43. fejezet : Rossz passz

Sziasztok!
Megjöttem!!!!!!!
Jó olvasást kívánok.


 Nem tudom meddig voltam a sötétben.
 Többször is megpróbáltam kinyitni a szemem, sikertelenül.
 A távolban mintha Edwardot hallottam volna, de nem volt egyedül,
 valakivel beszélgetett.
 A hang ismerős volt.
 Megpróbáltam összeszedni a gondolataimat és jobban figyeltem.
 Sikerült!
 Rájöttem, hogy Carlislet hallom.
 Igen.
 Edward Carlisle-lal beszélt.
 Arra nem volt erőm, hogy odafigyeljek mi a téma.
 Minden pillanatban arra koncentráltam, hogy ki tudjam nyini a szemem.
 Időbe telt, de sikerült.
 Amint résnyire kinyílt, hatalmas fény csapott a szemembe.
 Azonnal visszazártam.
 Újra megpróbáltam.
 Sűrűn pislogva sikkerrel jártam, de az örömöm korai volt,
 ugyanis csak elmosódott pacákat láttam és előttem két
 elhomályosult alakot.
 Biztosra vettem, hogy az egyik a szerelmem.
- Edward? - teljesen ki voltam száradva - Edward, te vagy az? Nem látlak.
 Valaki odajött és megszorította a kezem.
- Igen, én vagyok az szívem. Hála istennek, hogy végre magadhoz tértél.
 - zavart voltam - Carlisle, miért nem lát?
 A tippem bejött, de mi történt velem?
- Mindjárt kitisztul a látása. Ilyenkor előfordul, sokáig volt eszméletlen.
- Eszméletlen? - kérdeztem vissza.
- Igen. A fürdőszobában találtam rád a földön. Nem emlékszel semmire?
 Megpróbáltam visszagondolni.
- A fürdőszobában... - suttogtam - óóó... igen, megvan. - ugrott be
 - mosni akartam amikor hatalmas fájdalom hasított a fejembe, próbáltam
 felegyenesedni aztán... - nyelni akartam - semmi... sötétség...
 Ahogy beszéltem egyre jobb lett a látásom, akkor vettem észre, hogy
 nem otthon vagyok.
- Hol vagyok? Mit keresek itt?
 Végignéztem magamon, a kézfejembe kanűr volt szúrva, azon egy cső vezetett
 végig fel egy zacskó löttyhöz ami egy állványra volt felakasztva.
 A zacskóból a csövön keresztül belém pumpálták a víz szerű folyadékot.
 Az arcomon az orromban oxigéncső volt, na és akkor éreztem meg, hogy a
 koponyám hátsó része is sajgott.
- Behoztunk a kórházba. Nem akartál magadhoz térni. - válaszolt Carlisle.
- Oké, de most már felkeltem, nincs semmi bajom, akkor hazamehetünk, igaz?
 A két pasi összenézett. Nem tetszett ez nekem.
- Bella... - kezdte volna Edward, de Carlisle megállította és megcsóválta
 a fejét.
- Edward... inkább én. - ő csak bólintott.
- Bella, amíg aludtál több vizsgálaton is átestél. Nem tudtuk mi lehet
 a bajod. - ez eddig tiszta - De az utolsó vizsgálatlán kiderült ami
 koponya CT volt. - elhallgatott.
- Ezt eddig értem, gondolom azért kellett mert bevertem a fejem.
 Edward és Carlisle ismét összenézett.
- Igen, egyrészt, de eközben rábukkantunk még valamire. - meghökkentem.
 Valami?
- Carlisle... - néztem a szemébe - nagy lány vagyok már, ne kertelj,
 biztosan meg tudok bírkózni vele bármi is legyen. - jelentettem ki.
 Edwardnak fájdalom ült ki az arcára.
- Rendben, igazad van. Szóval, csináltunk egy CT-t ahol találtunk egy
 tumort a jobb agyféltekeden - a szemem kikerekedett - sajnos... sajnos
 már előre haladott állapotban vagy. Körülbelül másfél éve alakulhatott ki.
 A daganat elég nagy. Nem tudjuk már mekkora része roncsolódhatott a
 szöveteknek. - a szemem kezdett bekönnyezni - A daganat egyre csak növekedve
 összenyomja és tönkreteszi az agyállományt.Azért történt ez a sok
 rosszullét. - lefolyt az első csepp - Egy része eltávolítható műtéttel.
- Egy része? - remegett a hangom.
- Megkíséreljük a daganat teljes eltávolítását, de ez nagyon kevés esetben
 lehetséges és még kevésbé sikeres.
 Kapkodni kezdtem a levegőt.
 A könnyeim itt már záporoztak.
 Edward odahajolt és megcsókolta a homlokomat.
- Sajnálom kicsim, nagyon sajnálom. Én itt vagyok és leszek melletted.
 Minden rendben lesz.
 Csak szipogtam és aprókat bólogattam.
- Bella... - szólított Carlisle - Holnap el kell végeznünk a műtétet.
 Tudom, hogy most mit érezhetsz és sajnálom - nem tudta - de ma még lesz
 pár kissebb vizsgálat, hogy kiderüljön allergiás vagy-e valamire,
 a műtét alatt ne léphessen fel semmi komplikáció. Minél hamarabb elvégezzük,
 annál nagyobb az esély a sikerre.
- Értem. - szipogtam - És... köszönöm. Kérlek, mondd meg őszintén,
 ha nem sikerül... meghalok?
 Edward felszisszent és Carlisle is nehezen válaszolt.
- Sajnálom... - nézett szomorúan a szemembe - Most magatokra hagylak,
 ja és Bella, a szüleid kint várnak, szeretnének látni. Beküldjem őket?
- Igen, persze. Csak adjanak egy percet. - nyeltem egyet.
- Megmondom nekik.
- Köszönöm. - és ezzel kisétált.
 Edward azonnal nyomott egy csókot.
- Annyira félek Edward, nem akarok meghalni, még csak most kezdtem élni.
 - szipogtam átkarolva bár a cső megnehezítette a dolgomat.
- Tudom édesem, de nem lesz semmi baj, Carlisle mindent megtesz. Minden
 a régi lesz.
