Sziasztok!
Nehézkesen, de elkészültem a 3. résszel is!
Ebben úgy gondolom nem lesz túl sok izgalom,
de attól még remélem tetszeni fog nektek.
Kellemes időtöltést, szép napot mindenkinek!
Liz elszontyolódott.
Öt óra volt, ezért úgy döntött vásárlásba folytja a bánatát.
Pár percnyi sétára akadt egy ABC ahova lassan elbattyogott.
Mindent megvett ami az eszébe jutott, jó egy órát elvacakolt
mindenféle baromsággal, kóválygott körbe-körbe.
Kifizette az árukat, és megindult kifelé.
Alig tett tíz lépést, mikor egy butik kirakatában levő
tűzpiros ruha előtt lefékezett.
Eddig észre sem vette, annyira lógatta az orrát.
Nagyon dögösen nézett ki.
Körülbelül comb középig ért, félvállas varrású, ami csak két
csipkés pántból állt, hátul mélyen vágott, a hátat szabadon
hagyó,fűzhető, keresztpántos selyemszalagos.
Liz azonnal beleszeretett.
Vad volt, és csodaszép, illett a személyiségéhez.
Tudta, hogy ez a ruha felborzolja majd egy-két ember idegeit,
és az ára is fantasztikus volt, mindössze 40 dollár 35 cent.
Bevágtatott az üzletbe, és azonnal megvette.
Szépen becsomagolták neki egy dobozba.
A lány kissé feldobódottabb állapotban sétált vissza a
lakásba.
Sötét volt már, ezért gyorsan szedte a virgácsait nehogy
összetalálkozzon valami marhával.
Szerencséjére nem akadt össze senkivel.
Kulcsra zárta a lakás ajtaját, majd megindult a konyha irányába
kipakolni a holmikat amiket vett.
Liz konyhaszekrényében szépen rendezetten egymás mellé voltak
állítva az egyforma dolgok, a hűtőben is minden polcon mást
tartott.
Az egyiken húsfélék, felvágottak, a másikon tejtermékek, a
harmadikon zöldségfélék, az utolsón a főtt ételek, az ajtóban
pedig az üdítők, és tojások sorakoztak.
Szerette a rendet maga körül.
Amikor végre végzett, fogta magát, és egy alapos zuhanyt vett,
lemosta magáról a klub pia szagát, még a hajába is beleivódott.
Egy törölközőt maga köré csavart, egyet pedig a hajára, turbánt
készített azután a tarkójánál bedugta a törölköző végét, hogy
ne csússzon le a fejéről.
Visszacsoszogott a konyhába, előkészített egy serpenyőt, gombát
pucolt és szeletelt fel, majd megdinsztelte.
Amikor kifőtt belőle a víz, kockázott bacont szórt rá,
összepirította a kettőt, végül fogott egy kis tálat, tojást
vert fel benne, majd a baconos gombára öntötte.
Elizabeth imádta a tojást minden formájában.
A nagymamájánál sokat evett, pont annyit mint rántott halat.
A lány fogta a rántottát és egy tányérra szedte.
Kissé hagyta kihűlni, nem bírta a forró ételeket.
Amíg hűlt a vacsora, elmosogatta az összekoszolt edényeket.
Mikor végzett, kikapott a zacskóból egy friss császárzsömlét,
levágta magát a székre, nekilátott az étel elfogyasztásának.
Jóllakottan elmosogatta a tányérját is, bement a fürdőszobába,
fogat mosott, levette a hajáról a teljesen vizessé vált
törölközőt amivel még átdörzsölte gyönyörű hosszú haját.
Fogott egy szilikonos hajápolót, és a feje tövétől a haja
szála végéig bekente vele loknis fürtjeit, hogy azok
kisimuljanak, persze ehhez kellett egy szuper erős sűrű fogas
fésű is, hogy mindez lehetséges legyen.
Szépen lassan megszárította a haját, ez viszont elég sok időt
igényelt.
Nagy teher volt ez a hosszú haj, de semmi pénzért nem vállt
volna meg tőle, a nagymamájára emlékeztette, neki van ehhez
hasonló hajszerkezete.
A rengeteg szenvedés után levette magáról a másik törölközőt,
itt-ott szárazra dörzsölte magát, végül meztelenül átment a
szobájába, elővett egy rövidnadrágot meg egy trikót az
alváshoz és felkapta magára.
