KÔZLEMÈNY

                                                                  Sziasztok!

                     Sajnálattal kell kôzôlnôm veletek, hogy a tôrténet pár napra szûnetel,
                     mert tônkrement a laptopom ìgy nem tudok sem ìrni, sem feltôlteni.
                     Megpróbàlom minèl hamarabb kikûszôbôlni a hibàt, de ez nem egyszerû.
                     Megèrtèseteket kôszônôm ès sajnàlom.

21.fejezet : Mennyek országa

Üdvözletem mindenkinek!
Elhoztam a folytatást, sajnos holnap biztosan nem lesz új
mert kórházba kell mennem, de ígérem, hogy minél
hamarabb megpróbálom feltenni nektek a 22. fejit.
Addig is érezzétek jól magatokat.  :)



 Vadul kezdett csókolni.
 Először ajkaimat majd a nyakamat, melltartóm
 szétpattant ahogy ujjai hozzáértek a kapocshoz,
 nyelve egyre jobban lejjebb vándorolt míg rá nem lelt
 a mellbimbóimra.
 Itt elidőzött nyelvével, körkörösen kényeztette a
 bimbókat majd szájába véve szívogatta azokat.
 Nyögéseim megtörték a ház csendjét.
 Már ekkor tiszta nedü voltam.
 Kezeim vállait markolászták, hátam ívesen megfeszült.
 Olyan gyengéd volt, mégis heves.
 Lábam közé férkőzött ahol nadrágján keresztül
 is éreztem vágyát. Annyira kívántam...
 Kezei gyengéden simogattak, kényeztettek.
 Lassan megszabadítottam a pólójától,
 majd a nadrágjától, csókjai közepedte belemarkoltam
 fenekébe, ettő csak jobban beindult,
 keze megindult a bugyim felé és az egy
 reccsenéssel lekerült rólam.
 Ujjai a lábamközét kezdték ingerelni,
 a csiklóm úgy megdagadt, hogy már fájt,
 de ő nem hagyta abba.
 Először csak egy, majd két ujjal mélyedt belém.
 Egyre gyorsabb ütemet vett fel amit a testem
 nem bírt tovább elviselni és kirobbant belőlem a gyönyör.
 Hatalmas sikoly tört fel belőlem, a testem először
 megfeszült azután remegni kezdett.
 Azt hittem elporladok, de Edward nem hagyta abba,
 ujjai ugyan olyan fürgén mozogtak, nyelve csak úgy
 siklott a felső testemen.
- Edward, kérlek... - ziháltam.
 Segítettem lejjebb húzni a boxerét, hogy csak
 le kelljen rúgnia magáról.
 Amint megéreztem kőkemény férfiasságát a
 legkeményebb pontomnál felsóhajtottam.
 Belekapaszkodtam a nyakába és ő fájó
 lassúsággal belémhatolt.
 Egyszerre nyögtünk fel az érzés hatására.
 Egyre beljebb, egyre gyorsabban mozgott,
 a levegő is bennem rekedt a gyönyörtől.
 Nem sok időbe tellett mire egyszerre nyögtünk
 fel az élvezettől, a testünk remegett
 Edward pedig egész testével hozzám szorította magát.
 Ennél többet nem is kívánhattam volna.
 Boldog voltam.
 Semmi mást nem is kívánhattam volna, hiszen
 megkaptam mindent amit valaha szerettem volna.
 Megvolt egy csodálatos és szeretetre méltó családom
 és mellettem feküdt a világ leghihetetlenebb lénye,
 akibe bolondulásig szerelmes voltam.
 Tudtam, hogy mindentől képes megvédeni, hogy ő is
 tényleg viszont szeret engem és soha nem fog elhagyni,
 legalábbis amíg élek.
 Ezzel csak annyi probléma volt, hogy az én életem
 elég rövid az övé mellett.
 Hogy fogok én kelleni neki öregen és ráncosan?
 Nem lett volna szabad ilyenekre gondolnom, de hát
 át sem ugorhattam a tény felett.
 Csak úgy lehetett volna teljes minden ha átváltoztat
 olyanná amilyen ő maga is, de erről hallani sem akart.
 Reménykedtem, hogy előbb-utóbb belátja majd, hogy
 nekem van igazam és akkor megváltoztatja a döntését.
 Nem akartam elengedni, olyan jó volt érezni őt,
 a kezével tartotta magát nehogy véletlenül is
 megnyomjon, a fejét pedig a bal vállamon nyugtatta
 még kissé zihálva.
 Az én kezeim a hátán és a haján nyugodtak,
 úgy simogattam kedvesemet.
- Hogy érzed magad kicsim? - nézett rám Edward.
- Már sokkal, de sokkal jobban hála az én csodavámpíromnak.
 - feleltem kuncogva.
- Helyes, ez volt a terv. - mosolyodott el ő is.
 Lemászott rólam és szorosan mellém bújt.
 Megköszörülve a torkomat azért rákérdeztem :
- Miért nem akarod, hogy olyan legyek mint te?
 Összevonta a szemöldökét és lehervadt a jókedv
 szerelmem arcáról, olyan lett mint egy szobor.
- Azt hiszem itt az ideje, hogy elmeséljem neked a
 saját történetemet. Remélem azután megérted miért.

20.fejezet : Elfeledett tény

Sziasztok!
Az igazat megvallva szomorú vagyok a kommentekkel kapcsolatban,
mindíg arra számítok, hogy egy vagy éppen kettő kominál azért többet kapok
ugyanis nekem nagyon fontos lenne a véleményetek.  :(
Akik eddig írtak nekem ezúton is ezer hála, nagyon jól esik.
Kettőnél azért többen is olvassátok, kérlek írjatok valamit.
És íme elhoztam az újabb fejit, nem túl hosszú, de azért élvezzétek.
Jó olvasást!! :)



  Istenem! Ez meg sem fordult a fejembe!
 Én meghalok, ha nem is holnap, de ki tudja mikor.
 Bármikor bekövetkezhet.
- Edward... - gombóc nőtt a torkomba, a szemeim
 megteltek könnyel, a hangom elhalt.
- Sajnálom kicsim. - megpuszilta a fejem búbját.
 Ebben a pillanatban a szívem meghasadt és darabokra hullott.
 Belül elvágtak, görcsbe rándult a testem.
 Nem akartam kiborulni, addig nem amíg Edward itt volt
 ki kellett tartanom. Istenhez könyörögtem, hogy kibírjam.
- Ma este is eljössz? - a hangom remegett.
- Persze ha szeretnéd. - csak bólintani tudtam - Akkor
 kilenc körül legkésőbb fél tízre itt leszek, vadásznom kell.
 Elengedtük egymást, ő beült az autóba, elindította és
 rámnézve lassan elindult.
 Megindultam vissza, próbáltam jópofát vágni anyuék előtt,
 de alig vártam, hogy felérjek a szobámba.
 Még apám is totál odavolt, de ez most akárhogy szerettem
 volna nem dobott fel, ezek után nem.
 A gondolattól, hogy valamikor, valahol, nélküle kell
 lennem frászt kaptam.
 Én öregen, ő pedig örökké fiatalon.
 Vagy csak pár év boldogságot kaphatunk?
 Szerettem Edwardot, ő volt az életem, a másik felem.
 Elköszöntem anyuéktól, én is a sulira hivatkoztam.
 Gyorsan letusoltam, bepakoltam a hétfői felszereléseimet
 és előkészítettem a ruháimat is.
 Egy szatén babydollt kaptam magamra és az ágyban
 összekuporodva vártam szívem megérkeztét.
 Amint megérkezett bebújt mellém az ágyba, én
 felé fordultam és szorosan hozzábújtam, a fejem
 a mellkasára hajtottam, a jobb lábamat pedig
 ráhelyeztem az övéire.
- Nem akarlak elveszíteni. - suttogtam.
 Megsimogatta a hajam.
- Bella, ez az élet rendje, ezen nem változtathatsz.
- De igen, lehet változtatni, ha te... - de ezt amint
 meghallotta felmordult.
- Soha nem tenném ezt veled.
- De én nem akarom, hogy ez legyen. - könnyeim
 lefolytak a mellkasára foltot hagyva pólóján.
 Nem szólt egy szót sem, felhúzott teljesen magára,
 hason feküdtem rajta.
 Közelebb hajoltam, hogy megcsókolhassam.
 Ebben a csókban volt az összes félelmem és fájdalmam,
 soha nem akartam elengedni.
 Ő érezte, tudta, hogy kétségbe estem.
 Óvatosan eltolt magától.
- Gyere, elviszlek levegőzni. - mondta - Öltözz fel.
- De hova? Ha apám feljön...
- Ne aggódj, az ajtó zárva van, nincs mitől felébredjen
 azt hiszi, hogy alszol. - felete.
 Nem kérdeztem többet, magamra kaptam egy melegítőt
 pólót, pulcsit és már Edward hátán is voltam
 aki kiugrott velem az ablakon.
 Vámpírsebességgel rohant egészen a házukig.
- Edward, ezt nem hiszem, hogy...
- Ne aggódj, nincs itthon senki, vadászni mentek
 és csak holnapra érnek haza mire kezdődik a suli.
 Felsuhant velem a szobájába és lefektetett az ágyára.
 Csak egy halogén kislámpa égett, olyan meghitt volt.
 Cipőjét lerúgva felmászott, hogy levetkőztessen.
 Nagyon jól esett a törődése és az érintése.
 Mikor már csak a fehérnemű volt rajtam :
- Segítek felejteni. - suttogta a számba.
 Ennyi elég is volt, hogy törlődjön minden gondolatom.