 Megpróbáltam én is pozitívan hozzáállni, de nem ment.
 Folyton az járt a fejemben - mi lesz, ha nem -.
 Én is azt akartam, hogy minden olyan legyen mint azelőtt.
- Azt nem értem mitől lehet daganatom.
- Sajnos ez bárkinél kialakulhat. Nem történt a fejeddel korábban valami?
 Esés, ütés, bármi?
- Most, hogy mondod már rég volt, de tesi órán egyszer véletlenül
 eltalálták a fejem kidobó közben. Azonnal összeestem és agyrázkódás
 lett belőle, na és volt egy elcsúszásos balesetem is felmosás alatt,
 de akkor épp hogy csak koppantam.
- Például ezek miatt is kialakulhatott, de ki tudja.
 Ekkor beléptek a szüleim.
 Azonnali sírás-rívás lett belőle.
 Nyugtatgatni próbáltak ők is, de eközben láthatóan majd meghasadt a szívük.
 Amikor mindenki kivonult mert szólt az egyik nővérke, jöttek a vizsgálatok.
 Újabb vérvétel, hogy kiderítsék van-e allergiám akármire, bőr teszt,
 még egy zacskó lötty és végül telenyomtak fájdalom csillapítókkal és
 altatóval amitől másnapig totál ki is ütöttek.
 Az álmaim zavarosak voltak, egyszer színesek és vidámak, másszor pedig
 sötétek és ilyesztőek.
 Reggel mikor magamhoz tértem nagyon fáradtnak éreztem magam.
 Amikor felpillantottam Edward és Carlisle is ott volt.
- Jó reggelt. - zengték egyszerre.
- Nektek is. Olyan vagyok mint akit agyonütöttek.
- Bizonyára a gyógyszerektől és a sok alvástól. Már épp ébreszteni akartunk.
 - mondta Carlisle - Fél óra és megkezdjük a műtétet.
 Egyből magamhoz tértem.
 Felültem.
- Ilyen hamar? - a hangom rémült volt - Mennyi az idő?
- Fél nyolc. - ült mellém Edward - A műtétet a fontosság miatt nyolcra
 tűzték ki. - símogatta meg a kezem.
- Én... én... - hebegtem - és anyuék hol vannak?
- A váróban. Egész éjjel itt maradtak. Amikor kitolunk találkozhatsz
 velük. - felelt a doki.
- Meg szeretnék mosakodni, szabad?
- Csak óvatosan, először is le kell vágnunk a hajad - itt megriadtam
 pedig tudtam, hogy erre szükség lesz - azután Edward segít és ha egyéb
 teendőd is volna, akkor is kérd meg őt bátran.
- Természetesen. - mondta Edward is.
 Úgy is lett. Levágták a hajam, azután Edward segített kimenni a mosdóba
 ahol letusoltam a segítségével és még pisilni is elkísért.
- Ez annyira...
- Ciki? - fejezte be és mosolyodott el - Nincs semmi szégyellni való
 ebben, természetes emberi dolog. Én pedig a párod vagyok, azonkívül
 láttalak már meztelenül párszor.
- Igen, ez igaz... de nem így.
 Azért édes volt, hátat fordított, hogy ne legyen annyira kellemetlen
 a számomra.
 Amint végeztem visszafektetett az ágyra.
 Hamarosan megérkezett Carlisle és egy ápoló a hordággyal amire
 áthelyeztek, aztán toltak is a műtő felé.
 Kint találkoztam még apuékkal, össze-vissza puszilgattak, simogattak,
 bíztattak Edwarddal egyetemben.
 Végül betoltak egy büdös klórtól és gyógyszerektől bűzlő terembe,
 amitől azonnal felkavarodott a gyomrom.
 Már minden elő volt készítve, az orvosi eszközös kocsi mellé toltak,
 ami tele volt ollókkal, csíptetőkkel, kapcsozóval na meg a fűrésszel.
 A szívem zakatolni kezdett.
 Carlisle meghallotta.
- Bella, ne nézz oda. - fogta meg a kezem - Máris megkapod az érzéstelenítőt,
 semmit sem fogsz érezni, ne félj.
 De féltem... nagyon is féltem.
 Egy szúrás és kész.
 Nem éreztem semmit... semmit.
                        xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
 Carlisle szemszög:
 Nagyon sajnáltam Bellát, láttam a félelmet a szemében, remegett az egész
 teste, hevesen vert a szíve.
 Nagyon megijedt amikor meglátta a műtéti eszközöket.
 Megpróbáltam lenyugtatni, megfogtam a kezét, beszéltem hozzá, majd mikor
 kissé lecsillapodott rákötöttük a gépekre és megkapta az érzéstelenítőt.
 Amint hatott nekiláttunk felnyitni a koponyát.
 Az éber műtét hallatán nem bírt megszólalni, a leborotvált hajnál
 egyenesen sokkos állapotba került csak zokogott és zokogott.
 Legszívesebben magamhoz öleltem volna.
 Bella, olyan lett mint a lányom, családtag.
 Csak remélhettem, hogy nem omlik össze, de hála istennek nagyon erős
 lány volt.
 Beletörődött.
 A daganat már csúnyán elterjedt.
 Tudtam, hogy borzasztó nehéz dolgom lesz.
 Nagyon óvatosnak kellett lennem, nehogy megsértsek valamit az agy többi
 és egészséges részén.
 Ha nem vigyáztam volna akár örökre megnyomorítom.
 Sosem bocsájtottam volna meg magamnak és mások sem.
 Nagy volt a nyomás.
 Amint eltávolítottam a felső részt, nekiláttam kiműteni a daganatot.
 Nagyon szétterjedt, és csak lassan tudtam haladni.
 A távolítás alatt az egyik ápolónő többször is kedvesen bíztatta Bellát,
 aki ettől láthatóan jobban érezte magát.
 Büszke voltam rá.
 Eszméletlenül viselte.
 Amikor úgy láttam, hogy az összes rossz szövetet eltávolítottam ami nyolc
 órába tellett , lezártuk a koponyát, összekapcsoztuk, majd végül
 bekötöttük a fejét és egy adag altatóval visszavittük a szobájába pihenni.

