Lélek tánc : 5.fejezet

Sziasztok!
Ahogy ígértem már itt is az 5. az unalmamnak köszönhetően. :)
Jó olvasást.
Pusszancs




 Miután visszatértem a házba, hazavártam Alaint, de őhelyette csak egy
 levelet találtam a nappaliban, az üvegasztalon.


                                                        KEDVES BELLA!
       MINDENT LÁTTAM AMI KÖZTED ÉS EDWARD KÖZÖTT TÖRTÉNT.
       SAJNÁLOM, HOGY ÍGY ALAKULT, DE MINDÍG IS ŐT SZERETTED,
       TEHETTEM ÉN VOLNA AKÁRMIT, NEM VÁLTOZOTT VOLNA SEMMI.
       ÉN MEGPRÓBÁLTAM, EZT VISZONT MÁR NEM VAGYOK KÉPES
       VÉGIGNÉZNI.
                                                         ISTEN VELED!
                            
                                                                                         ALAIN


 Leültem a kanapéra és teljesen magamba zuhantam.
 El sem mondhattam neki mennyire sajnálom, hogy nem akartam őt bántani,
 sem átverni.
 Mocskosnak éreztem magam.
 Épp lehajtottam a fejemet, amikor egy hatalmas ütést mértek a koponyámra,
 azonnal lefordultam a kanapéról, elég volt egy pillanat, hogy csapdába essek.
 Az egész testem meg lett kötözve és vissza lettem hajítva a kanapéra,
 mint valami kötözött sonka.
- Mi az kicsi Bella? - mondta ki undorral a nevem - Egy pasi már nem is elég,
 egyből kettőre cuppansz?
 Amint kitisztult a fejem megláttam Alaint ahogy felettem ágaskodott,
 megvetve engem.
- Alain? Én azt hittem...
- Mit? Mégis mit hittél, hogy olyan hülye vagyok, hogy elmegyek dolgozni
 amikor megjelenik Cullen és te azonnal henteregsz vele? Azt hitted nem tudom,
 hogy visszamész hozzá? Te is csak egy ribanc vagy, akárcsak a többi, de most
 mindketten megbánjátok amit velem tettetek te cafka, a szemed láttára végzem
 ki a nyomorult pasidat, aztán te következel.
- Sajnálom, én nem így akartam.
- Nem így? Akkor először dobsz, aztán dugatod meg magad vele? Bezzeg az én
 farkam nem kellett, de amint ez a tetű megjelent, már ültél is volna rá.
- Alain, tényleg sajnálom, nem akartalak megbántani. Tudtad, hogy szeretem őt.
 Gonoszul felkacagott aztán arcon csapott.
- Te ribanc, tudtam, hogy szereted, de nem arról volt szó, hogy az első
 adandó alkalommal az ölébe is ugrassz, engem pedig semmibe veszel!
 A pofont szinte meg sem éreztem, de tudtam, hogy igaza van és megérdemeltem.
- Teljesen igazad van. - értettem egyet vele.
- Persze, hogy igazam van, de ezt most megbánjátok, így egálba leszünk.
 Kár érted, jó kis szuka vagy, tudtam volna veled mit kezdeni.
 Én csak lehajtottam a fejem és meg sem szólaltam.
 Tudtam, hogy Alice-nek látomása lesz rólam és akkor szól Edwardnak, aki eljön
 majd értem.
 Alainnek esélye sem volt, hisz ott volt még Jasper és Emmett is, mind a ketten
 hihetetlenül jó bunyósok, Edward pedig nagyon okos, hamar túl jár Alain eszén.
 Egész napra otthagyott egyedül megkötözve, folyton a ház körül futkosott,
 azt várta, hogy Edward felbukkanjon, de nem volt szerencséje.
 Már kelt fel a nap, amikor egy hatalmas ajtórobbanással Alain berepült a
 nappaliba, az egyik fotelre esett rá, ami széttört alatta az óriási
 csapódástól.
- Jóságos isten. - leheltem.
 Alain alig bírt felállni akkora ütés érte és igazam lett a három fiúval