19.fejezet : Várva várt vendég

Szióka mindenki!
Elhoztam az újabb fejezetet , jó olvasást kívánok!
És továbbra is kíváncsian várom a véleményiteket.  :)


 Nagy nehezen leballagtam Renéehez a nappaliba
 csak az vígasztalt, hogy hamarosan újra látom.
 Mindent megcsináltam amit anyám kért hiszen
 az én érdekem is, hogy minden patyolat legyen.
 Mikor hazaért nekilátott a főzőcskézésnek,
 szilvás pulykát sütött rösztivel és kompótot csinált.
 Szegény REnée hiába fáradozott annyit Edward miatt
 hiszen ő ebből nem fog enni egy falatot sem.
 Mire minden elkészült ott volt az idő, hogy
 szerelmem ideérjen, Charlie is megérkezett
 ő nem volt annyira felpörögve.
 Leült a nappaliba a foteljába és bekapcsolta a tévét.
 Meghallottam Edward autójának hangját és már
 ugrottam is az ajtóhoz, kitártam előtte.
 Majd összecsuklottam a látványtól, mintha egy
 görög isten lépett volna elém.
- Szia kicsim. - bevetette a szédítő féloldalas mosolyt.
- Szia. - teljesen a hatása alá kerültem - Gyere be.
 Belépve megmutattam hova akaszthatja a kabátját,
 majd bevezettem a nappaliba ahol anyuék voltak.
 Anya arcán döbbenet, el tudtam képzelni mit gondolt,
 de úgy voltam majd megkérdezem Edwardot.
 Apu zavarban volt.
- Apa, anya, bemutatom nektek Edward Cullent.
 Hát szóval, ő lenne az. - néztem a szüleim arcára.
 Először apám rázott vele kezet.
- Hello Edward, Charlie vagyok.
- Örvendek rendőrfőnök úr. - mosolygott apámra.
- Csak Charlie. Hívj Charlie-nak. - Edward bólintott.
 Anyu nem elégedett meg kézfogással, megölelte.
- Végre megismerhetlek, Renée vagyok és tegezz nyugodtan.
- Köszönöm, részemről az öröm. - felelt kedvesen Edward.
 Mindenki helyet foglalt, én persze Edward mellett
 és bíztatás képpen megfogtam a kezét, nem mintha
 szüksége lett volna rá, minden kérdést előre tudott
 így könnyedén felkészült a kérdésekre és a
 sokkoló gondolatokra. Előre sajnáltam.
 De hála istennek minden úgy ment mint a karikacsapás,
 még Charlie is élvezte.
 Edward elbűvölte a sport és horgász tudásával,
 apu ki sem nézte volna belőle.
 Az-az igazság, hogy Edwardot nem is érdekelték
 effajta dolgok, csak felkészítettem arra mire
 számíthat apámnál.
 Edward hihetetlen volt, túlszárnyalt mindent
 Renée-vel is egy hullámhosszon mozgott,
 anyu mondhatni beleszeretett.
 A vacsora is simán kimagyarázta mind a ketten
 a tenyeréből ettek, valamiféle diétával rukkolt elő
 szuper komoly előadási módban.
 A vacsi végeztével szerelmem bejelentette :
- Elnézéseteket kell kérnem, de lassan
 haza kell indulnom, holnap iskola.
- Tényleg máris menned kell? Hiszen csak most jöttél?
 - nyafogott Renée.
- Sajnálom, én is így érzem, de igen, mennem kell.
 - olyan kedves volt.
- Hát pajtás, örülök, hogy itt voltál. - ezt tényleg
 az én apám mondta?
 Alig akartam hinni a fülemnek.
- Köszönöm Charlie.
- De ugye azért jössz máskor is? - anyám
 oda-vissza volt Edwadtól.
- Nagyon szívesen.
 Ezzel jött a puszi és a kézfogás.
 Elindultunk az előszobába, ott felvette a kabátját
 én is magamra kaptam egy pulcsit.
- Kikísérlek az autóig.
 Kisétáltunk és megálltunk a kocsi előtt.
- Edward, te egyszerűen fantasztikus vagy,
 teljesen levetted őket a lábukról! Hogy csináltad?
- A vámpírságnak is megvannak a maga előnyei.
 - olyan édes volt ahogy ezt mondta.
- Apámék nagyon gázosak agyban?
- Egyáltalán nem, bár anyud egy kissé elveszítette a
 fonalat, de nagyon kedves. Charlie pedig
 borzasztóan félt téged ami érthető főleg,
 hogy egy vámpírral jársz.
- Ez a bizonyos vámpír sokkal kedvesebb  és megértőbb
 na meg intelligensebb mint akár melyik ember.
 Ennek a vámpírnak nyomába sem érhet egy nyomorult sem.
 - biztosítottam róla.
- Túl sokra tartasz engem, Bella. - suttogta.
- Nem. Ez az igazság! Edward, én látom az embereket,
 hogy mit hozol ki belőlük.
 Magához húzott és a homlokát az enyémhez nyomta.
- Szeretlek, Bella.
- Én is szeretlek.
- Nem, nem érted. - lecsukta szemeit - Te... te hoztad
 nekem a fényt az életembe, nélküled már lehet
 nem lennék.
 Megsimogattam az arcát.
- Ne beszélj butaságokat.
- Ez az igazság. Ez is a történetem egyik része.
 - teljesen elkomorodtam .
- Edward, itt vagyok és itt is leszek, veled maradok
 ameddig csak akarod.
- Addig sajnos nem, de életed végéig biztosan.
 - nézett a szemeimbe.
 Ekkor értettem meg, mit akar ezzel.

