nektek hoztam. - és már pakoltam
 is a kezei közé a kajákat.
- Jesszus, Bella! Ezt mindd nekünk szántátok?
- A többit már elvittük a rászorulóknak. Remélem nem bántalak meg
 ezzel titeket? Sajnálnánk kidobni.
- Nem, egyáltalán nem. Apám még örülni is fog, hogy végre nem kell
 főznie. Mostanában kissé nagyétkű lettem. - kacagott fel.
 Belépve a kis házba egyből Billybe botlottunk.
- Szia, Bella. Rég láttalak. Hogy vagy?
- Hello, Billy, köszönöm jól. Párizsban voltam egy ideig,
 nemrég jöttem haza.
- Párizs? Gyönyörű hely lehet.
- Igen, tényleg az. - helyeseltem.
- Na és kivel voltál?
- A párommal, Edward Cullennel. - feleltem.
 Pillanatny félelmet láttam átsuhanni Billy arcán, Jacob pedig
 csak fapofát vágott.
- Te ismered? - kérdeztem Billyt.
- Nem, nem. - zavartnak tűnt - Hallottam már a családról, de
 személyesen sosem találkoztunk.
 Olyan furcsa lett mindd a két pasi.
 Gondoltam Jake lehetett akitől hallott róluk és amit Edward
 mesélt nem hittem, hogy jókat mondott volna.
- Hoztam nektek egy kis harapnivalót, remélem nem baj?
- Dehogy, nagyon szépen köszönjük.
- Jake, pakoljuk be őket a hűtőbe. - fordultam felé.
 Átmentünk a csepp konyhába és elkezdtük berakni az ételeket a
 sütik kivételével, majd leültünk a kis asztalhoz.
- Hogy telt a karácsony? - kérdeztem.
- Sok munkával. Tudod itt mindíg van mit tenni. - mosolygott
 - Bütyköltem is egy kicsit a motoromat.
- Annak a motornak már nagyon szupernek kell lennie.
- Az is, szeretnéd látni?
- Persze. - bólintottam rá.
 Felöltöztünk és kibattyogtunk a garázsba.
 Lehúzta a vásznat én pedig igencsak meglepődtem.
 A moci tényleg állatul nézett ki.
 Egyes részek ahol kellett krómozottak voltak, a tank lángmintával
 borított, az ülés bőrrel bevont.
 Teljesen Jacobhoz illő, biztos voltam benne, hogy jól néz ki rajta.
- Ez baromi jó, Jacob. Hogy sikerült ilyet alkotni?
- Nagyon sok munkám van benne, persze a krómozás szakember műve,
 nekem nem adatott itt megcsinálni. Részenként vittem el, amint
 volt egy kis pénzem. A többit viszont én csináltam.
- Gratulálok, nagyon ügyes vagy, ez fantasztikus. - dícsértem meg.
 Láttam, hogy kedvére való, még ki is húzta magát.
 De volt itt még valami amit meg kellett beszélnünk.
- Te Jake, szeretnék kérni valamit. - néztem rá.
- Mi lenne az? Tudod, neked bármit.
- Arra kérlek, hogy mégegyszer ne próbálj beleszólni az életembe.
 - az arcáról eltűnt a vigyor - Szeretlek mert a barátom vagy,
 de ehhez semmi közöd.
 Láttam a dühöt a szemében.
- Csak nem árulkodott a drága... - elkondolkodott minek is nevezze
 - Edwardod? Micsoda egy beszari alak. - fújtatott.
- Egy. Ő abszolút nem beszari, igencsak kemény fickó.
 Kettő. Nem árulkodott. Rákérdeztem mert láttam rajta, hogy valami
 nem stimmel vele és ő elmesélte, hogy felkerested.
 Három. Ha szúrja a szemed a kapcsolatunk ne nézz oda, ugyanis
 mi soha nem fogunk szétmenni. - ekkorra Jake feje már vörös lett
 - Szeretem őt és ő viszont szeret.
- De... én... - hebegett - nem való hozzád. Én csak...
- Ide figyelj. Ez az én dolgom. Hagyd, hogy ezt én döntsem el.
 És képzeld, hamarosan még jobban hozzá fogok tartozni.
 A feje már lángolt, a szeme kidülledt.
- Ezt, hogy értsem? - kérdezte ijedten.
- Úgy ahogy mondtam. Összeköltözünk. Vele fogok élni, kettesben.
 Jake egész teste elkezdett remegni, közelebb lépett és megragadott
 a vállamnál fogva.
 Ez fájt.
- Bella, légy észnél. Nem teheted ezt... ő... ő, rossz. - hebegett
 - Nem is ismered igazán, ne tedd.
 Elrántottam magam tőle.
- Eressz el. Én ismerem, te viszont nem, honnan is ismernéd?!
 Miből gondolod, hogy Edward rossz?
 Totál kiakadtam a viselkedésén.
 Nem tudta mit feleljen pontosan, csak kertelt.
