45.rész : Készületek

Meglepetés!!!
Remélem van aki örül, hogy megjöttem.
Erre a részre nagyon kíváncsi vagyok
mit szóltok majd, várom a komikat.

 Charlie és Renée csak álltak megkövülten, nyitott szájjal, nagyokat
 pislogva, én pedig teljes testemben remegni kezdtem.
 Feleségül akar kérni?
 Abban a pillanatban lettem a világ legboldogabb embere.
- Ööö... szóval? - Kérdezte Edward mikor nem kapott választ.
 Kezdett kínossá válni az a pillanat, de akkor végre magukhoz tértek
 a sokkból, velem egyetemben.
- Ez most komoly? - kérdezte apám döbbenten.
- Természetesen. Ilyennel sosem viccelnék. Ti is tudjátok mennyire
 szeretem Bellát, ő az életem. Nem érem be annyival, hogy csak az
 élettársam. Vele akarom leélni az életem, a feleségemként.
- Hát... hát, nos - hebegte anyám - Tudom mit jelentesz a lányomnak
 és nekem sincs ellened kifogásom. Azt tartom a leghelyesebbnek,
 ha... - hallgatott el Renée pár másodpercre - ha, egyértelműen igent
 mondok. - mosolygott fülig érő szájjal.
 Edwardon láttam a megkönnyebbülést, egészen addig olyan volt mint aki
 karót nyelt.
- Charlie? - nézett rá anyám.
- Hmm... szóval, ez nagyon váratlanul ért, de nálad jobbat sosem
 kívánhatnék a lányom mellé. Tudom, hogy szereted, tiszteled és óvod őt.
 A válaszom ezért nekem is egyértelműen, IGEN. - nyomta meg a végét.
 Szerelmem majd kiugrott a bőréből, a szeme aranyként csillogott a
 boldogságtól.
 Már csak egy dolog maradt hátra.
 Mosolyogva felém fordult és nagy léptekkel engem vett célba.
 Előttem egy lépés távolságra megállt, fél térdre ereszkedett,
 majd onnan nézett fel rám.
- Isabella Marie Swan, örömömre szolgálna, ha megkérhetném a kezedet
 és hozzám jönnél feleségül.
 Sokk. Sokk és sokk.
 Az agyam lefagyott.
- Nem... - akkor kapcsoltam mikor Edwardnak eltűnt a mosolya -
 Vagyis, IGEN! - kiáltottam - Persze, hogy IGEN!
 Csak én lehettem ekkora idióta balfék, hogy amikor életem szerelme
 megkérte a kezem IGEN helyett NEMET mondtam.
 Szerintetek?
 Hála istennek újra felvidult és mindenki más is magához tért a
 döbbenetből.
 Akkor vettem észre, hogy a gyűrű már ott volt a díszes kis dobozban,
 a kezében tartva felém.
 Az ékszer csodálatosan szép volt.
 Maga a gyűrű fehéraranyból készült, egy gyönyörű simára csiszolt,
 szív formájú kő díszítette.
 Nem volt nagy, inkább tökéletesnek nevezném.
 A kő a fény hatására szivárvány színekben pompázott.
- Megengeded? - nyúlt a kezemért Edward.
 Lassan, remegve felényújtottam és ő felhúzta a gyűrűs ujjamra.
 Meg sem bírtam szólalni, csak a könnyeimmel küszködtem.
 Amint felállt azonnal a nyakába borultam és hüppögtem.
- Sze... szeretlek, E... Edward!
- Én is, nagyon, Bella. A világ legboldogabb és legszerencsésebb
 férfiává tettél. - csókolt a nyakamba.
 Ezután mintha már az esküvőnkön lettünk volna, felvágtuk a tortát
 amiből mindenki evett egy szeletet ( még Cullenék is ), azután
 hajnali kettőig ment a buli.
 Még jó, hogy nem voltak szomszédjaink.
 Az esküvő időpontját egy hónapon belülre, augusztus 13-ra tűztük ki
 mert akkor még tart a nyári szünet.