18.fejezet : Majdnem megtörtént

Sziasztok!
A mai napon ismét két fejezettel kedveskedem nektek.
Jó szórakozást és szép estét mindenkinek.
Szeretnék kommenteket is kapni, mert így
nem tudom, hogy tetszik-e a történetem.
Köszike  :)

 Megmerevedtünk, aztán kopogás és az apám hangja.
- Bells, minden rendben van?
 Próbáltam zihálásomat csillapítani, hogy egy értelmes
 mondatot kinyögjek.
- Persze apu, miért ne lenne?
- Hát, csak mert olyan furcsa hangok szűrődtek le
 idefentről, biztos nincs baj? - érdeklődött.
 Ennyire hangos lettem volna?
- Nem, tényleg nincs, csak még pakolásztam itt egy kicsit
 bocsi, hogy felébresztettelek.
- Jól van, akkor jóéjszakát. - köszönt el végre.
- Jóéjt neked is. - feleltem zavartan.
 Ezt megúsztuk, még szerencse, hogy az ajtóm zárva volt
 különben lett volna meglepetés ha így ránk nyitott volna.
 Bele sem mertem gondolni.
 A minimum, hogy Edwardot lelőtte volna azonnal
 engem pedig kidobott volna a házból mint egy kutyát.
 EDwardra néztem ő pedig szólásra nyitotta a száját.
- Azt hiszem jobb lesz máskor máshol folytatni mert
 nem hiszem, hogy másodszorra is elhinné neked amit
 mondasz és még berúgja az ajtót. - suttogott.
- Jaj ne is mondd. Nem hiszem el, hogy ilyen hallása van,
 nem is voltunk hangosak. Talán hallgatózott. - erre
 Edward elmosolyodott.
- Ami azt illenti a zihálásod kicsit khhmm... - tudtam
 mire gondol. Szuper!
- A fenébe, nem bírok neked ellenállni, totál elveszítem
 a fonalat ha a közelemben vagy. - puffogtam mint egy vipera.
- Na ezt jó tudni, akkor inkább elmegyek. - jelentette ki.
- Nee... kérlek maradj, ez nem a te hibád. - kérleltem - én
 nem bírok magamon uralkodni.
- Hát ezzel nem vagy egyedül, mint ahogy azt az ábra is mutatja.
 Finoman megcsókolta a vállamat.
- Azt hiszem az lesz a legjobb, ha felöltözök.
- Jó ötlet, különben nem tudom meddig bírom magam tűrtőztetni.
 Fekete szemei csak úgy szikráztak.
 Odasétáltam a szekrényemhez, kivettem a fiókból egy bugyit
 majd egy pizsamát.
 Abszolút nem zavart, hogy Edward mindvégig engem figyelt.
 Mikor végeztem lefeküdtem Edward mellé,
 a fejemet a mellkasára hajtottam és a hasát simogattam.
 Ő betakargatott, hogy ne fázzak hideg bőrétől,
 de engem cseppet sem zavart a lényeg,
 hogy a közelébe lehessek, megérinthessem,
 csak ő számított.
 Eközben a hajammal játszadozott és mindenféléről beszélgettünk.
 Minden apróságról kifaggattuk egymást, majd szép lassan
 álomba szenderültem.
 Reggel mikor felébredtem Edward még mindíg ott volt mellettem
 és csókkal köszöntött.
- Jóreggelt kisasszony.
 Kinyújtóztam, ásítottam egyet, aztán odabújtam hozzá.
- De még milyen jó, életem legjobb ébredése. - és
 megsimogattam gyönyörű arcát.
- Hogy aludtál? - kérdezte.
- Mint a bunda, rég nem volt ilyen éjszakám,
 úgy érzem szét vet az erő. - feleltem.
- Az jó mert szükséged is lesz rá, Renée azt tervezi,
 hogy elmegy bevásárolni mert apádnak valamiért be
 kellett mennie az örsre és rád akarja sózni addig
 a házimunkát, hogy mire megérkezek minden rendben legyen.
- Bakker, majdnem elfelejtettem, hogy mára vagy hivatalos.
 Ha anyámék tudnák, hogy már itt vagy tegnap este óta...! - erre
 egyszerre kacagtunk fel.
- Lenne meglepi, de nekem most haza kell szaladnom átöltözni
 és van egy kis dolgom is, de nemsokára találkozunk ígérem.
 Nagyon nem örültem neki, hogy elmegy, de mit tudtam volna
 tenni, az ágyhozkötözéssel nem mentem semmire egy vámpírnál.
 Látta rajtam, hogy nem repesek az örömtől így két keze
 közé fogta az arcom, a magáéhoz húzott.
- Ne szomorkodj kicsim, pár óra és itt is vagyok,
 észre sem fogod venni. - próbált vígasztalni.
- Tudom, csak fél perc is sok nélküled nem, hogy pár óra,
 de inkább menj míg magamhoz nem láncollak. - a fejemet
 mellkasába fúrtam.
- Nemsokára jövök. - ígérte kuncogva és egy csókot nyomott
 a fejem búbjára.
 Ekkor anyu már kiabált is nekem.
- Bella, ha magadhoz tértél, gyere le légyszíves.
 Kéne egy kis segítség!
- Persze anyu, mindjárt megyek. - kiáltottam vissza.
 Edwarddal váltottunk még egy csókot aztán úgy kisuhant
 az ablakon, hogy még a függöny is alig libbent meg.
 Mintha soha itt sem lett volna.

17.fejezet : Még többet...

- És honnan tudtad, hogy hol lakom?
- Követtem az illatodat egészen idáig,
 a vámpíroknak nagyon jó a szaglásuk. Finom vanília illatod van.
 Mosolyogva megráztam a fejem.
- Hihetetlen vagy! A tusfürdőm és a parfümöm is
 vanília illatú. És, hogy álltad meg, hogy ne vesd rám magad?
 Nagyon kíváncsi lettem.
- Hmm... hol is kezdjem. - morfondírozott.
- Hát az elején.
- ok. Emlékszel a túrádra az erdőben, a házunktól nem messze? -
 nézett kérdőn rám.
 Én csak biccentettem.
- És a reccsenésre amire odakaptad a fejed?
- Csak nem azt akarod mondani, hogy az te...?! - akadt bennem a szó.
- De, én voltam. - erre lefagytam - Akkor az illatod és
 a kinézeted hahh... nagyon megzavart. Nem akartalak bántani,
 de a véred úgy vonzott, hogy azt hittem megőrülök tőle. -
 bánatosan nézett a szemembe - De te... még soha
 nem tapasztaltam ilyet, valami megmozdult bennem,
 valami emberi és bár vámpír vagyok, mégis férfi is,
 felébredt bennem az önzés és a vágy irántad,
 hogy csakis az enyém légy, senki másé.
 Akartalak magamnak, csakis magamnak. De le kellett csillapodnom
 az épséged érdekében, ezért amint hátat fordítottál
 elhúztam mögötted. Bepattantam az autómba és elhúztam a hegyekbe,
 hogy kiszellőztessem a fejem. - elhülve hallgattam.
 Csak bambultam nyitott szájjal és azon gondolkodtam
 mit tudnék mondani, de semmi nem jutott az eszembe.
- Elég gáz mi? - kérdezte.
- Nem, dehogy. Én meg azt hittem valami állat. - mondtam.
- Azután meg megláttalak este az üzletben. Nem tudtam
 mit csináljak, de már menekülni nem tudtam, megcsapott az
 illatod és ledermedtem. Attól féltem, hogy nem bírok magammal,
 de erőt vettem magamon és mélyen beszívtam az illatodat és
 percről-percre könnyebb lett. Sőt, egyre jobban tetszett,
 inkább már gerjesztő volt számomra. - erre elmosolyodtunk.-
 Aztán mikor elájultál nagyon megijedtem, hogy valami komolyabb
 bajod lehet. Tényleg miért is ájultál el? Nem ettél?
 Azt sem tudtam, hogy köpjek vagy nyeljek, erre mit
 mondhattam volna? Attól tartottam idiótának fog nézni.
- Hát az igazság az, hogy miattad az-az a kinézeted miatt.
 Amikor kiléptél az öltöző kabinból meg kellett kapaszkodnom
 annyira gyönyörű voltál, egyszerűen összecsuklottam.
 Lesütöttem a szemeimet és elpirultam.
 Az ágy mozgásából ítélve kuncogott.
 Erre felnéztem és igazam volt, eközben a fejét csóválta.
- Egyszerűen eszméletlen vagy! - még mindíg kacagott - Ekkora
 befolyással lennék rád?
- Ne nevess, nem tehetek róla. Miért vagy ilyen dögös?
 Ez a te hibád! - böktem meg a mellkasánál.
- Ha én dögös vagyok akkor te minek számítasz? - mosolygott
 huncutul - Elcsábítottál egy vámpírt. És itt ülsz előttem
 egy szál törölközőben. Így is majd megzavarodok,
 alig bírom tűrtőztetni magam. - és végigsimított a vállamtól
 le a mellemig.
 A szívem úgy beindult mint valami gépezet,
 mély levegőket kellett vennem, hogy el ne ájuljak.
 De ő nem hagyta abba, a nyakamhoz hajolt és lágyan
 csókokkal halmozta el, aztán az állkapocscsontomnál folytatta
 majd egyre feljebb és közelebb ajkaimhoz.
 Illatától bódult állapotba kerültem, kezeim a takarót markolták.
 Ha sokáig így folytatta volna kiugrott volna a szívem.
 Mire az ajkaimhoz ért remegett minden porcikám és
 nem bírtam tovább.
 Kezem tarkójára csúsztattam, ajkam az övére tapasztottam
 és édes nyelvét kezdtem ízlelgetni.
 Másik kezem hátán kalandozott majd mellkasán, azután
 megállt férfiasságán, gyengéden simogattam nadrágján keresztül
 ami már így is kőkeményen merevedett.
 Az ő keze egy pillanat alatt lerántotta rólam a törölközőt,
 még meglepődni sem volt időm.
 Mind a ketten az oldalunkon feküdtünk, Edward a
 combomnál fogva csípője köré tette a jobb lábamat
 majd a bokámtól a nyakamig, majd vissza simogatott,
 érintésétől megborzongtam.
 Felhevült testemnek nagyon jól esett hideg bőre.
 Épp belendültünk volna a dolgokba amikor lábdobogást
 hallottunk a lépcsőn.