A telefonját kezébe kapva beállította az ébresztőt, majd
átadta magát a csendes pihenőnek.
xxxxxxxxxxxxxxxxxxx
Olyan gyorsan érkezett el a reggel, hogy Liz úgy érezte alig
öt perce csukta le a szemeit.
Nem éppen korai keléseiről volt elhíresülve.
Általában kilenc előtt ha tehette meg sem moccant, de most
nem tehette, várt rá a világ legjobban fizető állása,
a jó fej tanára, és a mogorva, furcsa, állati jóképű főnöke.
Ha a tegnapi Edward jutott eszébe, görcsbe rándult a gyomra.
Kár volt beengednie, de hát mit várt?
Pont erre a reakcióra számított egy milliárdos klub tulajtól.
Egy vállrándítással el hessegette az egészet, és egy gyors
mozdulattal lekapva magáról a takaróját kipattant az ágyból.
Pár nyújtó gyakorlat után elkészítette a kávéját, majd
kortyolgatva azt bekapott mellé egy kakaós kalács szeletet.
Az elfogyasztásuk után kemény fogsikálás következett,
hajkigubancolás - a hajpakolás egyenlő volt a nullával -
gyors öltözködés ami egy laza sztreccs farmert, és egy kötött
garbót jelentett.
Nem volt épp szexi jelenség, de a klubban úgyis csak Alice
fogja látni, az pedig amúgy is mellékes volt melyik régi
ruháját fogja összemocskolni.
Nem épp a legtisztább munkának volt mondható.
Mire teljesen elkészült, a taxi már a lakás előtt parkolt.
Felkapta a kabátját, és a táskáját, kirongyolt a hideg
csípős levegőre, bezárta a lakást, végül az autóba vetette
magát ami legalább fűtve volt.
A Moon Shine előtt kiszállva egyből az oldalsó ajtó felé
indult meg.
Alice már fülig érő vigyorral fogadta.
- Szia, Liz! Na, kipihented magad?
- Hello, Alice! Hogy a fenébe vagy képes ennyire vidám lenni
kora reggel? - Liz még mindig félálomban volt.
- Csak nem rosszul aludtál? - a vigyor egy pillanatra sem csökkent.
- Éppenséggel nem mondhatnám, de ezt a hajnali kelést abszolút
nem nekem találták ki. - dörzsölte meg a szemét.
Alice felnevetett.
- Hát azt látom. Na gyere, ma is sok a dolgunk.
Megindultak a folyosón.
Mikor a végére értek, Alice a fejéhez kapott az ajtó előtt.
- Ó... majdnem elfelejtettem... - fordult Liz felé, és a lány
mögötti fehér ajtóra mutatott - ez itt a személyzeti öltöző,
mosdó helyiség is van bent.
A lány kissé megborzongott, nem szerette ezt a folyosót, olyan...
üresnek, félelmetesnek hatott a csupaszságával, és a fehér
falaival, mint egy kórház.
Liz elhúzta a száját.
- Valami baj van? - kérdezte Alice, aki észrevette a grimaszt.
- Ja... nem, semmi. - hazudott a lány - értettem, itt az öltöző.
Alice érdeklődve fürkészte a lányt pár pillanatig, azután
lemondóan visszafordult a rejtekajtó felé, kinyitotta,
betessékelte Lizt, majd ő is belépett.
Az ajtó hangos csapódással zárult be, visszhangzott a terem.
Ma a pultbeli dolgokat vesszük át. Mi fogjuk feltölteni a
készleteket, hogy te is lásd mit hol találsz, és hova való.
- Kircsi! - örvendezett Liz.
- Na akkor... - csapta össze a tenyerét Alice - kezdetnek
összeírjuk miket kell kihozni, mi nagyon hiányos. Idővel azt
is megtanulod melyik italok fogynak kevésbé, melyek jobban.
Ebben a klubban például a whisky, pezsgő, és a nők kedvence
a Mohito koktél megy iszonyatos nagy mennyiségben.
- Vettem. - mondta a lány - Mohito, pezsgő, whisky.
- Fogd azt a füzetet - mutatott a belső pultra Alice - és egy
tollat - visszafordult a hűtők felé, amik be voltak számozva -
az egyesben az üdítők, vizek, rostos levek találhatóak,
a kettesekben a sörök, gyümölcsös sörök, a mögötted levő
pult alatti hűtőkben vannak a röviditalok, whiskyk, pezsgők.
