Sziasztok!
Újra itt!!
Tudom, hogy ilyen sokáig még nem voltam távol,
de sajnos megvolt rá az okom.
Kórházban feküdtem több napig ezért köszönöm a türelmeteket.
Meghoztam az új részt, remélem meg lesztek vele elégedve.
Hamarosan még jelentkezem addig is legyetek jók, írjatok, olvassatok. Puszka!
Bementem a fürdőszobába, megmosakodtam, fogatmostam, kifésültem
és felkontyoztam a hajam úgy, hogy pár tincset hagytam
meglógni, ettől egy kissé idősebbnek tűntem.
Lehelletnyi sminket kentem magamra majd kimentem a ruhás-
szekrényhez, valami frappánsabb darabot nézni magamra.
Edward mindíg olyan férfias volt, sármos, elegáns,
szerettem volna hozzá passzolni ha már tényleg egy párt alkottunk.
Igaz én mellette soha nem leszek még csak csinos sem
ugyanis képtelenség lenne versenyezni a tökéletességével,
de rút béka mégúgy sem akartam lenni.
Igazából csak egy valami segíthetne ezen csak, de azt várhatom.
Hála Alice-nek, megintcsak mindenre gondolt.
Amikor elmentünk vásárolni többféle ruhát válogattunk össze
hogyha puccos helyekre is mennénk, oda is legyen olyan
göncöm amit fel tudjak venni.
Volt ezek között estélyi, kisestélyi, koktélruha és pont
amire ebben a pillanatban szükségem volt, egy gyönyörű
babalila nadrágkosztüm is.
Azonnal kikaptam a fogasról, emellé egy fekete szatén
inget fogtam meg amit rengeteg pici rózsaszín virágnyomat
díszített.
A lábamra bokacsizmát választottam mert hát azért csak
tél volt vagy mi a szösz.
Mikor mindennel megvoltam, lesétáltam Edwardhoz akinek
egy pillanatra a szava is elállt.
- Hűha! - ámult - Gyönyörű vagy!
- Köszönöm. - pirultam el.
- Nincs mit köszönni, ez az igazság. Még a végén
elcsábít tőlem valaki.
Elkacagtam magam.
- Nincs az-az isten! - feleltem - Nálad tökéletesebb
nem létezik, inkább én félhetnék ettől, mindenhol úgy
néznek rád a nők, hogy szinte felfalnak a szemükkel,
gondolom a gondolataikat nem is kéne firtatnom. - kuncogtam.
- Hát igen, előfordul néha egy-két csodabogár. - nevetett
ő is - Indulhatunk?
- Igen.
Felkaptuk magunkra a kabátjainkat és megindultunk a garázsba.
Beültünk, bekapcsoltuk az öveket és már indultunk is a
galéria felé.
Jó fél óra volt az út, de sok volt a látnivaló.
Ennyi ruhaüzletet és ékszerboltot életemben nem láttam,
egymás hegyén-hátán voltak.
Ahogy Edwardtól megtudtam a Champs-Élysées sugárúton
haladtunk végig és az Arc de Triomphe diadalív mellett is
elhajtottunk ami nagyon szép volt.
Rendesen elbambultam, szinte észre sem vettem az idő múlását.
Egy arany-fekete kődíszítéses épület előtt álltunk meg
aminek a tábláján a C.C. Galery felirat állt.
Kívülről nem volt benne semmi különös, csak a szokásos
szemcsalogatás a színek felvitelénél.
A kövek feketék voltak és csillogóak, a festés pedig arany,
ha rásütött a nap kristályos fényben pompázott.
Kissé kihívónak mondtam volna, de hát Párizsban szinte
minden ilyen volt és erről szólt, viszont a hely neve
egyszerű volt, semmi giccs.
Edward megfogta a kezem és bevezetett a helyiségbe.
A belső helyiséget biztonságiőr vigyázta.
A belső rész szinte puccos volt, nem volt benne más
mint ruhaőrző és maguk a képek.
Szép lassan sétálgattunk körbe, minden egyes festményt
jól megnéztem.
Olyan ismerősnek tűntek, mintha valahol már láttam
volna ehhez hasonló festményeket. Igen!
Biztos voltam benne és a legvégén amikor az utolsó
képhez léptünk még a lélegzetem is elállt, amit azon
pillantottam meg.
Nem mások pózoltak azon a képen mint Edward, Esme és Rose.
A képen látható dátum 1934 volt, tehát Emmett megtalálása
előtt egy évvel készült.
Még maga Rosalie is újszülöttnek számított.
Távolabbról készült a kép talán azért, hogy az arcukat
senki ne ismerhesse fel, bár ők voltak azok... mégis
teljesen másképpen néztek ki.
- Ezek... ti... de, hogy... - Edward rám mosolygott és
odahajolt a fülemhez.
- Akkoriban még csak ennyien voltunk.
A festmény nagyon szép volt, egy gyönyörű tó előtt álltak
amit körbevettek a nádak, messzebb pedig az erdő fái és
épp alkonyodott aminek a színei és fénye visszaverődött
a víz tükréről.
De valakit hiányoltam, egy valaki nem volt a képen.
- Hol van a képről... - de ekkor leesett a tantusz -
Óóó... te jóságos isten... - nyögtem - C.C. Galery...
csak egy valakit ismerek... hát persze! Már tudom
hol láttam hasonló képeket! - néztem Edward szemeibe.
hali
VálaszTörléshűű na most ezzel a galériával engem is megleptél
váom a kövit
üdv
Reni
Szia Reni!
VálaszTörlésÖrülök, hogy újra itt látlak.
Szerintem lesz még benne egy két érdekes dolog.
Köszi, hogy írtál, máskor is várlak vissza.
Kedves Twilight - Sziszko-baby!
VálaszTörlésMa éjjel találtam rá a blogodra, és egy szuszra el is olvastam. Köszönöm ezt a váratlan karácsonyi ajándékot!
Pár hónapja kattantam rá a Twilight-ra. Először a könyvek, aztán a filmek, végül blogok jöttek. Nagyon tetszik a történet. Végre egy blog ahol nem kell egyfolytában szenvedniük Belláéknak, sem az ellenségek sem Edward "összeroppanthatlak, ha hozzád érek" mániája miatt. Jó, hogy valahol végre boldogok is lehetnek és így sem unalmas, pláne ,hogy még írsz bele egy-két intim jelenetet is.
Nagyon várom a folytatást!
Kellemes Karácsonyt és Boldog Új Évet kívánok!
Marietta
Szia Marietta!
VálaszTörlésElőször is szeretnélek köszönteni az oldalon és köszönöm, hogy írtál nekem.
Nagyon nagy öröm számomra, hogy itt vagy és lett mégvalaki akinek tetszik a blogom. :)
Nagyon jól esett amit írtál, főleg így Karácsony alkalmával, boldoggá tettél.
Nem ígérhetem, hogy a történetben mindíg ilyen idill lesz mert ugye fordulatok, váratlan események mindenhol még a való életben is előfordulnak, de próbálom majd továbbra is ehhez a formához tartani magam.
Addig is kitartást és kellemes olvasást, időtöltést és remélem rendszeresen láthatlak majd idefent.
Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánok neked és a családodnak!