16.fejezet : Újdonságok sora

Sziasztok!
Újra itt egy új fejezet , holnap pedig hozom
a 17-et is. Kellemes olvasást. :)



 Kézenfogva sétáltunk a főút felé, mikor Edward kérdezett valamit.
- Mutathatok neked valamit?
- Naná! És mi lenne az, valami vámpíros dolog?
- Igen, vámpíros, de ha félnél csukd be a szemed. - figyelmeztetett.
 Egy lendítéssel már a hátán is voltam.
- Kapaszkodj erősen.
 Nekem sem kellett több, csoda, hogy nem fojtottam meg.
 Nekiiramodott olyan gyorsan, hogy mellettünk minden összefojt,
 a szememet nem tudtam bezárni és nem is akartam,
 hihetetlen volt, észre sem vettem és már az autónál is voltunk.
 Óvatosan levett a hátáról, kissé remegett a lábam,
 de kit érdekelt?!
- Wow, ez... ez hűh! - ennyi volt a beszéd tudományom.
- Ezek szerint tetszett? - meredt rám Edward.
- Az nem kifejezés, ez király volt! - hüledeztem. - Szóval,
 így csináltad az el és feltűnéseidet?
- Igen így. Örülök, hogy tetszik. - úgy láttam megkönnyebbült.
 Közelebb léptem hozzá, beletúrtam csodás hajába majd
 tarkójánál közelebb vontam magamhoz, ő pedig átkarolt a csípőmnél.
- Nekem van a világon a legszuperebb és legdögösebb pasim!
 Megőrjítesz! - és forrón megcsókoltam.
 Nem tudom meddig tartott mert elvesztettem az időérzékemet,
 de aztán lassan elváltunk.
- Te tényleg szupernek és dögösnek tartasz? Pedig én nem vagyok
 más mint egy szörnyeteg. - mondta elképedt arcon.
- Nem vagy szörny, ne beszélj hülyeségeket.
- Bella, én nem mindíg voltam ilyen nyugodt,
 de ezt majd elmesélem máskor. - mondta.
 Persze én egyből kérdésekkel záporoztam volna, de rájöttem,
 hogy elég késő van már ehhez, anyám már biztos aggódik,
 csoda, hogy még nem csörgött a telefonom.
 Jó szorosan hozzábújtam és mélyen beszívtam illatát majd
 ránéztem mélyen a szemeibe.
 Csillogott, de már kezdett feketedni.
- Mitől lesz fekete a szemed színe? - érdeklődtem.
- Attól, hogy például vadásznom kéne, a vágy vagy a düh is közrejátszik.
- És most miért fekete?
- Azt inkább máskor mutatom meg, itt elég kényelmetlen lenne. -
 Felkacagott, én pedig teljesen elpirultam. -
- Inkább menj mielőtt meg nem gondolom magam,
 és nem kötök ki rajtad.
- Tetszik az ötlet, de most tényleg nem jó az időzítés.
 Holnap akkor eljössz? - kérdeztem.
- Természetesen, édesanyád nem csalódhat bennem,
 még eltiltana tőlem. - mosolygott.
- Igen-igen, azt én sem szeretném. - feleltem.
 Váltottunk még egy gyors csókot és bepattantam az autóba.
 Nagynehezen megfordultam az úton azután megindultam haza.
 Nem mondom így egyedül be voltam parázva reménykedtem,
 hogy az a szörnyeteg eltűnt, de valószínűleg ha nem így lenne
 Edward nem engedett volna el egyedül.
 Hazaérve berontottam a házba és boldogan elújságoltam,
 hogy szerelmem elfogadta és örült a meghívásnak.
 Anyám majd kiugrott a bőréből, apám már kevésbé,
 nem tudja hogyan kezelje majd a helyzetet hiszen
 ilyen még nem volt nálunk.
 Megvacsoráztunk, felmentem letusolni majd elindultam egy
 szál törölközőbe a szobámba, Charlie-ék is lefeküdtek már.
 Mikor beléptem majdnem szívrohamot kaptam és a szám elé
 kaptam a kezem, hogy elfojtsak egy sikoltást.
 Az ágyamon feküdt teljes gyönyörű pompájában kigombolt inggel
 az én Edwardom.
 Lassan elindultam az ágy felé, de előtte kulcsra zártam az ajtót.
 Felmásztam mellé, kezem végigsimított márványsima mellkasán
 majd finom csókot lehelltem ajkára.
- Ne vedd sértésnek de, hogy kerülsz te ide,
 hogy jöttél be? - érdeklődtem kíváncsian.
- Én minden este itt vagyok és az ablakon jöttem be
 mint mindíg. - felelt könnyeden.
 Én elhűlve emésztgettem szavait. Az ablakon? Minden este?
- Hogy-hogy minden este? Mióta?
- Amióta megláttalak az üzletben, azaz nem is az üzletben.
 Minden este melletted voltam.

15.fejezet : Cullenék élete

Sziasztok!
Remélem ez a fejezet elég hosszúra sikeredett,
de elnézést kérek ha hibák lesznek benne,
nagyon későn írtam meg és tettem fel.
Kellemes időtöltést kívánok.