 A vendéglistánk igen hosszúra sikeredett, de ilyen apróságokkal
 már nem is törődtünk.
 Ott volt ezer más dolog ami fontossá vált, mint például a menyasszonyi
 ruha, a cipő, fodrász, helyet találni a bulira, na és az
 anyakönyvvezető, ja és persze a templom.
 Mindent sorjában szerveztünk, amiben a család rengeteget segített.
 Elsőként a Forksi Városházán kértünk időpontot a kitűzött napunkra,
 ami nem jelentett problémát, ugyanis nem túl sokan jelentkeztek
 mostanság fejbekötésre.
 Aztán a templom.
 Ez sima ügy volt, csak a pénzt kellett kicsengetni.
 A következő dolog egy nagytermet találni a buli helyszínéül.
 Ez már neccesebb volt.
 Forks nem éppen bővelkedett az ilyen építményekben.
 Összesen három olyan hely jöhetett szóba amiben kényelmesen elfért
 száz fő, plusz-minusz.
 Az egyik egy még működő több száz éves hotel éttermi része,
 a másik maga egy étterem és a harmadik egy elhagyatott ősrégi
 kastély volt a semmi közepén.
 A kastéllyal problémánk akadt, ugyanis alig találtuk meg a tulajt,
 mert mint kiderült magántulajdon volt.
 A férfi már nem használta semmire.
 Poros volt, pókhálós és rengeteg javítani való akadt rajta, de a
 víz, gáz, villany be volt vezetve.
 Mindenki egyetértett velem, hogy bár rengeteget kell rajta dolgozni
 ez a legmegfelelőbb hely.
 Volt benne valami különlegesség, egyediség.
 Totálisan vámpíros hangulatot keltett.
 A férfival nagyon egyszerűen megállapodtunk mivel elég pénzszűkében
 volt és ez igen kapóra jött neki, ráadásul még helyre is pofozzuk
 a kastélyát ami neki egy fillérjébe sem kerül.
 A hely bérlése 3500 dollárba fájt és ebbe semmi más nem tartozott.
 Kertészeket, építőmunkásokat, burkolókat, festőket és takarítókat
 alkalmaztunk, hogy ezekkel nekünk ne kelljen foglalkoznunk.
 Mindenkinek elmondtuk az óhajunkat, megmutattuk a terveket, ezzel
 mindenki tette a dolgát.
 A kastély egy részére volt csak szükségünk, az alsóra, a felsőt
 lezártuk, és a többi oldalsó szárnyrészt is.
 Attól függetlenül, hogy nem használtuk kívülről az is
 fel lett díszítve.
 Harmadszorra a ruha következett.
 Magazinokból és interneten válogattam.
 Három napba tellett mire megtaláltam a nekem valót.
 Hihetetlen, de a szalon épp Port Angelesben volt, így az sem
 akadályozott, hogy helyben felpróbáljam.
 Természetesen a sógornőim kísértek el anyával és Esmevel karöltve.
 A ruhám maga volt a megtestesült álom.
 A felsőrész egy csodaszép szív alakú dekoltázzsal ellátott,
 pánt nélküli, kristályokkal ékesített fűzőből állt, aminek a
 megkötőit a hát részen csillámos fehér szalagok kötöttek össze.
 Az alsó szoknyarész nagyon egyedi alkotás lett.
 Elől comb közép részig, kis rétegenként egyre bővült, mígnem
 az eredmény egy barbi típusú rakott tüllhöz hasonlított, csak
 jóval finomabb hernyóselyem anyagból készült, a hátsó részhez
 a fűzőből kiinduló , egyre szélesedő, csipke berakásos és
 halvány virágmintás, három méteres uszály tartozott és mindez
 kristályos gyöngyház fényben pompázott.
 Sikerült is örömkönnyeket hullatnom.
 Boldog voltam.
 NAGYON!
 Anyuék el voltak ragadtatva.
 Renée rosszabb volt mint én.