Van fagyasztó is a jégnek, és kis hűtő a gyümiknek.
Szóval, kezdjük is a rövidekkel, az amiből a legtöbb kell.
- ezzel lehajolt, kinyitotta a pult alatti hűtőt, leguggolt,
mellé pedig Liz követte a füzettel és a tollal - akkor mondom,
te pedig írd, közben próbálgasd meg megjegyezni őket
amennyire tudod.
Liz ebből a szempontból iszonyatosan szerencsésnek mondhatta
magát, az esze penge volt, hamar tanult, meg is jegyzett
általában mindent, bár akadt amire nem szívesen emlékezett.
Néha azt kívánta bárcsak lennének boszorkányok agykitörlő
varázslatokkal, vagy kapott volna valami miatt emlékezet
kiesést.
A nagymamája sokszor mondogatta - A múlt néha fáj, ezért sose
tekint vissza, csak előre a jövőbe! - bár ez nem mindig ilyen
egyszerű, főleg ha Liz múltjáról van szó.
Sokszor érezte magát koravénnek, 18 éves létére vagy 40-nek.
- Johnny Walker két üveg, Ballantines két üveg, Finlandia vodka
négy üveg... - és ez így ment vagy egy órán keresztül.
Liz már ismert egy jó pár fajta piát, suli után suttyomban
a haverokkal kipróbáltak néhány félét, pedig még nem voltak
nagykorúak.
Előfordult olyan is, hogy az anyja készletéből lovasított meg
pár üveg whiskyt, vagy bort.
Az anyja észre sem vette, szinte mindig olyan részeg volt, azt
sem tudta volna megmondani nem ő itta-e meg, még azt sem vette
észre amikor Liz pityókásan kóválygott fel az emeletre.
Sok minden szakadt a lány nyakába amikor az anyja bekattant.
Ápolta, ellátta, vásárolt, főzött, takarított, emellett suliba
járt és még dolgozott abban a büdös, mocskos kis büfében is
éhbérért. Az anyja meg csak ivott a gyógyszereire, összeomlott,
leszázalékolták pár száz dollárral, ami minden hónapban a
rezsire épp alig volt elég, azután a lányával nem törődve
magára hagyta, öngyilkos lett.
Alice-szel bementek a raktárakhoz, rekeszekbe válogatták az
italokat, a gyümölcsöket karton dobozokba rámolták, a jeges
hűtőt is telepakolták.
Már három óra telt el a munkaidőből, de Liz észre sem vette.
Az italok végeztével tiszta terítőket, kendőket vittek az
asztalokra, és a mosogatóhoz, majd ismét a pultba kötöttek ki.
- Ti pultos lányok csak a pulton belüli dolgokért vagytok
felelősek, ez a placc a tiétek, nektek is kell tisztán tartani
mindent, és feltölteni. Senki sem hagyhatja itt rendetlenül
a pult környékét.
A lány bólintott, hogy megértette.
- A pulton kívüli helyiségre külön takarító van, de az üres
poharakat, üvegeket, nektek kell leszedni a bokszok asztalairól.
Ebben egyenlőre te leszel a lányok segítségére. Hétköznapokon
két pultos, és két V.I.P. felszolgáló dolgozik, hétvégén ez
háromra emelkedik. Ha jól emlékszem te hétvégés leszel.
- Igen, Edward azt mondta akkorra van szüksége emberre.
- Milly, aki előtted dolgozott itt felmondott, mert állapotos
lett a pasijától.
- Így érthető a sürgős hirdetés.
- Bizony. Itt egy hétvége hiányzó személyzettel kész katasztrófát
szülhet. A lányoknak kétszer annyit kell dolgozni, de majd holnap
te is meglátod mit jelent itt a hétvégi őrület... szó szerint.
Nem fogsz unatkozni.
- Legalább megy az idő. - vette lazára a lány.
- Az biztos. - bólogatott Alice - Jó hozzáállás. Hidd el, Edward
nem a semmire fizet ennyit.
- Azt sejtettem.
- A pultban találsz még kávéfőzőt, shakert, díszítő elemeket,
jégaprítót a koktélokhoz. Tudod hogyan kell használni ezt a fajta
kávéfőzőt?
Liz vizsgálgatni kezdte.
- Hát ez nem egy filteres fajta. - mutatott a drága Saeco gépre.