- Ő... ahogy viselkedik... a kinézete... és... és vajon  miért akar
 ilyen hamar összeköltözni veled? Hidd el, ez a... - kapkodta a
 levegőt - sántikál valamiben.
- Mi a bajod neked? A barátomnak hittelek, azt hittem mellettem
 állsz majd. Velem örülsz.
- A barátod is vagyok, épp ezért fogom ezt megakadályozni.
- Ne merészeld, Jacob Black. Nem szólhatsz bele az életembe.
- Ha hülyeségre készülsz - morogta - azt meg kell akadályozni,
 és te most arra készülsz. Bella... - lépett megint hozzám
 az arcomat a kezei közé fogva - én... szeretlek téged, és nem
 mint barátot - az ő szájából alig akartam elhinni - szerelmes
 vagyok beléd évek óta. Légy velem, légy az enyém. - a derekamra
 csúsztatta a kezét - Én megmutatom neked mi az igazi szerelem.
 - közelebb hajolt - Itt és most... szeretkezz velem és meglátod,
 azonnal elfelejted őt. Elfeledtetem veled.
 Azonnal ellöktem magamtól.
- Jacob, te megőrültél! Elment az eszed? Sosem szeretkeznék veled.
 Eddig a barátomnak hittelek, de ennek itt és most vége!
 - és megindultam ki, de ő elém állt.
- Hamarosan rá fogsz jönni, hogy én vagyok a tökéletes.
 Nem hagyom, hogy azé a rohadéké légy.
- Te tényleg megbolondultál. - löktem arrébb - Viszlát!
 És már futottam is az autómhoz.
 Jake folyton azt kiabálta utánam, hogy úgyis az övé leszek.
 Edwardnak igaza lett Jacobbal kapcsolatban.
 Bepattantam az autómba és Billytől még csak el sem köszönve
 hagytam el szélsebesen La Pusht.
 Attól tartottam Jacob utánam jön a motorral, de hála istennek
 nem tette.
 Azok a szemek... ahogy rámnézett és megszorított... megijedtem tőle.
 Azt láttam rajta, hogy bármire képes lenne... bármire!
 Soha azelőtt nem láttam ilyennek.
 Sajnos biztos voltam benne, hogy meg kell szakítanom vele a
 kapcsolatot, legalábbis amíg így viselkedik és ezt nem tudhattam
 meddig tart majd.
 Nem akartam, hogy Edward állandóan aggodalmaskodjon, vitát pedig
 még úgy sem.
 Jake-re pedig nagyon ráfért a lehülés.
 Féltem ezt az egészet elmondani Edwardnak.
 Féltem, hogy meg akarja majd ölni Jacobot és igazam lett.
                            XXXXXXXX
- Hogy merészelte az a tetves vakarcs. Átharapom a torkát!
 - kelt ki magából Edward - Ha a kezeim közé kerül...
-Kérlek ne bántsd. - hihetetlen, hogy ezek után még védtem - Ő is csak
 meg akar védeni.
- Úgy, hogy meg akar kefélni a garázsban? - ezzel nem vitatkozhattam.
- Ne foglalkozz vele. Szerelmes. Nem akart rosszat, csak rossz
 személybe szeretett bele.
- Volt pofája a kis szemétládának... - fújta tovább.
 Még szerencse, hogy anyuék házon kívül voltak, elmentek szórakozni.
 Lebuktunk volna.
 Nagyon kikelt magából, szinte ordított.
- Edward...
- Hogy mert csak hozzád érni... ááá, megőrülök! - járkált fel-alá
 a szobában és közben a hajába túrt minden fél percbe.
- Kivételesen helyt adok az idegességednek, de ettől nem lesz jobb.
 Hidd el én lepődtem meg rajta a legjobban. Próbálj megnyugodni,
 tiszta fejjel gondolkodni. Azt megígérhetem, hogy most egy jó ideig
 nem akarom látni őt.
- Egy ideig? - húzta fel a szemöldökét - Inkább soha többé!
 Kitekerem a nyakát, kitépem a szívét... - sziszegte.
- Edward, most jut szembe, Jake úgy beszélt rólad mintha...
 tudná mi vagy. Nem akarta megmagyarázni miért is tart rossznak,
 veszélyesnek.
 Edward egyből elhallgatott és ez nagyon szemet szúrt nekem.
 Tudtam valamit titkol előlem.
 Mintha fény gyúlt volna az agyamban.
- Ő tudja igaz? - kaptam rá a tekintetem - Ezért próbál
 elszakítani tőled. Tudja mi vagy.
 Edward csak nézett rám összeszorított szájjal.
- Hogy lehetséges ez? Honnan tudja?
 Még mindíg nem kaptam választ.
 Akkor valami ismét bekattant.
- Ez nem minden, igaz? Van itt még más is. Mit titkolsz előlem?
 Tudni akarom. Jogom van hozzá.
 Edward nagy levegőt vett.
- Rendben. Elmondom. - egyezett bele.