 A mondókát Jasper kezdte. A rendes neve Jasper Whitlock.
 A Texasi Houstonban élt még emberként.
 1861-ben csatlakozott a Konföderáció seregéhez, őrnagy volt.
 Houstonból Galvestonba tartott amikor beleszaladt három vámpírnőbe,
 Mariaba, Nettie-be és Lucy-ba.
 Maria volt az aki átváltoztatta Jaspert, és ő volt az aki azzal bízta
 meg őt, hogy vérszomjas vámpírokat képezzen ki neki hadseregnek.
 Jóval később Jasper elhagyta Mariat egy Peter és Charlotte nevű vámpírpárossal,
 de nem tartott velük sokáig és egyedül kóborolt egy ideig.
 Majd Philadelphiába betért egy vendéglőbe ahol Alice már várta a pultnál.
 Azóta együtt vannak.
 Ezután Rosalie jött. Az ő neve Rosalie Lillian Hale.
 1933-ban történt, amikor 18 éves volt.
 A szülei kispolgárok voltak, apja egy bankban dolgozott,
 anyja háztartásbeli asszony, és volt még két öccse is.
 Mesélt Royce Kingről aki udvarolt neki és arról is mi történt vele egy nap
 amikor hazafelé tartott barátnőjétől.
 Belefutott az utcán egy részeg bandába ahol az ő vőlegénye is közöttük volt.
 Aznap este Roset megszégyenítetten és félholtan hagyták az utcán a rohadékok.
 Carlisle talált rá és átváltoztatta őt.
 Végül miután vámpír lett, egyenként végzett mind az öt mocsokkal,
 Royce-ot hagyta meg utoljára.
 Hát ez nem volt valami vidám, sajnáltam Rosaliet nagyon.
 Emmett következett, de az övé nagyon rövid volt.
 Az ő neve Emmett McCartny, 1915-ben született Tennessee-ben.
 1935-ben változott át vámpírrá.
 Egy erdőben volt amikor egy medve megtámadta, szétmarcangolta,
 de Rosalie rátalált megmentve őt attól, hogy a medve fölfalja.
 Elvitte Carlisle-hoz, hogy változtassa át őt neki társául.
 Ezután Esme következett akinek szintén nics happy end.
 Az ő neve Esme Anne Platt Evenson, 1895-ben született Ohio-ban.
 Ő sajnos elveszítette a kisbabáját akit annyira várt,
 nem bírt így tovább élni és levetette magát egy szikláról.
 Carlisle ápolta, a halálán volt, de eközben beleszeretett és 1921-ben
 átváltoztatta őt társnak magának.
 Carlile jött. 1640 körül született Londonban.
 Az ő édesapja pap volt és tőle is elvárták, hogy az váljon belőle.
 Egy nap egy vámpírt üldöztek, de Carlislet elkapta és megharapta,
 ő elbújt egy pincébe és ott változott át egy hang nélkül.
 Soha nem bántott embereket, rájött, hogy állati véren is lehet élni.
 Tökélyre fejlesztette a szomját és kórházakban kezdett orvosként dolgozni,
 hogy minél több embert tudjon megmenteni, számára nagyon fontos volt
 az emberi élet. Orvosként talált rá Esmere és Edwardra is aki
 spanyolnáthában szenvedett, de erről nem árult el többet.
 Alice története elég ködös volt, ugyanis nem emlékszik emberi életére.
 A kutatások alatt csak pár dolgot tudott meg összesen.
 Mivel ő jövőbe látó képességgel rendelkezik ( amin ledöbbentem )
 emberként diliházba dugták mert nem hittek neki, azt hitték
 elment az esze. Egy idős vámpír aki ott dolgozott beleszeretett és átváltoztatta.
 Az öreg vámpírról úgy tudja, hogy meghalt.
 Alice a látomásában már látta Jaspert akit meg is keresett.
 Majd együtt felkeresték a Cullen családot akikre a frászt hozták
 ugyanis Alice mindenkit a nevén szólított és mindent tudott róluk,
 na és afelől érdeklődött, hogy van-e üres szobájuk ahová beköltözhetnek.
 Ez a történet nem volt vészes, de még, hogy Alice dilis?
 Egyedi az biztos, de pont ez volt a jó benne.
 Edward története következett volna, de ő nem kezdett bele.
- Nem haragudnál meg ha én később mesélném el a saját történetemet?
 Olyan ártatlanul nézett, mit kellett volna erre felelnem?
 Pedig úgy vártam, az övére voltam még igazán kíváncsi.
 Talán annyira rossz, hogy nem akart megijeszteni, vélekedtem.
- Ha most nem szeretnéd semmi baj, majd ha úgy gondolod elmondod,
 de tudnod kell, hogy majd kifúrja az oldalamat a kíváncsiság. - mondtam.
 Egy lágy mosolyt kaptam.
- Köszönöm. - mondta megkönnyebbülten.
- És amúgy Alice képességén kívül van még valakinek ilyen a családban?
 Ez nagyon érdekelt.
- Alice, ugyebár látnok. Jasper az érzelmek irányításával bír,
 Edward pedig olvasni tud a gondolatokban.
 Az utolsó szavakra Edward felé kaptam a fejem kerek szemekkel és
 elvörösödött arccal.
- Jézusom, hogy micsoda?! Te... te olvasol a gondolatokban? Úr isten!
 A kezeimet az arcom elé kaptam.
- Nyugodj meg szivem, a te gondolataidat valamiért nem hallom sajnálatomra.
- Huh, még szerencse, de ez, hogy lehet?
- Nem tudjuk, te vagy eddig az egyetlen akinél ez előfordult. - magyarázta Carlisle.
 Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt.
- Akkor végülis Alice-nek és Edwardnak köszönhetem az életem.
 Alice látta mi fog történni, Edward pedig cselekedett és megmentett a haláltól.
- Pontosan így történt, azért is ment Edward mert közülünk ő a leggyorsabb.
 Esme olyan áhítattal beszélt a fiáról, hogy összeszorult a szívem.
- Mégegyszer köszönöm és neked is Alice.
- Ahol tudok segítek. - kacarászott csillingelve.
- Szeretnéd, hogy hazavigyelek pihenni? - nézett lágyan a szemembe szerelmem.
- Nem, köszönöm, már jól vagyok,
 amúgy kb. egy kilóméterre van innen az autóm
 csak szerettelek volna meglepni azért indultam el gyalog. - lehajtottam a fejem.
- És miért tetted? - az államnál felemelte a fejem.
- Mert nem akartam, hogy halld az autó hangját ugyanis megszerettelek volna
 hívni holnapra magunkhoz délutánra bemutatnim téged a szüleimnek.
 Folyamatosan az arcát néztem, kíváncsi voltam a reakciójára.
 Gondolkodott egy pár pillanatig.
- És áll még a meghívásod?
- Persze! Már mondtam, hogy semmi nem változott, szeretlek
 és már neked is illő lenne megismerkedned a szüleimmel,
 ha már te is bemutattál a tieidnek. Na meg anyám meg is halna
 ha nem fogadnád el, majd kifúrja az oldalát a kíváncsiság.
- Akkor itt az ideje, hogy jó fiúként viselkedjek. - mosolyodott el.
- Te, így is jó fiú vagy, épp ezért az autómig is elkísérhetnél,
 ha van kedved. - kacsintottam rá.
- Természetesen hölgyem. - mosolygott csibészen.
 Ha tehettem volna, ott a helyszínen leteperem.
 Mindenkitől elköszöntem és megindultam a kijárat felé.

14.fejezet : Vallomás

.
Sziasztok!
Hát a mai nap mégis csak sikerült feltennem plusz egy fejit,
remélem van aki örül ennek. Jó olvasást kívánok hozzá.




 Mikor magamhoz tértem nem otthon voltam a saját szobámba.
 Valaki hátulról hozzáért a vállamhoz, erre én kiugrottam az ágyból
 és a szoba sarkáig meg sem álltam, ott összekuporodtam és
 úgy néztem körbe mintha az életem múlna rajta.
 Az ágy mellett ő állt és nyugtatni próbált.
- Szerelmem, nyugodj meg, már nincs semmi baj.
- Hagyj békén, ne gyere közelebb! - ordítottam.
- Bella, hallgass meg kérlek. - próbálkozott újra.
- Te is olyan vagy... - mondtam - Te is a véremet akarod! Csak játszottál velem.
 Annyira záporoztak a könnyeim, hogy alig láttam tőle Edwardot.
- Nem! Dehogyis, istenem, ne haragudj, el kellett volna mondanom neked,
 nagyon sajnálom.
- Mégis mit Edward, hogy vámpír vagy? Hogy tehetted ezt velem?
 Ez egyszerűen nem lehet igaz! - fakadtam ki. - Miért, Edward, miért? - hajtogattam.
- Én nem így akartam, bocsáss meg nekem. Soha, de soha nem bántanálak.
 Arca teljesen torz volt a fájdalomtól.
- De te vámpír vagy. Na és a többiek is? Honnan tudjam, hogy ti nem bántanátok?
- Édesem, mi eddig sem bántottunk, mi mind nagyon szeretünk téged.
 A másik, hogy mi csak állati véren élünk, nem bántunk embereket.
 Az a másik sajnos egy nomád vámpír volt, ő emberi vérrel táplálkozik. - magyarázta.
- De az, hogy lehet, hogy ti nem... nem öltök embert?
- Mi nem akarunk gyilkosok lenni, sok évtizede élünk emberek között,
 mi próbálunk olyanok lenni és úgy élni ahogy ők.
 Rengeteg energiát fektettünk és több évet, hogy tökélyre fejlesszük
 a vérszomjunkat és az önuralmunkat. - felelt.
- Akkor ti nem bántanátok engem?
- Soha! - csattant fel - Egyikünknek sem jutna ilyen az eszébe.
- Rendben. Kérhetek öt perc gondolkodási időt?
 Edward nagyot sóhajtott aztán megfordult az ajtó irányába.
- Persze kicsim, de kérlek ne felejtsd el, hogy szeretlek.
 Ezzel kisétált az ajtón és magamra hagyott.
 Ezt teljességgel lehetetlennek tartottam, vámpírok nem létezhetnek,
 de mégis igaznak tűnt.
 Mindíg is azt hittem, hogy csak egy ember elméje szárnyalt el
 a filmek világában, de nem. Ők vannak!
 És én itt voltam mindvégig közöttük és nem esett le.
 Ekkor jutott eszembe Edward hirtelen el és feltűnése semmiből a semmibe,
 a jéghideg bőr mindannyiuknál hiszen élőhalottak,
 na és az arany színű szemek hisz ilyen nincs a halandó embereknek.
 Ezek szerint ha embervért isznak vörös, ha állatit akkor arany színű lesz,
 bár ezt nem tudtam, a vámpírok minden filmben embereket szipolyoztak.
 Éreztem, hogy valami nem stimmel, de nem jöttem rá,
 azt hittem csak képzelődök, na és a morgások is ezért voltak.
 Én egy vámpírral szeretkeztem és egy vámpírba szerettem bele!
 Ha akartam se tudtam volna ezen a tényen változtatni.
 De hiszen nem is akartam!
 Ha vámpír, ha ember, nem számít, őt szeretem és csak is őt,
 ő sosem bántott volna, ha olyan lett volna, már lett volna alkalma,
 de nem tette mert tényleg ő is szeret engem.
 Milyen egy idióta voltam!
 Hiszen itt tényleg mindenki szeretett és tisztelt engem,
emberségem ellenére is, és nem utolsó sorban Edward megmentette az életemet.
 Bocsánatot kellett kérnem tőle azonnal, sűrgősen.
 Felpattantam és lassú léptekkel elindultam le a nappaliba.
 Lent mindenki feszült figyelemmel tekintett rám, így megálltam a lépcső aljába.
 Ahogy végigtekintettem rajtuk mind olyan gyönyörűségesek voltak.
 Végül nagy levegőt vettem és belekezdtem.
- Szóval, kezdeném egy bocsánatkéréssel, mert ezzel tartozom mindenkinek.
 Ne haragudjatok rám, nem akartam senkit megbántani a viselkedésemmel,
 csak egy kissé kiborultam. Nem minden nap tud meg olyan dolgot az ember
 amit eddig csak például filmben látott vagy csak regeként hallott.
 Sajnálom, hogy így reagáltam, hiszen ti soha nem bántottatok engem.
 Nekem nem számít, hogy mik vagytok emberek vagy... vámpírok. - ecseteltem.
 Esme és Alice kedvesen mosolygott és a többieken is látszott a megkönnyebbülés,
 csak szerelmem állt mereven, megkövülve.
 Egyenesen belenéztem aranyló méz szemeibe.
- Edward, főként tőled szeretnék elnézést kérni.
 Olyat vágtam a fejedhez amit nem akartam csak meg voltam rémülve.
 Tudom, hogy sosem bántanál, ha akartál volna ezer meg ezer alkalmad is
 adódott volna, de csak szeretetet és odaadást kaptam.
 Kérlek bocsáss meg! Semmin nem változtat, hogy vámpír vagy.
 Szeretlek. Nagyon szeretlek Edward Cullen. - végül rámosolyogtam.
 Ő viszonozta csillogó szemekkel és egy pillanat alatt átszelte a
 közöttünk levő távolságot átölelve engem. Mélyen a szemembe nézett.
- Nincs mit megbocsájtanom, nagyon szeretlek.
 Édes ajkait enyémre tapasztotta, én pedig elkábultan kapaszkodtam belé.
 A többiek egy ideig csendben kuncogtak, de a második perc után
 valaki krákogott egyet, hogy észbekapjunk, nem vagyunk egyedül.
 Mikor elváltunk, egymás derekát karolva Carlisle- ék felé fordultunk.
- Most pedig, szeretném tudni, hogy mi a teljes igazság.
 Mióta vagytok vámpírok, honnan valók vagytok és minden mást is
 ami veletek kapcsolatos.

13.fejezet : Átverve

A következő hét közben nem történt semmi,
 Edwarddal minden szabadidőnket amit tudtunk együtt töltöttünk az iskolában és azon kívül is.
 Szombaton anyám addig nyúzott Edwarddal, hogy mutassam be nekik,
 nem volt más választásom, beadtam a derekamat.
 Eldöntöttem meglepem Edwardotés elmegyek hozzá, hogy személyesen hívjam meg hozzánk.
 A házuktól úgy jó egy kilóméterre álltam félre az autóval.
 Napsütéses idő volt, úgy gondoltam sétálok egyet és így ő sem látja meg az autómat.
 Besétáltam az erdőbe, de csak pár méterre az úttesttől, hogy el ne tévedjek.
 Öt perce sétáltam amikor suhogást hallottam meg magam mellett és
 egy nagy szellő csapta hátra a hajam, édes illatot hozva, de ez nem az övé volt,
 hisz nem is lehetne, azt sem tudja, hogy jövök.
 Megfordultam és majdnem szívrohamot kaptam.
 Egy magas férfi állt mögöttem, sötétbarna haja volt és tűzvörös szemei,
 hófehér bőre szikrázott a napfényben, majdnem úgy nézett ki mint
Edwardék családja, csak a szemük színe és a csillogó bőr nem egyezett.
 A józan eszem azt súgta kezdjek hátrálni, aztán fussak ahogy csak bírok.
 Meg is próbáltam, de ő egy pillanat alatt előttem termett,
 a mellkasának csapódtam és a hátamra estem, hogy csak úgy nyekkentem.
 A lábaimat azonnal végigkarcolták a földön heverő ágak és égni kezdtek a sebek.
 Megpróbáltam felállni, de sajgott minden egyes porcikám.
- Ki a fene maga és mit akar tőlem? - ordítottam a férfi felé.
 A pasi rámvigyorgott, a gonoszság égett a szemeiben, könnyeden csak ennyit mondott:
- A véredet, ínycsiklandozó vagy.
 A véremet? Azt hittem a pasasnak elmentek otthonról.
- Ez valami vicc igaz? Mit akar? - hadartam.
- Már megmondtam. - és tett felém egy lépést.
- Mi a jó büdös fene maga, elmebeteg? Vagy vámpír? Csak meg akar ilyeszteni. - kezdtem kétségbe esni.
- Az emberek így neveznek minket. - felete és bennem meghült a vér, fulladozni kezdtem.
- Az... az nem lehet, lehetetlen, vámpírok nem léteznek csak a filmekben. - halt el a hangom.
 Folyton az járt az agyamban, hogy mi van ha igaz és ez az őrült tényleg vámpír
 és a véremre szomjazik, meg fog ölni és én nem menekülhetek.
 A földön kezdtem kúszni, de megunta a játékot és elkapta a lábamat,
 visszarántott majd a hajamba markolt és annál fogva húzott fel, én meg csak
 sikítottam fájdalmamban, éreztem ahogy a fejbőrömből szakadoznak ki a hajszálaim.
 Ezután a tarkómnál kapott el és a nyaki ütőerem felé kezdett közelíteni
 vicsorogva, tűéles fogaival.
 Behunytam könnyes szemeimet és gyorsan elbúcsúztam mindenkitől
 akit szerettem, és az én szerelmemtől Edwardtól, akit sajnáltam,
 hogy csak ennyi boldogság jutott nekünk.
- Szeretlek, Edward. - súgtam remegő hangon.
 Ekkor épphogy lehelletét éreztem ami hideg volt mint a keze is
 akárcsak Cullenéknek,  egy rántást éreztem és a földre estem,
 hogy mi történt nem értettem.
 Hiszen nem éreztem semmit.
 Ekkor kinyitottam a szemem és megláttam őt, ahogy a vámpírt egy vastag fának nyomja,
 de a férfi egy hírtelen mozdulattal elrúgta szerelmemet
 aki nekicsapódott egy másik fának, lezuhant a földre,
 de egy pillanat alattolyan sebességgel ugrott fel és indult meg a férfi felé,
 hogy csak egy csíkot láttam, aztán a vámpír vagy tíz métert repült,
 de talpra esett és elinalt.
 Azt hittem álmodom, a szám tátva maradt, a szívem hevesen vert,
 több sebből véreztem és a fülem is elkezdett csengeni.
 Edward csak állt egy helyben, nézte ahogy az a lény elrohan
egy szempillantás alatt, aztán felémfordult, de nem mozdult.
 Lesütötte szemeit, arca eltorzult a fájdalomtól és szégyentől.
- Sajnálom, Bella. - suttogta.
 A könnyeim patakzottak le az arcomon,
 nem akartam elhinni az előbb látottakat,
 nem lehetett, hogy ő is olyan...
- Te... te is... - szipogtam - az nem lehet, nem létezik, hogy... és ő egy - de nem tudtam kimondani.
- Igen, sajnos én is... - neki sem ment.
 A fülemben éreztem a szívem dobogását, kapkodtam a levegőt,
 mondani akartam valamit, de nem jött ki hang a torkomból,
 hirtelen sötét lett minden.
- Bella! - ordított Edward, de már nem láttam az arcát.