- Nem, ez nem filteres. - vigyorgott Alice - Figyelj. A felső gomb
presszó, a középső normál, az alsó pedig hosszú kávét adagol. A
mellettük levő gombok segítségével kettőt is főzhetsz egyszerre.
Az adagoló fejek is ilyenek, egy és a másik két csövű. Ez az
oldalsó cső pedig a tejhabosító, és azt a kart lefelé húzva tudsz
cappucino habot készíteni. - mutogatott Alice - Érted? - nézett
Lizre.
- Még új, de majd megszokom. - felelte a lány.
- Nem bonyolult. Kávézol?
- Igen, szoktam.
- Remek! - csapta össze a tenyerét Alice - Akkor most ihatsz is
egyet, így meg is csinálhatod magadnak próbaképpen.
- Rám fér egy. - helyeselt Liz.
- Jól van. Itt a kávédaráló. Az oldalán van egy kar. Becsúsztatod
a fejet a daráló szájához, meghúzod a kart, a kávé a fejbe esik.
Oksa?
- Oké!
- Akkor hajrá!
Liz óvatosan végigcsinálta a műveletet.
- Ügyes. - dicsérte meg Alice - Most odaviszed a géphez, a főző
szájához emeled és elfordítva jobbra, bepattintod. - Liz ismét
azt tette amit mondott - Most válaszd ki milyen kávét szeretnél,
tedd alá a megfelelő csészét, és nyomd meg a gombot.
A cappucinos csésze a helyére került, A lány pedig megnyomta a
középső gombot.
A kávé lassú folyással csordogálni kezdett, majd a zúgásnak
vége lett és leállt.
- A gép mellett találsz minden hozzávalót. Méz, cukor, csoki,
kakaó por, fahéj, és kanál.
A lány elvett egy kanalat, és egy tasak cukrot, beízesítette a
kávét, majd lassan belekortyolt.
- Finom. - mondta elégedetten. - Te nem iszol? - kérdezte Alicet.
- Kösz nem, nem kávézom. - rázta a fejét - Fáj tőle a gyomrom.
- hazudta.
- Ó, ez érdekes. - és még egyet kortyolt.
Alice nem mondott erre semmit.
- Amíg megiszod a kávét elmondom a többit. A kijelző FULL feliratot
jelez tele a zaccos doboz. Kihúzod - mutatott rá - és kiüríted,
majd visszadugod. Ha egy csepp forma jelenik meg áthúzva, fel
kell tölteni a vizes tartályt. - tette rá a kezét - A kávé darálónak
csak leveszed a tetejét, beleöntöd a kávét. Minden műszak végén
letakarítjuk, kimossuk, elmossuk az alkatrészeket.
- Ühüm. - bólogatott Liz.
- Amúgy izgulsz, hogy holnap már élesben nyomod?
A lány fogta a csészét, a mosogatóba tette, gyorsan elmosta folyóvíz
alatt, a csepegtetőre helyezte, majd vissza fordult Alice felé.
- Az nem kifejezés! Be vagyok rezelve, de rohadtul. - a pultnak dőlt -
Hahh... annyira parázok hogy valamit eltolok, akkor viszont bukom
az állást.
- Héj-héj csajos! - ment oda hozzá Alice - Azért vegyél levegőt is.
Edward nem ilyen gonosz. Mindenkivel megesik hogy elront valamit,
főleg az első napon. Ne akarj mindent tökéletesen csinálni. Ha így
teszel, azzal csak rontani fogsz, akkor halmozol majd hibát hibára.
Sok mindent kellett megtanulnod két nap alatt, nem
baj ha valamit elfelejtesz. Bízz magadban!
- Próbálok... tényleg, de ez életem állása. Amíg egy porfészekben
éltem, még csak álmodni sem mertem ilyen melóról. Ha rontanék,
azzal magamnak okoznék óriási csalódást. Nem engedhetem meg magamnak
hogy hibázzak. Megértesz?
- Jobban mint hinnéd. - felelte Alice - Ügyes vagy, és okos. Pöccre
pörög az agyad. Nem találkoztam még hozzád hasonló lánnyal.
Pedig ez nem volt igaz.
Alice, igenis találkozott már ilyen lánnyal életében egyszer, és
Liz bizony nagyon hasonlított rá.
Liznek viszont jelenleg biztatásra volt szüksége.
Kedvelte ezt a lányt.
- Köszönöm a kedvességedet, és a türelmedet.
