28.fejezet : Magány

Sziasztok!
Hát elhoztam!!!!
Sok-sok komit szeretnék kérni!!!!!!!!!

Amíg tömtem a búrámat Edward nem bírt magával és a
 gyerekkoromról kezdett faggatni.
 Kérdezgetett az első szerelemről is, de nagyon meglepődött
 mikor azt mondtam, hogy nekem bár volt már kapcsolatom
 és szűz sem voltam már egy ideje, mégis ő az első akibe
 beleszerettem igazán és első látásra.
 Mint kiderült ő is volt már nővel, azaz vámpírnővel.
 Mesélt a Denali testvérekről.
 Tanya, Kate és Irina vérszerinti testvérek, ezenfelül
 csatlakozott hozzájuk egy pár Eleazar és Carmen.
 Egy évszázad alatt ötször hagyta magát elcsábítani Tanyanak.
 Az elmondottak alapján bele sem mertem gondolni, hogy
 nézhet ki valójában.
 Bár ez féltékennyé tett, tudtam semmi jogom nem volt ehhez,
 mégis úgy éreztem megüt a guta mert az én angyalom mással
 is volt rajtam kívül.
 Kicsit sem önzőség tőlem mi? Nakem lehetett, neki nem.
 Nem tehettem róla, az érzéseimet nem tudtam befolyásolni,
 az eszembe sem jutott, hogy Edward mit érezhetett amikor
 én az enyémet meséltem neki.
 Nem akartam beszélni erről, de mind a kettőnket hajtott
 a kíváncsiság.
 Végülis sem baj, sem veszekedés nem lett belőle,
 ez volt a lényeg.
 Amikor végeztem az összes étel elpusztításával, szerelmem
 kifizette a számlát és persze a borravalót sem felejtette el.
 Teli hassal úgy éreztem nehezebben megy a  mozgás is.
 Lassan, karöltve sétáltunk vissza az autóhoz.
 Beültünk a kocsiba, a parkolóból kifele menet felmutatta
 a parkolókártyát, aztán hajtottunk is vissza a hatalmas házba.
 Hazaérve levágtam magam a nappali kanapéjára.
- Olyan jól laktam, hogy még most is alig bírok megmozdulni.
 - panaszkodtam.
- Lehet egy kis testmozgásra lenne szükséged. - jött felém
 csábító nézéssel, amitől azonnal beremegett a gyomrom -
 Lenne egy két tippem hogyan csinálhatnánk. - amint odaért
 érzéki csókot nyomott a fülem tövébe, amitől a levegő is
 bennem rekedt, az illatáról már nem is beszélve.
 Egy vámpírnak ha akarnál sem tudnál ellenállni, de ezegyszer
 sikerült, bár magam sem tudom hogyan.
- Tudod, hogy sosem utasítanék vissza egy ilyen ajánlatot,
 de most kivételt teszek ugyanis félő, hogy kijön belőlem a
 reggeli, azt pedig nagyon nem szeretnéd látni, én pedig
 főleg nem érezni. - mindezt pihegve voltam képes csak kinyögni.
- Tudod mit? Pihenj egy kicsit, aztán mutatok valamit ami
 remélhetőleg tetszeni fog. - elvett az asztalról egy távirányítót
 és a kezembe nyomta - Nézz tévét ha szeretnél, én addig akkor
 elmegyek vadászni, úgyis rámfér.
 És tényleg! Már kezdett feketedni a szeme.
- Megleszel egy kicsit nélkülem? - kérdezte.
- Hát... nem is tudom... - feleltem gondolkodást színlelve -
 Azt hiszem négy mobilról csak feltudlak hívni ha lenne valami,
 de itt... ugyan mi történhetne? Halálra tévézem magam? -
 kérdeztem gúnyos mosollyal.
- Oké, értem a célzást. Nagylány vagy már. - mosolyodott el
 ő is - Ne haragudj, csak rossz, hogy az életmódom miatt
 egyedül kell hagyjalak.
- Akkor vigyél magaddal. - vágtam rá azonnal.
 Ha létezett, hogy egy vámpír ennél is fehérebb legyen
 akkor bizony Edward egyenlő lett a liszt színével.
- Hogy mi? Vigyelek magammal? Hogy juthatott ilyen borzalmas
 dolog az eszedbe? Hogy ott légy amikor vadászom? El tudod te
 képzelni mégis mi történhet akkor? - fordult ki önmagából.
- Nyugi, csillapodj le, csak vicceltem. - pedig nagyon is
 kíváncsi voltam a vadászatra, de amint láttam Edward reakcióját...
 nem erőltettem a dolgot.
- Kérlek ne viccelődj olyannal ami az életedbe is kerülhet! Bele
 sem merek gondolni. - mondta.
- Menj, inkább igyál mielőtt baj lesz.
- Igazad van, jobb ha kiszellőztetem a fejem. - értett egyet velem.
- Menj! - küldtem.
 Egy szemvillanásnyi idő alatt el is tűnt, csókot nem is vártam,
 annyira paprikás hangulatban volt.
 Inkább bekapcsoltam a tévét és össze-vissza nyomkodtam a
 csatornákat.
 Egy régi filmnél állapodtam meg, de nem is érdekelt, csak
 bámultam ki a fejemből.
 Eldöntöttem, hogy amíg így egyedül vagyok felhívom anyuékat
 azután Leila barátnőmet.
 A lelkemre kötötte, hogy hívjam fel és meséljek el neki mindent,
 na nem mintha Renéet más érdekelné.
 Bő fél óra múlva végeztem a két telefonnal, alig bírtam őket
 lerázni, förtelmes dumagépek.
 Begyújtottam a kandallóba, mert annyira hangulatos volt,
 másrészt viszont fáztam kicsit.
 Annyira unatkoztam, Edward nélkül olyan egyedülés üresnek
 éreztem magam, azt sem tudtam mihez kezdjek.
 Nekiültem olvasgatni, körbejártam az egész hatalmas házat,
 nézegettem a teraszról az elémtáruló szépséges tájat.
 Olyan hihetetlennek tűnt minden..., hogy Párizsban lehetek
 ráadásul Edwarddal... az én csodás vámpírommal, Edwarddal
 csak kettesben.
 Pont amikor kint nézelődtem, megérintették a vállamat amire
 én akkorát ugrottam sikoltva, hogy az illetőt is a szívroham
 kerülgette.
 Azonnal hátrált is egészen az ajtóig.
- Ne haragudj, Bella, nem akartam rádijeszteni. Sajnálom!
 - tette fel a kezeit.
 Annyira vártam már.
- Ah... istenem... - kaptam a szívemhez - Edward! Semmi baj,
 mindjárt megnyugszom... csak pont elkalandoztak a gondolataim
 és nem vettelek észre. - és már ugrottam is a karjai közé.
- Legközelebb majd valami zajt csapok. - simította hátra a
 hajam, hogy megcsókolhasson - Bocsáss meg nekem, hogy csak
 úgy elrohantam, de... - erre az ujjamat a szájára tettem.
- Nem. - ráztam a fejem - Ez csakis az én hibámból történt,
 ha nem lennék ilyen hülye és időben befogom a szám akkor...
- De nem tudhattad, és még egyszer meg ne halljam, hogy
 hülyézed magad. Nem mondhatsz ilyet csak azért mert egy
 vámpír bekattan valamiért. Nincs olyan dolog a világon
 amivel teljesen magadra tudnál haragítani. Érted? - kérdezte
 felemelve a fejem az államnál.
- Igen. - válaszoltam.