 Folyton azt hajtogatta - Te vagy a világ legkáprázatosabb
 menyasszonya - és én is így éreztem magam.
 A fátyolhoz és ehhez a ruhához tiara dukált, ami nem túl
 magasra tornyosult, gyönyörűen és bonyorultan megmunkált,
 kézzel készült, apró kövekkel díszített volt.
 A kesztyű fehér csipkéből varrt aminek nem voltak ujjai,
 csak egy kis pánt a végén.
 A kézfejemet takarva húzhattam a középső ujjamra.
 Ez bizony többe került mint a kastély bérlése, ezért inkább
 megbeszéltem Edwarddal.
 Ő természetesen azt mondta, hogy ne foglalkozzak az árával,
 vegyem meg a nekem legmegfelelőbbet.
 A cipővel együtt ami egy szandál lett, kis sarokkal és egy
 kis virág alakú, bross szerű, köves dísz tarkította...
 ezzel együtt fizettem 5200 dollárt.
 Amikor először megláttam a ruha árát azt hittem kiugrok
 a bugyimból, fel sem akartam próbálni.
 Miután ezzel is megvoltunk jöhetett a fodrász időpont
 foglalás.
 Elég bonyorult volt elmagyarázni milyen frizurát is
 szerettem volna.
 A kastély munkálatait folyamatosan ellenőriztük.
 Mire mindennel végeztek, a végeredmény maga lett a tökély.
 Edwarddal körbe jártunk minden helyiséget amit
 használatba vettünk.
 A kert színpompás virágokkal lett tele, kálával, szegfűvel,
 fréziával, nárcisszal.
 A tó ki lett tisztítva, a szökőkutat felújították,
 kivilágították színjátszó mini lámpákkal a belsejében
 és beindították a vizet.
 A belső bálteremtől elaléltam.
 Lefestették az ablakkereteket, kicserélték az üvegeket.
 Mivel az ablakok hatalmasak voltak, csodaszép hosszú,
 vörös bársony függönyök díszítették, nagy fehér masnis
 megkötőkkel.
 A falak art deco stílusú dombornyomatos tapétákkal lettek
 befedve.
 Az egyik csík tapéta bordó alapon ezüst mintás, a másik pedig
 arany alapon fekete volt.
 A járólap csúszásmentesre készült nehogy tánc közben
 valaki véletlenül is hanyatt vágja magát, ez ezüst színű volt
 arany porral meghintve a belsejében.
 Csodaszép ezüst csillárok lógtak a mennyezetről kristálycseppekkel
 díszítve, csavart láng formájú tejfehér égőkkel, amik nagyon
 hangulatos fényt árasztottak.
 Egy csilláron 12 égő ékeskedett.
 A csillárokból négy lett feltéve.
 A négy sarokban egy-egy óriási cserépkályha állt sötétbordó
 színben.
 Nem terveztük őket beizzítani, de Forksban sosem tudhattuk
 milyen időre számíthattunk, kivéve ha Alicenek olyan
 látomása lett.
 A bútorok kiválasztása is összhangosra sikeredett.
 Egy asztalhoz nyolc embernek akadt hely.
 Cseresznye színben rendeltük őket, hozzátartozó háttámlás
 párnázott székekkel, bár ezek nem lettek láthatóak a csipkés,
 fodros, aranyszínű székhuzatok miatt.
 Az asztalok ezüstszínű terítőkkel lettek beborítva.
 Minden asztalon állt két fekete talpas gyetyatartó piros-
 aranymintás gyertyával, középen pedig egy levélformájú
 vérvörös váza.
 Azt már megtudtam, hogy a vázát rózsacsokrok fogják teljessé
 tenni, méghozzá három színből állóak.
 Legbelül négy szál feketére festett, középen tíz fehér,
 a csokor külső részén pedig húsz vörösrózsa lett némi
 zölddel tűzdelve, gyöngyös, átlátszó, aranyszálas szalaggal
 átkötve.
