29.fejezet : Télben nyár

Sziasztok!
Mindenkitől elnézést kérek, hogy ilyen későn tettem fel az újat,
de mint írtam egyre kevesebb időm lesz és egyre többször
is vagyok rosszul. Köszönöm a türelmeteket.
Jó olvasást kívánok. Puszika.


- Akkor ezt letárgyaltuk. Most pedig menj és kapj fel
 egy bikinit, mutatok valamit.
 Azt hittem, hogy csak hülyéskedik, pedig nem.
 Úgy véltem Edwardnak elmentek otthonról.
- Bikinit? De hát tél van, hova akarsz vinni? - kérdeztem
 értetlenkedve - Nincs is bikinim.
- Menj csak fel, nézd meg azért. - terelgetett.
- Te tudsz valamit amit én nem? - húztam fel a szemöldököm kérdőn.
 Válaszul megcsillantak hófehér fogai.
 Nem kérdezősködtem, inkább megindultam mert tudtam többet
 úgy sem szedhetek ki belőle.
 Ki hallott még ilyet... télen bikinit.
 Felmentem és elkezdtem keresgélni a fehérneműs kis bőröndben
 és láss csodát... tényleg volt ott bikini is, ráadásul nem is egy.
 Jó figyelmetlen voltam, hogy észre sem vettem.
 Volt egy dögös lila köves, egy kék virágmintás és egy
 barna flitteres.
 Elsősorban azonnal a lilát kaptam ki, felkaptam, még a
 mérete is teljesen megegyezett.
 Hát persze... ALICE!!
 Erre felkaptam egy farmert és egy hosszúujjú pólót mert
 nem tudtam hova megyünk.
 Lesétáltam vissza a nappaliba.
- Megvagyok, és most?
- Kapd magadra a kabátod és gyere utánam.
 Ami ezután következett örökre belém égett.
 Egész elsétáltunk a rózsakert végébe ahol egy külön épület állt.
 Oda belépve azt hittem lehidalok.
 Egy különálló uszodában találtam magam, ahol egy hatalmas
 melegvizes medence állt, egy jakuzzi, tusolóval és toalettel
 is felszerelve na és nem utolsó sorban szaunával is.
 Volt itt minden mint a mesében, öltözőszekrények, padok,
 törölközők, köntösök és még hajszárító gép is.
- Isten hozott a lazulás központjában. Ez a hely Esme és Alice
 kreációja, úgyhogy élvezd ki bátran.
 Amíg én csak arra voltam képes, hogy bambuljak magam elé addig
 Edward már le is kapta magáról a ruhákat és ott virított előttem
 egy fürdőnadrágban.
 Felkacagtam.
- Nagyon durván nyomod, én még magamhoz sem tértem te pedig
 már készen is állsz a vízibemutatóra.
- Ugyan mire várjak, ezért jöttünk ide, kapd le te is azokat
 a ruhákat és ugorj.
 Úgy tettem ahogy mondta, letettem a ruháimat az egyik padra,
 azután ugrottam is utána a kellemes meleg vízbe semmivel
 sem törődve.
 Isteni volt, nagyon jól esett a víz is és az Edwarddal töltött
 huncut játszadozás is.
 Épp az ölében voltam a lábammal átfogva a derekát amikor...
- A véred illata sokkal ínycsiklandozóbb, a víz felerősíti
 az illatát.
 Meglepődtem ezen a mondatán és összerezzentem.
 Arra gondoltam, hogy talán ezért hozott ide mert meggondolta
 volna magátés úgy döntött mégis megteszi, de nem hoztam szóba.
- Nagyon zavar téged? Talán jobb lenne...
- Nem, nem. Kellemesen bizserget, leginkább beindít. - felelt és
 azzal a mozdulattal megcsókolt, félrehúzta a bikinialsómat és egy
 mozdulattal belém is hatolt.