 kapcsolatban, mert ők léptek be az ajtón.
 Harcra Alainnek esélye sem volt, még fel sem kelt, de már Jasper a háta mögött
 is termett, lefogta, addig Emmett elkapta a fejét és letépte a helyéről.
 Az a fémes hang borzalmas volt, nézni végképp képtelen voltam.
 Sajnáltam őt, hogy az én hülyeségem miatt kellett meghalnia, bár ha nem így
 lépett volna fel ellenünk, akár boldog is lehetett volna mással, de sajnos ő
 nem ezt választotta.
 A fejet és a testet az erdőbe cipelték és elégették, eközben Edward kiszabadított.
- Jól vagy Bella? - kérdezett miközben az ölébe kapott.
- Igen, köszönöm, nincs semmi bajom. - bújtam hozzá.
- Hazaviszlek rendben?
- Jó, menjünk. - a fejemet a mellkasára hajtottam.
 Jess és Emmett is megérkezett és négyen indultunk el a Cullen villába.
 Amikor odaértünk mindenki aggódva nézett rám, de azután megnyugodtak
 amint látták, hogy egyben vagyok.
 Nagyon meglepődtem, mert csak egy kis idő múlva vettem észre, hogy a villát
 ismét berendezték, Edward szobája pedig kettőnknek lett kialakítva.
 Amikor szerelmem felvitt a szobájába, lefektetett az ágyra, hogy pihenhessek,
 bezárta az ajtót és mellém feküdt, én pedig hozzábújtam.
 Olyan jó érzés volt végre újra a karjaiban lenni.
 Abszolút nem voltam fáradt, hiszen az nálunk lehetetlen dolognak bizonyult,
 mégis olyan jól esett lustálkodni a szerelmemmel.
 Ő simogatta a fejem, én pedig benyúltam ingje alá, úgy cirógattam a felső testét.
 Isteni bőre volt.
 Ki sem mozdultunk estig, de aztán lementünk a többiekhez beszélgetni és tíz óra
 tájban elmentünk vadászni.
 Elfogyasztott zsákmányaink után hazatértünk és mindenki visszavonult a saját
 kis zugába.
 Furcsa volt másik hét vámpírral élni ennyi magány után, minden kis zúgást,
 zörejt, beszélgetést hallani lehetett, és bizony Rosaliet és Emmettet is, amit
 igazság szerint szívesen kihagytam volna az életemből.
 Viszont így már ezt Edwardnak is kellemesebb lett elviselni.
 Mind a ketten elmentünk tusolni és átöltözni.
 Én Alice-től kaptam egy vadiúj Laura Biagiotti csipkés babydollt azzal a dumával,
 hogy már "látta", hogy itt fogom tölteni az éjszakát.
 Edward viszont csak egy boxert viselt.
 Annyira durva volt a rucim, hogy alig mertem kimenni a fürdőből,
 de mikor Edward meglátott, annyi időt sem adott, hogy az ágyhoz érjek.
 Elémsuhant, felkapott és már az ágyon is voltunk, ahol persze én kerültem alulra.
 A lábaim azonnal utat engedve neki szétnyíltak és a dereka köré csavarodtak.
 Még mindíg nem tudtam betelni az érzéssel, hogy vele lehetek és, hogy meleg a bőre.
 Magamhoz húztam amennyire csak tudtam, és mohón követeltem ajkait.
 Bármit csináltam mindenben engedett, nem tolt el, nem fogta meg a kezem,
 nem húzódott el az érintésemtől és a csókzáporomtól sem.
 Férfiasan állta a sarat és ezektől ő is csak jobban belelendült.
 Olyan jó érzés volt, hogy végre igazán szerethettük egymást anélkül, hogy a
 másiknak fájdalmat okoznánk.
 Minden pillanata az együttlétünknek a mennyek országát juttatta eszembe.
 Minden pillanattal közelebb kerültünk vágyunk beteljesüléséhez.
 Egy egész éjszakán át élveztük, hogy együtt lehetünk, mindent elfeledve a
 múltról.
 Még Alaint is.
                                    XXXXXXXXXXXXXXX