- Türelem? - húzta fel szép íves szemöldökét a kis fekete - Hozzád
nem kell türelem. Egyszerűen tökéletesen csinálsz mindent. Semmit
nem kell kétszer elmondanom vagy mutatnom, az agyadat körülbelül
egy hibátlan géprendszerként tudnám leírni.
Liz erre elmosolyodott.
- Vagy csak a tanárom ennyire jó.
- Ó, micsoda bók! Mindjárt elpirulok. - majd Alice az arcához kapott
színészien.
- Mi a következő lecke?
- Nem is tudom. Talán készíthetnénk egy-két koktélt, hogy tudd attól
sem kell megijedni. Nagyon egyszerűek. Igazság szerint az eheti
tudnivalóidat mind kipipálhatjuk, a koktél már jövőheti feladat, és
akkor megismerheted az árakat is. A következő három napban csak a
lányoknak kell segítened, kávé, poharak, leszedés.
- Jó, megpróbálhatom.
Liz nem is gondolta, hogy a betanulása ilyen gördülékenyen fog menni.
A lelke örvendezett, és megpaskolta a saját vállát.
- Amúgy, tudom hogy szinte nem is ismersz... de szeretnék kérni tőled
valamit.
- És mi lenne az? - csillant fel Alice szeme.
- Hát... tudod, nagyon tetszik ahogy öltözködsz, és... izé, szóval -
nagy levegőt vett, és úgy hadarta el a szöveget, hogy még Alice is
pislogott pár másodpercig - nem jönnél el velem jövőhéten
shoppingolni? Nincs egy normális göncöm sem amit hordhatnék! Kérlek!
- könyörgött, szinte nyüszített mint egy kiskutya.
Alice úgy megörült, hogy majdnem kiugrott a bőréből.
- Tényleg velem akarsz elmenni? Imádok shoppingolni! - ugrált fel-le
tapsikolva - Naná, hogy elmegyek! - sikongatva.
- Éljen! - örült vele Liz is - Köszönöm! Majd meghálálom valahogy.
Az igazság az, hogy még nem ismerek itt senkit és semmit.
- Végre valaki aki szeret vásárolgatni.
- Szeretni szeretek, de ahhoz pénz is kell, úgyhogy nekilátok a
koktélnak. - csapta a tenyerét a combjához.
Nem is tett másként.
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
Liz végre hazaért.
Addig észre sem vette milyen fáradt, míg le nem tette a fenekét a
kanapéra.
Szusszant egy kicsit, majd nagy nehezen rávette magát, hogy felálljon
valami ennivalót készíteni, ugyanis úgy korgott a gyomra, hogy a
szomszédok is hallhatták.
Előkapott egy kis lábast amibe tészta vizet forralt. Amikor már
kellőképpen forrt a víz belerakta a tésztát főni, majd elővett egy
másik kis lábast, abba pedig sajtszószt rottyantott fel, végül egy
serpenyőbe fűszeres csirkemellet pirított.
Mikor mindennel készen lett, fogta a tányért, megpakolta tésztával,
rászórta a csirkemellet, és nyakon öntötte az egészet sajtszósszal.
Úgy falta az ételt mintha napok óta nem evett volna semmit, egyszer
még félre is nyelt a mohósága miatt.
Biztosan az izgalom tette ezt vele, gondolta ő.
Annyira teletömte magát, alig bírta elvonszolni a fenekét a kanapéig.
Bekapcsolta a tévét hátha valami értelmes műsort talál, de csak
csupa nyál sorozatok, és folyton ismételt filmeket talált.
Addig addig nyomogatta a gombot mígnem a Seattle-i csatornára nem
tévedt, aminek láttán azonnal magához tért.
Mereven nézte a képernyőt amin épp az új munkahelyéről a
Moon Shine-ról beszélt a riporter, méghozzá az év partijáról.
- Miféle parti? - kérdezte maga elé beszélve Liz.
Ő nem tudott semmiféle partiról.
Tovább nézte a tévét.
A hírből megtudta, hogy egy szilveszteri buliról van szó.
- Az év legnagyobb Rave partijáról van szó emberek, egyszerűen
kihagyhatatlan! De megkérdeztük ám erről magát a tulajt is,
Edward Cullent.
Liz lélegzet visszafojtva bambulta a képernyőt.
A következő pillanatban a stáb Edward irodájában állt, és a bőr
foteljében ülő főnökét látta.