 Az étkészlet porcelánból készült, fehér alapon arany csíkkal,
 ezüst evőeszközök, aranyszínű szalvétákkal és természetesen
 minden italhoz megfelelő pohár az etikett szabályai szerint.
 A hangulatot élőzenekar és dj is biztosította.
 Az ételeket étteremből rendeltük, mindent megkóstolva, kiválogatva.
 Az előétel két fajta levesből, brokkoli krémből tejszínnel és
 tárkonyos raguból állt.
 Főétel több is akadt, mint például az ínyenceknek lazac, homár,
 tenger gyümölcsei, kaviár.
 Aztán szűzérmék, disznó sült, steak.
 Köretekből ezer fajta, a salátákból szintén és savanyúságban
 sem volt hiány.
 A desszert eperparfé, narancsos-csokis krém brülé, mandulás-
 mézes aprósütemény és végül a tortánk málnás-joghurtos túrótorta.
 Italból megannyi fajta, az alapvető a pezsgő, konyak, whisky,
 likőrök, borok és mindenféle üditő, ásványvíz.
 Az ételek, italok és csokrok az esküvő napján érkeztek és a
 teríték is akkor került fel.
 A mosdók ki lettek csempézve, minden mosdó és wc le lett cserélve,
 hatalmas tükrök lettek elhelyezve a kézmosók felett.
 A férfiaké zöld lett, a nőké halvány rózsaszín.
 Lázas készülődésben volt mindenki, az időpont fél háromra szólt.
 A hagyományoknak megfelelően aznap a szülői házban tartózkodtam.
 Reggel az első a fodrász , a sminkes és a manikűrös volt.
 Nina a fodrásznő pont eltalálta amit szerettem volna.
 Először is póthajat tűzdelt be mert még nem nőtt meg eléggé
 a műtét óta, a vállamig sem ért, azután az elülső rész
 tincsekre lett bontva, meg lett csavarva, hátrahúzta és oda
 csíptette pici csatokkal.
 A többi része valamilyen egyedi fonattal a hátsó részhez lett
 csapva és nem mindennapi kontyba feltűzte, végül néhány szálat
 itt-ott kihúzgált a szoros hajviseletemből és hagyta, hogy a
 szellő lebegtesse.
 A sminkes tipikus kis enyhe kencét tett fel.
 Egy halvány alapozót, gyöngyházfény szemhéjpúdert, vékony
 szemtussal macskásra húzta ki a szemem, kevés fekete szemceruzát,
 fekete spirált a pilla végekre és babarózsaszín rúzst egy
 csipet szájfénnyel.
 A manikűrös pikk-pakk megoldotta a körmeimet, arra csak egy réteg
 átlátszó fedőlakk került.
 Mindenhol végezve elindultam hazafelé.
 Leparkoltam a ház előtt.
 Kiszállva nem akartam hinni a szemeimnek.
 Az erdő szélén a kertünk végében ott állt Jacob.
- Jake! - rohantam felé - Hát, mégis eljössz? Apu mondta, hogy
 nem fogadtad el a meghívót. - néztem rá.
- Szia, Bella. Nem, nem éppen ezért jöttem. - a hangja fagyos volt,
 de a szeme szikrákat szórt.
- Akkor miért vagy itt? - fagyott le a mosolyom.
- Megmondtam, hogy nem engedhetem... - éreztem, hogy baj van.
- Mit akarsz ezzel, Jake? - a szemem sarkából azt figyeltem
 merre fussak.
- Lopják a menyasszonyt. - mondta vállrántva - Ilyenkor ez a szokás,
 nem, Bella? - lépett felém egyet.
- Ne... ne csináld, kérlek! - léptem hátra egyet - Ez nagyon rossz vicc.
 Nem szólt semmit csak meredt rám, a tekintete őrületről árulkodott.
 Egyszer csak megfordultam és megpróbáltam a ház felé rohanni,
 de elkapott a csuklómnál fogva, visszarántott és azzal a lendülettel
 tarkón vágott, én pedig azonnal öszzeestem eszméletemet vesztve.