 Újra összeszoktunk az elmúlt hetek alatt, soha nem éreztük még magunkat
 ennyire boldognak.
 Minden rendeződni látszott, egészen addig, míg Alice-nek látomása nem lett.
 A szeme elhomályosodott, kitágult és csak bámult bele a semmibe.
 Jasper azonnal mellette termett és megszorította párja kezeit.
- Alice, kicsim, mit látsz? - nézett rá aggódóan.
 De Alice nem válaszolt rögtön.
 Jasper megrázta egy kicsit a kezeit.
- Alice drágám, hallasz?
 Barátnőm még egy pillanatig ebben a transzos állapotban volt, majd végre
 magához tért.
 mindenki meredten bámult rá és arra várt mikor nyögi már ki végre mi fog
 történni.
 Edward borzasztóan koncentrált, ő látta mi megy végbe Alice fejében, értetlen
 arcot vágott.
- Mi a fene történt? - bukott ki belőlem.
- A Volturi... - nézett fel végre Alice.
- El fognak jönni hozzánk. - fejezte be Edward.
- De miért? - kérdezte Rosalie.
- És hányan? - érdeklődött Emmett is.
- Azt nem tudom miért, de azt igen, hogy Aro, Marcus és Caius is jön az örzőkkel
 együtt.
- Melyik örzők? - villant meg Carlisle szeme.
 Carlisle eleget tudott a Volturiról, ugyanis velük élt egy ideig, jól ismerte
 a szokásaikat.
- Alec, Jane, Demetri és Felix. - felelte Edward.
- De miért kérded? - nézett Jasper Carlisle-ra.
- Mert a Volturik nem hagyják csak úgy el Volterrát, oka kell legyen, hogy
 ide jönnek.
- Ezt nem értem. - értetlenkedett Esme - Mi okuk lehet arra, hogy
 meglátogassanak? Mi békés család vagyunk.
- Igen ám, csak túl sokan. - mondta szerelmem - Mi vagyunk az egyetlen olyan
 vámpír klán ami nyolc főből áll... mostmár. - húzott magához.
 Mindenkinek ránc jelent meg a homlokán, azon gondolkodva mit követhettünk el.
- Nem hinném, hogy ez lenne az oka. - fejtette ki Carlisle - Ez nem elég ok arra,
 hogy a Volturi személyesen jöjjön ide. Valami másnak kell lennie.
- Hamarosan úgy is megtudjuk, nem igaz? - nézett Rose, Alice-re.
- Igen. - bólintott rá.
- Nagyon rossz előérzetem van ezzel kapcsolatban. - morogta Jasper.
- Gondolod, hogy rossz szándékkal jönnek? - kapta a fejét Esme, Jasper felé.
- Szerintem nem árt az óvatosság, felkészülhetnénk. - csapta össze a
 tenyerét Emmett.
- A hiba csak annyi, hogy a Volturi gárda ellen nem lehet felkészülni. Az örzők
 olyan képességekkel rendelkeznek, amikkel lehetetlen szembeszállni. - tett
 hozzá Carlisle.
- Mégis milyen képességek? - kérdeztem rá.
- Aroék állandó négy embere Jane és Alec, ők az ikrek, valamint a
 legveszélyesebbek. Jane az örjítő fájdalom hatalmával bír, Alec pedig
 mindent teljesen megbénít, látást, hallást és érzékelést. Demetri azt élvezi
 ha közelharcban ölhet, még a vámpírok között is páratlannak számít az ereje
 és ez nincs másként Felixel sem.
- Na ez fantasztikus, akkor ez annyit jelent, hogyha megtámadnak minket esélyünk
 sincs. - meredtem Carlisle-ra.
- Legalábbis nem sok. Edward hallja a gondolatokat, ha ölni akarnak, talán el
 tudunk menekülni. - vetette fel Rose.
- Nem tudunk örökké bújkálni, előbb vagy utóbb úgy is ránk találnának. - hallottam
 Edwardot.
- És akkor mégis mit javasolsz? - tette karba a kezét Rosalie.
- Edzünk és várunk. - felelte szerelmem egyszerűen.
 Mindenki tudta, hogy neki van igaza.
 Nyugodtnak kellet maradnunk és tiszta fejjel gondolkodnunk.
 A felkészülés hosszúra nyúlt.
 Jasper tanított minket, mert ő volt ebben a legjártasabb és a legjobb.
 Emmett nagyon élvezte ezt a harcolósdit, ráadásul jó is csinálta.
 Én többször fogtam padlót mint a többiek együtt véve, nem voltam éppen harcra
 termett típus.
 Alice és Rose mozgása lenyűgözött, úgy mozogtak mint a vadmacskák, még Esme
 is ügyesebbnek bizonyult nálam.
 A fiúk viszont keményen nyomták, úgy döngölték egymást a sárba, hogy sokszor
 éreztem a föld rezgését a lábam alatt.
 Carlisle hevessége nagyon meglepett, sosem gondoltam, hogy a mindíg nyugodt
 és megfontolt doki ilyen is tud lenni, még Emmettel is kikezdett és az eszének,
 na meg az óvatosságának köszönhetően többször is győzedelmeskedett,
 erre persze a mi kis hegyomlásunk totálisan bepöccent.
 Többször jártunk vadászni, hogy az erőnk egy fikarcnyit se vesszen és ellátogattunk
 a terület határolóhoz is figyelmeztetni a farkasokat, miféle szerzetek bukkannak
 fel hamarosan.
 Edward tolmácsolt.
- Miért jönnek ide? - morgott Sam.
- Még mi sem tudjuk, de minden eshetőségre felkészülünk. - válaszolt Carlisle -
 Nagyon veszélyesek, ezért szeretnénk megkérni titeket, hogy figyeljétek ti is
 őket, szükség esetén lépjetek közbe.
- Miért tennénk? Ti is csak vérszívók vagytok. - vicsorgott Paul.
- Ne miattunk, hanem az emberek biztonsága és nyugalma érdekében. - felelte Edward.
 Sikeresen megállapodtunk, Sam okosan tette.