- Mr. Cullen, egész Seattle lázban ég. Az ön klubjának bulijától
hangos az egész város, tudna nekünk pár szót mondani miféle
parti is lesz ez?
- Természetesen. - nézett egyenesen a kamerába gyönyörű szemeivel.
Liz eddig észre sem vette milyen furcsa szemszíne van, amíg a
fény teljesen rá nem esett.
Nem tudta volna megmondani milyen is pontosan.
Sötétbarna talán?
Mégis... volt valami más is, valami extra szín.
Ilyennel még nem találkozott soha!
Megbabonázva nézte Edwardot.
- Mint már tudják, egy Rave partiról van szó, tombolával, értékes
nyereményekkel, ingyen italokkal a belépő mellé, ezen felül
neves Dj-k felelnek majd a hangulatért.
- Hát nem hiába várja mindenki annyira. - feleli elismerően a
riporternő - Az biztos, hogy mi is itt leszünk... - mondta a
kamera felé fordulva a szőke - maguk se hagyják ki ezt a
fantasztikus lehetőséget. - visszafordult Edward felé -
Köszönjük Mr. Cullen.
Ő csak biccentett, és vége lett a videónak, ami után reklám jött.
Liz meglepettségében kikapcsolta a tévét, és mozdulatlanul ült
percekig.
Mikor magához tért ijedtség lett úrrá rajta.
Ő még nem állt készen ekkora tömegre, sem bulira.
Nem tud még rendesen semmit megcsinálni.
Hova volt ez kiírva?
Hol hirdették?
Liz hiába törte a fejét, nem emlékezett ilyenre vissza, a másik
hogy Alice sem említette neki.
Liz remegett.
Magához kapta a telefonját, és kikereste Alice számát, majd
megnyomta a hívó gombot.
Csörgött... csörgött... felvette!
- Szia Liz! - csengett vidáman a hangja - Nem tudsz nélkülem élni?
- Alice! Alice! - hajtogatta a lány - Mi a fene ez a parti? Én
miért nem tudok róla? Nem állok erre készen! - hisztérikus volt
a hangja.
- Héj, állj! - szólt Alice - Nyugi csajszi. Nem értem, mi a baj?
Liz?
- Alice, én nem tudtam erről a buliról! Mindjárt karácsony, aztán
szilveszter, de én csak poharakat tudok leszedni, és mosogatni
meg kávét főzni! - zihált.
- Liz! Liz, nyugi, semmi gáz! Jövőhéten betanulsz, de ha ennyire
nem szeretnéd a pultot csinálni, még maradhatsz kisegítő.
- Jaj, már hogyne szeretnék pultozni Alice, nem azért jelentkeztem
hogy ne vegyék hasznomat, de még semmit nem tudok. Koktélok,
árak, piák, még egyiket sem tanultuk.
- Csajos, ne aggódj, a te eszeddel két nap és megeszed a többi
pultos csajt reggelire. - kacagott Alice.
- Ne tarts engem annyira sokra. - mormogott a lány.
- Liz, hányszor mondjam neked, eszméletlen eszed van. Olyan vagy
mint a szivacs, magadba szívsz minden információt.
- Jaj Alice, te olyan kedves vagy velem!
- Te tiszta bolond vagy, én csak a tényeket vázolom.
- Köszönöm.
- Ne köszönj semmit. Pihend ki jól magad, mert holnap húzós
napod lesz.
- Szoríts nekem kérlek. - nyüszített Liz.
- Ügyes vagy, láttalak, tudom mire vagy képes.
- Nagyon izgulok.
- Tudom, de hidd el nincs miért. Ami pedig a szilvesztert illeti,
felkészítelek rá, nem olyan vészes mint hangzik, a holnapi nap
után nagyjából tudni fogod mire számíts. A változás csak az
emberek mennyiségében lesz észrevehetőbb.
- Mégis mennyire?
- Hát... az átlag úgy négyszáz fő, szilveszter nagyjából száz-
százötven fővel több. - Liz siralmasan nyögött fel - Ne ijedj
meg!
- Ne ijedjek meg? Alice, ennyi embert még a középsuliban is
alig láttam. - szisszent.
- Liz, ez egy szórakozóhely, hát fogd fel te is buliként,
érezd jól magad te is.
A lány fújt egyet.
- Oké, megpróbálom, de nem ígérek semmit. Most pedig úgy döntöttem
sürgősen szét kell butikolnom az agyam, bár nem ismerek erre
semmit, előbb-utóbb csak rábukkanok valami üzletre. Muszáj
lehűtenem magam, kell valami új.
- Azt mondtad butik? - visított fel Alice izgatottan.
Jesszus, micsoda éles hang! - gondolta Liz.
- Tudom megbeszéltük, hogy jövőhéten együtt megyünk, de nekem
most nagyon szü... - de nem tudta befejezni.
- Húsz perc és ott vagyok! - mondta.
- Mi? Alice? - nézett meglepetten a lány.
- Ne mozdulj, megyek! - és ezzel megszakadt a vonal.
A lány csak pislogott a kinyomott telefonra.
Alice jön. Hozzá. Most. Pakolás!
Felpattant ültéből, és olyan pörgéssel takarította el a konyhában
történt malackodásait, hogy azt csoda volt nézni.
Mosogatás, törölgetés, bútor suvickolás, szemét kidobás,
illatosítás, bár erre aztán tényleg nem volt szükség.
Az ablakok mindig bukón voltak ha otthon tartózkodott, minden
helyiségben elektromos légfrissítők és potpurrik voltak, az
illatgyertyákról már nem is beszélve.
Az egész lakás illatfelhőben úszott, és olyan rend uralkodott,
hogy sokan megirigyelhették volna, igaz egyedül élt, csak ő
kupizott, de Liz szerette a rendet, és a tisztaságot.
A lány meghallotta Alice autójának hangját, mire az ajtóhoz ért
már kopogtak is.
Kitárta azt.
- Hello! Rég láttalak! - vigyorgott ezerrel Alice.
- Na ne mondd! - mosolygott vissza a lány - Gyere be.
Hát a kis koboldnak nem kellett kétszer mondani, szépen
betáncikált a nappaliba, és lehuppant a kanapéra.
Liznek nagyon tetszett Alice lazasága.
Rá kellett döbbennie, hogy imádta a csajt.
- Wow! Szuper kis kéglid van! Nagyon otthonos. - dicsérte a helyet.
- Köszi. Csak bérlem, de próbálom pofozgatni, díszíteni.
- Bérled? Akkor ezért hajtasz ennyire, igaz?
- Mondhatjuk.
Nem csak ez volt az oka.
Liz el akart tűnni a porfészekből, élni végre, új emberekkel
megismerkedni, talán szerelmet találni, több pénzt keresni, és
végre magára költeni.
Nem szándékozott már tovább tanulni, dolgozni akart.
Végre megvehette a ruháit, bútorait, bármit amire azelőtt
vágyott.
- Na és milyen rucira gondoltál?
- Dögösre, mégsem kirívóra. Egy nadrágot szeretnék, toppot, és egy
új csizmát. Nem akarok drága üzletbe menni mert annyira még
nem állok jól anyagilag. Tudsz ilyen boltot?
- Mmm... nézzük csak. Van a Trinity, ó... nem, az nem jó, és ott
van még a Mirage - gondolkodott tovább - nem, az sem jó, na meg
van még a... ez az! - kiáltott fel - Meg van mi kell neked!
A Beauty Heart. Imádni fogod! - ujjongott Alice - Nagyon jó
ruháik vannak, márkás is, nagyon szuper az anyaguk is.
- Szupi! Csizma? Az is van náluk?
- Husi, itt mindent megtalálsz. Ékszereket is árulnak.
- Arra nincs szükségem. Van is, de ritkán hordom őket.
- Pedig a ruhákat semmi sem dobja fel jobban mint valami kiegészítő,
legyen az egy bross.
- A fülbevalókat szeretem, még a nyaklánc is elmegy, de a gyűrű
kizárt, a karkötők pedig nyomják a csuklómat.
- Oké, akkor olyan ékszereket választhatsz amilyeneket szeretsz.
- Nem kell ékszer.
Alice feltette a kezeit.
- Megértettem, nincs ékszer. Na akkor indulhatunk?
- Magamra kapom a kabátomat, azután repeszthetünk.
- Oké, a kocsiban várlak.
Ezzel Alice kilibbent a lakásból, bepattant a kocsiba, és
felbőgette a motort.
Liz gyorsan magára kapta a kabátját, karjára akasztotta a
táskáját, kirebbent az ajtón, kulcsra zárta, végül az autóhoz
érve beugrott Alice mellé.
- Mehetünk. - vigyorgott Liz, Alice-re.
- Értettem! - mosolygott vissza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése