Sziasztok!
Remélem elég gyors voltam az ígéretemhez híven.
Próbáltam nagyon sietni, így most meg is érkezett.
Mivel pár nap múlva nagyon úgy tűnik, hogy szülni fogok,
ezért elnézéseteket kell kérnem, de a kövi rész biztosan
nem fog megérkezni egy héten belül.
Cserébe kárpótolni foglak titeket egy extra hosszú résszel.
Mindenkinek jó olvasást kívánok. És írjatok, nagyon várom,
hogy mi a véleményetek. Ez nekem nagyon fontos!!! :)
A teljes kicsomagolás után és az ajándékok elrejtése végeztével
felkaptam a telefont és beütöttem Jacob számát aki a harmadik
csengetésre felvette a kagylót.
- Szia, Jake, Bella vagyok. Hallom kerestél. - szóltam bele.
- Oh, hála istennek, akkor egyben hazaértél. - örvendezett - Minden
rendben van veled?
Furcsálltam a kérdését. Mióta érdekeltem ennyire?
- Miért ne lenne? - kérdeztem vissza - Valami baj van?
- Nem, mostmár nincs. - jelentette ki - Csak aggódtam.
Aggódott? De mi miatt?
Semmit sem értettem.
- Jake, biztos jól vagy?
- Teljesen. Esetleg nem lenne kedved... ma összefutni velem.
- alig merte kinyögni.
- Nagyon szívesen megtenném, de tudod... nemrég érkeztem meg
és igen elfáradtam.
Először csend, aztán valamiféle morgás volt hallható.
- Ja persze, bocsi. - mondta alig hallhatóan - Erről teljesen
meg is feledkeztem.
- Az ünnepek után találkozhatunk, ha az megfelel. - próbáltam
kiengesztelni.
- Aha... hogyne. - mondta - Akkor majd beszélünk.
- Igen, mindenképpen kereslek. Szia.
- Hello. - és már le is tette.
Szabályszerűen rosszul éreztem magam amiért visszautasítottam
Jake találka ajánlatát, pedig tényleg borzasztó fáradtnak
éreztem magam.
Lenyugodtam és felhívtam az én drága barátnőmet Leila-t,
ha már telefonközelben voltam.
Leila majdnem kiugrott a bőréből mikor felvette.
Lelki szemeim előtt láttam mit össze mutogat és mászkál
az üzleten belül miközben beszél.
Mindíg ezt csinálta ha izgatott volt.
- Na és mesélj már még... - nyaggatott.
Én pedig csak mondtam és mondtam, amíg ki nem fogytam a szuszból.
Fél órát vett igénybe, hogy megpróbáljam letenni a telefont
az én lepcses barátnőmre.
Amikor végre sikerült, lementem a nappaliba tévézni egy kicsit
amíg anya befejezte a vacsora elkészítését, végül kezetmostam.
Az én esetemben sajtsalátát készített, az övékben rántott halat
petrezselymes vajas burgonyával és tartármártással.
Amint Renée elkészült, leültünk megvacsorázni.
Mennyire más volt így velük enni és nem pedig csak egyedül,
mint két hétig Edward mellett.
Be kellett vallanom ez így jobban esett.
Vacsi után amíg segítettem anyunak elpakolni a dolgokat,
beszélgettünk még egy kicsit.
A szobámba vártam meg amíg apámék lefürödtek, hogy aztán én is
sorra kerülhessek, addig laptopoztam egy kicsit.
Az ősök után én is lekezeltem magam és mire visszaértem a
szobámba az én Edwardom már az ágyamon feküdt, egy füzettel
a kezében.
A füzetet mint kiderült Alice küldte amiben a sulis anyagok
voltak, amit be kellett magolnom.
Edwardhoz bújva feküdtem és egy szót sem szóltunk vagy tíz percig,
aztán győzött a kíváncsiságom így elkezdtem faggatni arról
mi volt náluk otthon.
Elég szűkszavú volt, mindent úgy kellett kihúzni belőle
harapófogóval, csak olyan válaszokat kaptam tőle, hogy
- mindenki megvan, már várták és a hasonló sablon szövegek. -
Azt gyanítottam, hogy valami borzasztóan nyomasztja, de amikor
rákérdeztem mindent tagadott.
Az éjszaka nagyon nyugodtan telt el ahogy azelőtt, mielőtt
elutaztunk volna, csak összebújtunk csendben, suttogva beszéltünk
amíg én be nem ájultam Edward kemény ölelésében.
Ha velem volt mindíg úgy aludtam egész éjjel mintha elkábított
volna valamivel.
Karácsony első napja megérkezett.
Még magamhoz sem tértem, de anyám már segítségért sipítozott.
Edward is szinte azonnal lelépett, de ő legalább azt megvárta,
hogy kinyissam a szemem, aztán egy villanással el is tűnt.
Tudtam mi vár rám, úgyhogy előre fogtam a fejem anyám
programjai miatt.
Elsődleges munkálataink a saláták körül forogtak.
Volt itt francia- , burgonya- , sajt és gyümölcssaláta is.
A kövi halászlé volt, aztán folytattuk a sült pulykával és a
köretekkel.
Válogathattál rízs, röszti, petrezselymes burgonya és krokett
között.
Sosem értettem anyám minek igyekszik ennyire, ilyen rengeteg
kaját megcsinálni főleg úgy, hogy csak hárman vagyunk.
Renée mindíg azzal magyarázta, hogy nem lehet tudni mikor
ki esik be véletlenül.
Eddig összesen kétszer fordult elő ilyen szitu.
Az ételek fele szinte mindíg a menhelyen kötött ki.
Renée-nek nagyon jó szíve volt.
Ezek után következett a lakás dekorálás kívül-belül, amibe
már Charliet is belerángatta.
Apu kapta szinte mindíg a tető és fák díszítését a kertben.
Anyu sokszor esett túlzásokba, még az autó feljárót is
kivilágította, a kis terasz pedig egyenesen izzott,
kilóméterekről látható volt.
De hát anyu már csak ilyen ember volt.
Az egész napunk ilyen dolgokkal ment el.
Este hétkor jött a fadíszítés ideje, ami jó egy órát
vett igénybe és végül a jól megérdemelt vacsora, családi
dumaparty és játékok, legvégül pedig fürdés és pihenés.
A szobámba vártam az én lovagom megérkeztét mint minden este...
de hiába... aznap éjjel nem érkezett meg.
