31.fejezet : Látványosságok

Sziasztok!
Elhoztam az újat, szóljatok hozzá légyszi.
Jó olvasást, köszi, puszi. :)


Amikor kinyitottam a szemem már javában sütött a nap
 és a madarak csiripeltek.
 Magam mellé pillantottam, de Edwardnak hűlt helye volt.
 Az éjjeliszekrényen tapogatózva kerestem a mobilomat,
 hogy megnézzem mennyi az idő.
 Nagynehezen rá is találtam, magam elé tartottam.
 Pontban kilenc óra volt, jól elaludtam.
 Azon méláztam vajon hol lehet Edward, hova mehetett ilyenkor.
 Ezer meg ezer dolog futott át az agyamon, de mindhiába,
 bárhova elsuhanhatott.
 Inkább kipattantam az ágyból és a tusolás mellett döntöttem,
 nem akartam nyomottan mutatkozni a vámpírom előtt,
 még kiábrándult volna belőlem.
 Kikaptam egy tiszta fehérneműt, egy pólót és egy szatén
 nadrágot a szekrényből, kirobogtam a fürdőbe,
 beugrottam a tusoló alá és már engedtem is magamra
 jó meleg vizet.
 Az egész testemet telenyomtam vaníliás tusfürdővel,
 jól bedörzsöltem vele magam, aztán lemostam.
 Mikor eléggé magamhoz tértem kiléptem a tusolóból,
 jól becsavartam magam egy törölközőbe majd megindultam
 a mosdóhoz fogatmosni, de előtte bekentem az arcomat egy
 hidratáló arcpakolással mert ez a hideg időjárás
 teljesen kiszárította.
 A fogmosás után lemostam a maszkot is és amint felszivattam
 az arcomról a vizet, jöhetett a krém.
 Minden pacsulival végezve felöltöztem és visszamasíroztam
 a szobánkba.
 Amikor beléptem alaposan meglepődtem.
 Edward az ágyon feküdt felém fordulva, előtte pedig
 egy tálca hevert.
 A tálcán amerikai palacsinta, juharszirup és frissen
 facsart grapefruitlé helyezkedett, a jobb kezében pedig
 egy szál gyönyörű vörösrózsa ékeskedett amit az ujjai
 között pörgetett.
- Jó reggelt szépségem. Ne haragudj, hogy elkéstem,
 de egy kissé összeakasztottam a bajszom a palacsintával.
 - mondta mosolyogva.
- Neked is jó reggelt. Nem is tudtam, hogy annyire nehéz
 eset ez a palacsinta. - feleltem kuncogva - De úgy látom
 te jöttél ki győztesen.
- Nem volt más választása.
 Odaballagtam az ágyhoz, Edward felé fordulva én is oldalasan
 lefeküdtem és egy édes csókért csücsörítettem az ajkaimat,
 amit nem sokat várva meg is kaptam a rózsával együtt.
 Edward ajka olyan édes volt, hogy a szirupra már alig
 volt szükség a palacsintához.
 Elkezdtem megreggelizni az ágyban, addig a szerelmem
 felvázolta a heti programot, én pedig mindenre csak bólintottam.
- Ma elmehetnénk a Louvre-ba, majd este az Eiffel-toronyhoz,
 de csak ha nem leszel fáradt, azután holnap irány a
 Moulin Rouge.
- De a Moulin Rouge-ba nem csak nagykorúakat engednek be?
- Te ne törődj ilyenekkel, majd én mindent megoldok. Nos aztán
 van még itt Notre Dame vízköpő szörnyekkel, na és a nagyon
 híres Sainte - Chapelle gótikus kápolna.
 Majd mindent szépen elosztunk, mit mikor szeretnél megnézni.
- Lesz látnivaló. - füttyentettem.
- Lesz bizony és ez még nem minden, vannak más helyek és
 dolgok is amiket majd megmutatok neked.
- Mint például?
- Például, van egy csodálatos park ami legfőképpen éjjel
 van tele. Ide jönnek a szerelmes párok. - erre felszaladt
 a szemöldököm - Vannak olyanok akik kicsit sem zavartatják
 magukat mások előtt. - mosolygott sejtelmesen.
- De ugye nem...
- Nem, odáig azért nem fajulnak a dolgok, úgy oldották meg
 a dolgot, hogy a park köré négy szép és kellemes
 motelt építettek.
 Ámulva hallgattam Edward meséjét, elképzélni sem tudtam,
 hogy ilyen egyáltalán létezik.
- És mikor szeretnél a Louvre- ba menni? - kérdeztem.
- Úgy gondoltam reggeli után összekaphatnánk magunkat és
 elindulhatnánk.
 Hát... minden úgy is történt ahogy Edward eltervezte.
 Megnéztük a Milói Vénusz szobrot és a még híresebb
 Mona Lisa festményt, majd mikor teljesen kibambultuk
 magunkat, elmentünk egy puccos étterembe ebédelni.
 Annyira nem szerettem egyedül enni, de azt még úgy nem
 akartam látni Edward hogyan fogyasztaná el az étteremben
 levők vérét.
 A gondolatba bele is borzongtam, ilyenkor áldottam az
 elmémet, hogy mindent elrejt előle.
 Ha Edward hallotta volna mikre gondolok, isten tudja mi
 történhetett volna, de jó semmiképpen.
 Az ebéd után irány haza pihenni és filmet nézni,
 este pedig az Eiffel - toronyhoz.
 Kétszer is meggondoltam, hogy fel akarok-e menni, de
 Edwardnak nem lehetett nemet mondani úgyhogy muszáj
 voltam felmenni ha nem akartam, hogy ő cipeljen fel.
 A kilátás gyönyörű volt és nagyon jól esett ahogy
 Edwarddal összebújva élvezhettem ezt a csodát, de nem
 túl sokáig bírtam a hidegben, főleg estére mégjobban
 lehült a levegő.
 Szerelmem próbált melegen tartani, de be kellett valljuk
 nem ő volt a világ legmelegebb testű férfija.
 Hazafelé az autóban már eléggé kiolvadtam, de igazán
 a meleg vacsora és a pihe-puha ágy segített csak.
 Végül a nap csúcsa egy istennel összegabalyodva végződött
 felhevült vágyaink közepedte.
 Kellhetett volna ennél jobb?