Cullen klán

Cullen klán

2012. december 9., vasárnap

25.fejezet : Nyugalom



Sziasztok!
Bocsi, hogy mindíg össze-vissza töltögetek fel, de csak akkor tudok ilyenekkel foglalkozni
ha a kisfiam alszik vagy épp nincs kedve felrobbantani a lakást.
Sajnos most még az állapotosságom is közre játszik és, hogy vesebeteg is lettem.
Remélem elnézitek nekem.
Továbbra is jó szórakozást nektek és írjatok.  :)



 Amikor végeztem az utolsó pulóverrel is már mehettünk
 is vissza a konyhába.
 A tésztának mennyei illata volt, az íze még fenségesebb.
 Éppen annyit csináltunk belőle, hogy még másnap
 ebédre is maradt bő egy adag.
 Amint jól belaktam megmozdulni sem volt kedvem.
 Amíg nyugtattam a pocakomat, Edwarddal arról beszélgettünk,
 hogy mik lehetnének a programjaink.
 Szóbajött színház, divatbemutató, rengeteg séta és, hogy
 lerajzoltatjuk magunkat na meg sok minden más, de leginkább
 a család ajándék vásárlása volt lényeges, főleg Alice-é,
 bár felesleges lett volna bármit is titkolni mivel
 úgyis látta előre mit fognak kapni.
 Ez igazán idegesítő volt.
 Felmentünk az emeletre Edward szobájába, elmentem
 lefürödni addig kedvesem megvetette az ágyat,
 bekapcsolta a tévét és felkapcsolt egy kis halogén lámpát.
 A hajamat is megszárítva visszamentem a szobába és
 bebújtam a jó meleg ágyba.
 A ház még nem melegedett fel teljesen ezért fáztam.
 Jól bevackoltam magam nyakig, eközben Edward is
 elment letusolni.
 Annyira fáradtnak éreztem magam, hogy majd leragadtak a
 szemeim, de próbáltam magam tartani elvégre csak ez volt
 az első olyan napunk amit csak kettesben tölthettünk
 és nem akartam elpocsékolni egy pillanatot sem.
 Sajnos nem jött össze... nem bírtam nyitva tartani a
 szemeim, az utazás kimerített, a vacsora pedig elnyomott.
 Mire magamhoz tértem egy pillanatra Edward már mellettem
 feküdt, épp csókot nyomott a vállamra mosolyogva,
 a tévé pedig már ki volt kapcsolva.
- Edward... - lehelltem álmosan.
- Ccsüü... - hallgattatott el - aludj csak szépségem,
 szép álmokat.
- De... - ellenkeztem volna.
- Ne törődj semmivel csak pihenj, holnap is lesz nap
 és én itt leszek akkor is veled.
 Ettől kissé megkönnyebbültem, de mégis lelkiismeret
 furdalásom volt, hogy csak úgy magára hagytam
 mégsem tudtam ellene tenni bármennyire is akartam,
 egyszerűen visszazuhantam a tudatlanságba egészen
 másnap reggelig, még inni sem keltem fel pedig
 reggelre olyan száraz volt a szám mint a sivatag.
 Mikor kinyitottam a szemem, Edward pont akkor lépett
 lépett be az ajtón egy tálcával a kezében amin
 frissen facsart narancslé, croasson és juharszirupos
 palacsinta volt.
 Azonnal magamhoz tértem.
- Szép jóreggelt édesem. - köszöntött.
 Felültem, nyújtózkodtam és ásítottam.
- Neked is szerelmem.
- Hoztam reggelit, remélem megfelel.
- Nagyon kedves tőled, isteni az illata. - mosolyodtam el.
 Letette a tálcát az ölembe aztán letelepedett a lábamhoz,
 hogy enni tudjak.
 Nem kellett kétszer mondani, úgy nekiestem az ételnek
 mint maci a málnásnak.
 Olyan éhesnek éreztem magam mint aki legalább három
 napja nem evett, pedig a vacsoránál is szép adagot
 pusztítottam el.
 A reggeli végeztével hátradőltem a párnára egy kicsit
 kifújni magam, mert olyan jól laktam, hogy úgy
 éreztem menten kidurranok.
 Mindent befaltam és megittam amit Edward elém rakott.
- Sosem fogom tudni meghálálni ezt a rengeteg
 figyelmességet. - mondtam ránézve.
- Soha nem is kell, nekem ez boldogság, hogy
 kényeztethetlek. Végre nekem is van kit. - felelte
 csillogó szemekkel.
- Nem szeretném, hogy úgy érezd bármit meg kell
 tenned értem.
- Ezek nekem nem fáradtságos dolgok, ami téged
 boldoggá tesz, az engem is.
- Még most sem tudom elhinni, hogy te létezel
 és tényleg vagy nekem. Olyan mintha álmodnék.
- Ez kedves tőled, de édesem... ez nem álom,
 erről biztosíthatlak.
 Egy csókot nyomott az ajkaimra aztán eltűnt a tálcával
 a kezében, de öt másodperc és vissza is tért.
- Menj, mosakodj meg, szedd össze magad, öltözz fel
 azután pedig szeretnélek elvinni elsősorban egy
 festmény galériába amit én személy szerint nagyra tartok.
 Szeretném ha te is látnád és véleményt mondanál róla.
- Rendben, benne vagyok. Adj fél órát. - kértem.
- Oké, addig én lent leszek a nappaliban, elintézek
 egy-két telefont. - csak bólintottam.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése