32.fejezet : Újra otthon

Üdvözletem drágáim!
Ahogy ígértem hoztam is az új részt.
Kellemes szórakozást.
Nem győzöm mindíg írni, hogy komikat szeretnék kérni!! :)

A napok csavargással teltek nagyrészt, néha úgy kellett
 Edwardnak könyörögnöm, hogy maradjunk otthon.
 Bár azt meg kell hagynom a Moulin Rouge hihetetlen volt.
 Az az előadás!
 És még egy üveg pezsgőt is kaptunk a belépőhöz.
 Nem tudom Edward hogyan csinálta, de szó nélkül beengedtek.
 A Notre Dame 402 lépcsőjét nem semmi volt megmászni, na és
 azok a vízköpő szörnyek, olyan csúnyák voltak, csúnyák...
 de nagyon érdekesek, a Sainte-Chapelle pedig egyenesen káprázatos.
 A parkot az utolsó előtti estére hagytuk.
 Egy-két alkalommal igencsak elvörösödtem,
 pedig csak odapillantottam.
 Néhány párocska magukat egyáltalán nem zavartatva kicsit
 merészebbek voltak a kelleténél.
 Nincs nekem semmi kivetnivalóm a szex-szel kapcsolatban,
 hiszen az egyik legjobb dolog az életben, főleg Edwarddal,
 de mások szeme láttára még csak ehhez hasonlót sem mernék
 megtenni, ez... olyan, személyes dolog... szerintem.
 Igaz ami igaz Párizsban többet szeretkeztünk mint
 amennyit Forksban tudtunk így oda visszakerülve nem is
 tudtam ezt, hogy fogjuk megoldani.
 Itt annyira szabadok és önmagunk lehettünk, de Forksban
 megint vissza kell fognunk magunkat.
 Azon gondolkodtam, hogy lehet felhozok egy albérleti témát
 Edwardnak, legalább ott is magunk lehetnénk.
 Mivel én is dolgoztam és Edward sem szűkölködött a pénzben,
 úgy gondoltam simán megoldható lenne.
 Az utolsó napunk otthon telt el, összebújva, filmet nézve,
 finom ebédet készítettünk aztán még este összepakoltunk mindent
 a másnapi hazaúthoz.
 Rengeteg ajándékot vásároltunk a családtagoknak, így több
 csomagunk volt mint mikor érkeztünk, na nem mintha olyan sokat
 kellett volna cipekednem, mire megmozdultam Edward tízszer
 megkerült,  az autó dugig is volt.
 Boldogan jöttem el onnan, életem legszebb emlékeivel.
 A repülőhöz érve szerelmem meglepetése egy magángép volt.
 Minden csomagot bepakoltak miután leellenőrizték azokat.
 Ide legalább magammal hozhattam a retikülömet.
 A hazafele út nagyon gyorsan eltelt, szinte észre sem vettem.
 Amikor leszálltunk Edward elszaladt az autójáért amit a reptér
 melletti őrzött parkolóban hagytunk, én addig a reptér előtt
 vártam meg, hogy odaálljon.
 Bedobálta a csomagokat és irányt is vett egyenesen a házunkhoz.
 Charlie-ék már nagyon vártak minket, kint álltak a ház előtt,
 én is örültem nekik.
 Megtörtént az ölelkezés, kézfogás majd a fiúk becipelték
 az én csomagjaimat, anyával pedig karöltve ballagtunk be a
 házba a fiúk mögött.
 Egy nappal karácsony előtt érkeztünk.
 Anyuék már elkezdték a készülődést az ünnepekre, Forksban is
 szépen esett a hó.
 Edwardot nem engedték el vagy két órán keresztül míg ki nem
 tálaltunk mindent nekik a legfőbb élményeinkről.
 Ha azt elmondtam volna...
 Na és persze egyből a fényképeket követelték.
 Még szerencse, hogy Polaroid gépet vittünk, így nem kellett
 a fényképekkel az előhivattatásig várni.
 Anyám egyből le is nyúlt egyet, amin Edwarddal voltam a
 kápolna előtt.
 Amikor apámék eleget faggattak minket, Edward kedvesen elköszönt.
- Nagyon örültem a viszontlátásnak, de nekem most tényleg
 mennem kell, engem is vár a család. - mosolygott anyámékra.
- Ó, tényleg! Ne haragudj, hogy eddig feltartottunk,
 szégyellem magam.  - mondta Renée - Carlisle-ék már
 biztosan aggódnak érted.
 Anyám ha tudta volna, hogy Edwardnak még egy kamion sem árthatna...
- Igen, meglehet, de tudják, hogy itt vagyok.
- Akkor jó, nem szeretnék kellemetlenséget okozni neked.
- Ti soha nem okoztok. - felelte kedvesen és elkezdte
 felvenni a kabátját. - És Kellemes Karácsonyi Ünnepeket
 kívánok nektek.
- Mi is viszont kívánjuk Edward. - apám a kezét nyújtotta -
 Örülök, hogy itthon vagytok.
- Köszönjük Charlie. Ja és ha nem bánjátok 25-én elrabolnám
 egy kicsit Bellát.
 Erre felkaptam a fejem ugyanis még én sem tudtam róla egyáltalán.
- Persze, vidd csak. - a szüleim bármibe belementek amit
 Edward kért.
 Tényleg igazán megszerették aminek én úgy örültem mint
 majom a farkának.
- További szép napot nektek. - és ezzel megindult az ajtó felé.
- Kikísérlek. - indultam utána.
 Az autónál azért rákérdeztem...
- Hova viszel 25-én?
- Csak hozzánk, Esme-ék szeretnének neked adni valamit.
- Ajjaj, de ugye nem valmi...
- Psszt... majd megtudod. - hallgattatott el.
- Ez igazságtalanság. - mormogtam.
 Finoman megcsókolt, megsimogatta az arcomat, aztán beült az autóba.
- Este átjössz?
- Ha ennyire szeretnéd. - mondta a kedvenc mosolyommal.
- Ez minden vágyam. - feleltem, és még adtam neki egy csókot.
 Edward bólintott, beindította a kocsit és lassan elindult.
 Amíg láttam integettem, aztán beszáguldottam a házba mert
 nagyon hideg volt kint.
 Épp, hogy beértem anyám ott is termett.
- Jaj, de örülök, hogy hazajöttél. - simogatta meg a hátam.
- Én is örülök.
- Ja, és Jacob keresett már többször is telefonon, elég
 idegesnek tűnt. Történt valami köztetek? - anyámnak aggódó
 volt a tekintete.
- Én nem tudok róla, később felhívom.
 Ezt érdekesnek találtam, Jacob eddig nem igazán keresett
 engem telefonon, olyan furcsán viselkedett egy ideje.