 Eszméletlen hatással volt ránk az a hely, bár nem az történt
 amire én számítottam mégis hihetetlen volt.
 Életem legjobb szeretkezését is itt éltem át.
 Mire végeztünk a bőröm annyira kiázott, hogy úgy néztem ki
 mint egy vénasszony.
 Letusoltam és hajatmostam mert a klóros víztől viszketni kezdett
 a bőröm annyira kiszáradt.
 A szaunát inkább kihagytam, annyira fáradtnak éreztem magam
 mintha lefutottam volna egy maratont.
 Lépni is alig tudtam, a lábaim remegtek.
 Amikor Edward észrevette egy szál köntösben felkapott az ölébe
 úgy futott be velem a villába.
 Már minden helyiség kellemes melegben úszott.
 Edward letett a nappali kanapéjára én pedig csak kábultan
 pislogtam.
- Mit szeretnél enni? - kérdezett Edward.
- Nem is tudom, nem igazán vagyok éhes, inkább nagyon kifáradtam.
- Enned kell valamit, Bella. Majd én elkészítem.
- Hát jó, ha muszály... akkor sajtos bundáskenyeret kérnék
 gyümölcsteával ha lehet.
- Természetesen, máris hozzálátok.
- Köszönöm. - és azzal a lendülettel el is tűnt.
 Öt perccel később rámjött a pisilhetnék ezért felkászálódtam
 a kanapéról.
 A wécéhez a konyha mellett is el kellett mennem, így
 bekukkantottam hol tart az én drágám.
 Ahogy ott láttam annyira édes volt, a laptop fölött görnyedt
 és épp a bundáskenyér receptjét bogarászta hogyan is kell
 elkészíteni.
 Annyira meghatott a kedvessége és figyelmessége.
 Hogy tudtam volna én mindezt viszonozni neki.
 Sehogy!
 Egy egyszerű halandó voltam, nem volt sem különleges képességem,
 sem pénzem, hogy akár valamit is adhattam volna viszont.
 Nem tudtam mit adhattam volna egy vámpírnak.
 Amit tőlem kaphatott az csak én voltam, a testem és lelkem,
 de ezt én keveselltem.
 Ő ennél többet érdemelt, valami egyedit, extrát, hiszen ő maga
 is ilyen volt.
 Elszomorodtam.
 Mire visszaértem a nappaliba megpróbáltam rendszabályozni az
 arcomat és a gondolataimat nehogy Edward valamit is
 észrevegyen.
 Mire sikerült is, pont megérkezett az én lovagom.
 Letett az ebédlőasztalra egy tányért amin három szelet isteni
 illatú kenyér feküdt, a másik kezében pedig egy gőzölgő
 bögre finom erdeigyümölcsös tea.
- Hmmm... micsoda mennyei illatok. - lépdeltem lassan az asztal felé.
- Remélem sikerült mindent jól megcsinálnom. - mondta Edward.
- Minden bizonnyal, te fantasztikus vagy, még eddig sosem rontottál
 el semmit. - öleltem át hátulról, és lábujjhegyre állva
 megpusziltam a tarkójánál.
- Ez egyáltalán nem nagy dolog, az emberek minden nap sütnek-főznek,
 mondjuk én emberként sem tettem.
- Tényleg, sosem meséltél még nekem az emberi életedről,
 megtennéd, hogy... - nem akartam erőszakos lenni.
- Szívesen megteszem, de tudnod kell, hogy nem sok mindenre
 emlékszem, az átváltozással és az évek múlásával halványult szinte
 minden emlékünk. Nos, tehát... - én pedig leültem enni és közben
 hallgattam Edwardot.
 Még így is bámulatos volt, hogy csak ült és beszélt.
 Tényleg nem tudtam elképzelni mit szeret bennem ez az isteni lény.
 Mire végeztem az evéssel, ő is végzett a történettel.
 Annyira megsajnáltam, ugyanis teljesen elkomorodott és ez az én
 hibámból történt.