12.fejezet : Váratlan vendégek

 Sziasztok!
 A mai napon kettő fejezetet tettem fel, mert elég rövidek lettek,
 de ezáltal próbáltam egy kicsit pótolni a hibát.
 Remélem tetszeni fog, jó olvasást és kérlek írj egy-két mondatot
 mit gondolsz a történetről és a fejikről.    Köszönet :)


 Másnap délelőtt épp a takarítással voltam elfoglalva amikor megszólalt a csengő.
 Kinyitottam az ajtót, meglepődve néztem, hogy Billy és Jacob volt az, Billy kezében egy pakk sör.
 Pislogva néztem, hogy vajon mi járatban vannak erre ugyanis több mint két hónapja nem láttam őket.
 Billy apám legjobb barátja, Jacob pedig Billy fia aki nem mellesleg nagyon jóképű és csupa izom srác.
 Jacobon észrevettem már egy ideje, hogy nem vagyok közömbös számára,
 de nekem ő fiatal volt, többször is járt nálunk már,
 szeretek vele lenni, sokat nevetünk,  elég poénos egy alak.
 Ők La Push-ban élnek egy rezervátumban, mi is voltunk párszor
 náluk ebéd vagy vacsorameghíváson, nagyon nyugodt egy hely.
- Hello, hát ti, hogy kerültök ide? Apu nem szólt, hogy vendégeink lesznek. - mondtam meglepedten.
- Szia, Bella, talán zavarunk? - kérdezte Billy.
- Jaj, dehogyis, gyertek csak be, épp takarítok, anya meg ebédet főz. - feleltem.
- Köszi, gondoltuk átnézünk, rég nem jártunk erre. - mondta Jake.
 Betolta az apját a tolókocsival egyenesen a nappali felé ahol apám valami meccset nézett.
 Mikor meglátta Charlie Billyéket felugrott.
- Héj, öreg haver, hát ti mit kerestek itt?
- Szevasz Charlie, gondoltam nem baj ha meglátogatunk, hiányzott már egy kis duma party. - mondta Billy.
- Hát ezt nagyon jól tettétek haver. - ujjongott Charlie.
 A hangzavarra Renée is kidugta a fejét a konyhából.
- Óó, helló fiúk, de régen láttalak titeket, ha már itt vagytok remélem maradtok ebédre?
- Szia Renée. - zengték mind a ketten. - Köszönjük a meghívást, elfogadjuk.
- Helyes, akkor lassan meg is terítek. - és már el is tűnt.
 Raguleves volt, sült pulykacomb és krokett ebédre. Leültünk enni.
 Már épp a második fogásnál tartottunk mikor anyám hirtelen megszólalt.
- Tényleg, képzeljétek Bellának barátja van. - azt hittem megfulladok.
 Jacobot elnézve nem tört ki örömujjongásba, olyan lett a hangulat mint egy kriptában, csalódott volt.
- Talán ti is ismeritek, vagy inkább te Jake, egy kicsit idősebb, de lehet, hogy a barátod. - folytatta Renée.
 Erre Jakenek kikerekedett a szeme, lehet azt hitte, hogy valamelyik La Push-i fiatalról beszél anyám.
- Anya, nem hiszem, hogy Jacobnak La Push-ban vannak leginkább barátai. - próbáltam anyámat   elhallgattatni.
- És ki az illető? - nézett Jake faarccal rám.
 Hát persze anyám válaszolt is helyettem.
- Edward Cullennek hívják, mi még nem ismerjük közelebbről,
 Bella még nem hívta meg hozzánk,  bár már itt lenne az ideje. - utalgatott nekem.
 Billy és Jake arcán döbbenet, ijedtség és sápadtság suhant át és mindketten rám meredtek.
 Nagyon zavarodott lettem, nem értettem mi lelhette őket.
- Esetleg ismeritek őt? - kérdezte tőlük Charlie.
- Nem, nem hallottunk még róla. - kapta el rólam Billy a szemét Charlie felé,
 de az arca még  mindíg idegességről árulkodott, Jacob pedig még mindíg engem bámult,
 kezdett nagyon idegesíteni.
 Inkább felpattantam megköszöntem az ebédetés a mosogatóhoz mentem, elmosni a tányéromat.
 Mikor mindenki végzett én mosogattam, Jake pedig törölgetett eközben pedig beszélgettünk egy keveset.
- Kérdezhetek valamit Bella?
- Persze, ki vele.
- Milyen srác ez az Edward? - érdeklődött.
- Hát, nagyon kedves, első látásra beleszerettem, mintha nekem teremtették volna, előzékeny, nyugodt típus.
 Erre mintha horkantott volna egyet.
- Na és a családját ismered?
- Csak tegnap óta, legalábbis ami a szüleit illeti, a testvéreit pedig a munkahelyemről és a suliból ismerem.
- Ahha. - ennyit nyögött. - És idevalósiak?
- Egy pár hete költöztek ide Angliából. - feleltem.
 Mire észbekaptam készen is voltunk, de Jake nem mozdult, feszült volt a testtartása.
- Nem jössz a nappaliba? - kérdeztem tőle.
 Magához térve csak biccentett egyet és elindultunk anyuék után.
 Délután négyig vendégeskedtek nálunk, addig Jacob szinte meg sem szólalt, csak ha kérdezték.
 Furcsa volt, ő mindíg olyan életvidám srác, itt viszont
 mintha citromba harapott volna, nem értettem mi a fene lelhette.
 Lassan elköszöntek és elindultak a rezervátumba.                                                                                      
 Alig vártam a másnapot, hogy láthassam végre Edwardot és csókja égesse ajkamat,
 az ezelőtti nap csodás volt, még most is beleremegek.

11.fejezet : Maga a tökély

Figyelmeztetés : Ez a rész csak 18 éven felülieknek ajánlott


 Hatalmas baldachinos franciaágy, ízléses szekrények, íróasztal, hatalmas tv és rengeteg CD volt benne.
 Szájtátva kapkodtam a fejem ide-oda, tökéletes volt minden akárcsak Edward.
 Ahogy az ágyra pillantottam majd páromra rögtön el is pirultam.
 Na ezt sem tudhatta be felhívónak egy keringőre, mi?
 Megremegett a lábam mikor őrjítő mosolyával magához vont,
 hűvös lehellete elkábított, megszédültem,  rózsaszín köd borította el elmémet amint megcsókolt.
 Először lágyan, majd minden pillanattal egyre hevesebben.
 Kezei a hátamat simogatták én pedig a hajába túrtam és eszemet vesztve kapaszkodtam belé.
 Hogy mikor történt és hogyan nem tudom,
 de mikor kissé kinyitottam a szemem  arra eszméltem, hogy az ágyon fekszem a hátamon,
 felettem Edward már a nyakamat csókolgatja.
 Lihegve kapkodtam levegőért miközben kezeimmel hátán az ingjét markolásztam.
 Hirtelen vágytól vezérelve én gőrdültem rá és ő hagyta,
 amellett megint fekete volt a szeme színe, olyan... amiben teljesen elvesztem.
 Végigsimított felsőtestemen amitől libabőrös lettem, lehajoltam hozzá
 és beszívtam alsó ajkát,  ő erre hörgő hangot hallatott.
 Úgy vettem észre ez tetszett neki.
 Ujjaim ezalatt ingjének gombjaival voltak lefoglalva, mikor sikerrel jártam
 a ruhadarabot elcsúsztatva felsőtestéről feltárult előttem a világ legtökéletesebb felső,
amit a világon mindenki irigyelhetett.
 Ujjaim megindultak a mellkasától a köldöke felé, köröket róva a kemény izmain.
 Megfeszülve sóhajtott fel.
 Levettem magamról a felsőmet erre ő felült és lecsapott ajkaimra, közben ujjai már
a melltartóm csattját feszegették ami hamar megadva magát szétugrott és lekerült rólam.
 Végigsimított melleimen amitől hátrahanyatlott a fejem, majd ajkával is elérve nyelvével is cirógatni kezdte.
 Teljesen elvesztettem a fejem, már az sem érdekelt volna, ha valaki ránk nyitotta volna az ajtót.
 Megint én kerültem alulra így jobban hozzámfért, és időközben az ing róla is teljesen lekerült.
 Megtaláltam nadrágja gombját, aztán a zippzárt és lerántottam róla az ő segítségével,
ezután én  következtem.
 Egy szál boxerban és egy tangában feszítettünk a selyem ágynemű között,
 le sem véve a szemünket a másik testéről, nem tudtunk betellni a látvánnyal.
 Benyúltam boxerébe és elkezdtem kényeztetni kőkemény ágaskodó szerszámát,
mire szemeit   lehunyta,  fejét hátradöntötte és halkan nyögdécselni kezdett,
 teste minden porcikája remegni kezdett.
 Az ő ujjai is felfedező útra indultak lábam közt, hangosabban felnyögtem amint megéreztem magamban.
 Bár elég hideg volt a keze, túlfűtött voltam ahhoz, hogy ilyenekkel foglalkoztam volna.
 Egyszerre kényeztetett kívül és belül, amitől nem bírtam tovább.
- Akarlak, most azonnal... - súgtam elhaló hangon a fülébe.
 Felemeltem a csípőm, hogy könnyebb legyen megszabadítania az utolsó ruhadarabomtól,
majd én is segítettem nála ezen a kis problémán.
 Edward egyre lejjebb kényeztetett csókjaival és nyelvével, testem minden pontján.
 Elérve legérzékenyebb testrészemhez nyelve hegyével érintette, majd az egész területét felfedezte.
 Zihálásom és nyögéseim betöltötték az egész szobát, az ágyrácsot markolásztam.
 Amint egy pillanatra abbahagyta, azonnal magam alá fordítottam,
a fülcimpáját kezdtem nyalogatni majd óvatosan érzékien harapdálni,
majd a nyakát és végül a mellkasát.
 Amint elértem köldöke alá, óvatosan beletúrt a hajamba, szemei csukva voltak és a levegőt szaporán vette.
 Kezembe vettem merev hímtagját először csak kézzel később pedig ajkammal kezdtem
élvezetesebbé tenni a játékunkat, amire fel is pattant a szeme,
teste megfeszült és hatalmasat nyögött.
 Ezt annál jobban bíztatásnak vettem és nem is hagytam abba mígnem megfogta a karomat
és fel nem húzott magára lovagló pózba.
 Vad csókba kezdtünk, közben hímvesszőjét szép lassan magamba fogadtam.
 Egyszerre hanyatlott hátra a fejünk az élvezettől és nyögtünk fel,
ő visszadőlt a párnára, megragadta a csípőmet én pedig elkezdtem mozogni.
 Minden mozdulatba beleremegett a testünk, nyögdécselésünk egyre inkább zihálássá fajult.
 Belekapaszkodott a fenekembe és óvatosan pózt váltottunk, én feküdtem hanyatt,
lábaimmal átkulcsoltam derekát, majd vadabb tempóban kezdett döfködni,
egyre mélyebben bennem, belekapaszkodtam a hátába és körmeimet mint egy
 megvadult macska belemélyesztettem.
 Még ezen kívül vagy kétszer is pózt cseréltünk és vagy háromszor élveztem el,
mire eljutottunk oda, hogy egyszerre éreztük itt a vége, jön az igazi beteljesülés,
 majd nem telt bele tíz másodpercbe hatalmas nyögésben robbantunk ki,
testünk megfeszült, úgy éreztem ott azonnal elégek.
 Edwardot magamhoz húztam, neki még mindíg hűvös volt a teste, de ezek után kifejezetten is jól esett.
 Óvatosan lefordult rólam és mellém feküdt, mind a ketten lihegtünk,
de nem bántam, istenien éreztem magam.
 Odafordultam hozzá és olyan közel bújtam amennyire csak lehetséges volt.
 Átkarolt és a hátamat kezdte el simogatni.
 Megcsókolta a fejem búbját és belesuttogott a hajamba.
- Szeretlek Bella, szerelmes vagyok beléd. Még soha nem éreztem így senki iránt.
 - nagyon komolyan hangzott.
- Én is szeretlek Edward Cullen, igazság szerint azóta... mióta megláttalak. - vallottam be.
- Nincs kedved velem tölteni az éjszakát? - kérdezte erősebben szorítva.
- Ne haragudj, de nem hiszem, hogy ez most jó ötlet lenne. - mondtam halkan.
- Miért nem? - kérdezte homlokráncolva.
- Egy... mert még csak most ismertem meg a családodat és nem hiszem, hogy ez illendő lenne.
 Kettő... anyámék sokkot kapnának és megőrülnének, főleg apám,
ő neki még mindíg csak a kicsi lánya vagyok és még be sem mutattalak nekik. - érveltem.
- A másodikon könnyen segíthetünk akár holnap is, és az én családom pedig nem haragudna, sőt... !
- Ma akkor sem lehet, egyáltalán mennyi az idő? - nem tudtam ugyanis csak arra lettem figyelmes, hogy sötét lett.
- Este fél tíz. - felelte könnyedén.
- Mennyi? - visítottam fel - Uram isten, apám meg fog ölni! - kiáltottam - Letusolhatok gyorsan?
- Ez természetes, csak menj. - mutatott a fürdő felé.
 Összekapkodtam a ruháimat, beszaladtam a fürdőbe, letusoltam és felöltöztem,
ezután Edward következett.
 Mikor mindketten végeztünk kézenfogva lementünk a nappaliba,
 hogy elköszönhessek a többiektől mielőtt  hazavinne.
 Leérve mindenki felkapta ránk a fejét és egytől-egyig hatalmas vigyorral fogadott minket.
 Nem igazán értettem mi ütött beléjük, hallani csak nem hallhattak,
hiszen a harmadikon voltunk, de Emmett vigyorában volt valami perverz.
 A gondolatra, hogy nemrég mi még fent az csináltuk... elpirultam.
- Nagyon szépen köszönöm a vendéglátást, nagyon jól éreztem magam. - nyögtem ki végre.
- Részünkről az öröm, hogy megismerhettünk. - felete Carlisle.
- Igen, és bármikor újra szívesen várunk. - tette hozzá Esme.
- Azt elhiszem, hogy jól érezted magad. - vihogott fel kajánul Emmett, mire Rose oldalba könyökölte.
- Aúúú cica, ezt most miért kaptam? - értetlenkedett.
 A többiek csak felkacagtak, de Edward a fogát csikorgatta és gyilkos tekintettel méregette Emettet.
- Hát jó éjszakát mindenkinek. - köszöntem el.
- Hétfőn találkozunk a suliban. - mondta Alice.
- Persze, sziasztok. - és ezzel elindultunk az autóhoz.