42. fejezet : Szervusz újév

                               Bár Rose itt nincs ott, mégis ez a legmegfelelőbb kép ide.

Sziasztok!
Azt hiszem eddig ez lett a leghosszabb fejezetem,
és egyben a kedvencem is.
Remélem nektek is épp oly annyira elnyeri a
tetszéseteket mint magamnak.
Kellemes olvasást mindenkinek.
Komit feltétlen kérnék!!!
Puszi

 - Szóval, a lényeg az, hogy a Quileutok és a vámpírok nagyon régóta
 ellenségek. Ők tudják mik vagyunk, de mivel mi nem bántjuk az embereket,
 megegyeztünk velük és szerződést kötöttünk. Különböző pontok szerepelnek
 rajta, például van egy láthatatlan határ amit meghúztunk. Mi nem megyünk
 át, ők sem jönnek a miénkre, de legutóbb egy valaki mégis megszegte ezt.
 - nézte az arcomat.
- Jacob... - suttogtam.
- Igen, ő. Nem csináltunk belőle felhajtást mert eleinte nem tudtuk mit
 akarhat. Napokon keresztül ólálkodott a házunk körül, de senkivel nem
 volt hajlandó beszélni csak velem. Mikor hazaértünk, másnap találkoztunk,
 a többit pedig már tudod.
- Oké, eddig tiszta. De csak ennyi lenne? Szerintem akad itt egyéb is.
- Nem tagadom, de egyenlőre erről nem mondhatok semmit. Meglátom, hogy
 alakulnak a dolgok, azután eldöntöm miként tegyek.
- Ne már! - nyafogtam - Jogom van tudni!
- Ne haragudj, de nem tehetem meg velük. - feleltem.
- Velük? Tehát többen is vannak? - faggattam.
- Bella... kérlek ne.
- Jól van, jól van. - adtam fel.
- Ígérem, ha rosszara fordulna a dolog mindent elmondok, de ez viszont
 nem fog megtörténni, én vigyázok rád.
- Mitől akarsz megvédeni? Jake, csak egy buta srác.
 Edward felmordult.
- Mindentől. - válaszolt egyszerűen.
- Úgy örülök, hogy mellettem vagy. Veled bármivel képes vagyok szembenézni.
 - karoltam át.
- Szeretlek, Bella. Érted bármire képes lennék, hidd el. Boldoggá teszlek
 minden módon.
 És én hittem neki.
 Napokon keresztül az a bolond Jacob járt a fejemben, nem akartam elhinni,
 hogy ő ilyen.
 Aztán eljött szilveszter napja és a döntésünk közlése a szüleimmel,
 hogy az mit sem változott egy hét elteltével és még aznap összeköltözünk.
 Beletörődtek a lányuk kirepülésébe és gratuláltak.
 Alice miatt viszont jól meg is szívtuk, mert kitalálta a házavató
 szilveszteri partit, amire természetesen nem mondhattunk nemet.
 Délutánra az egész család együtt sündörgött a ház körül.
 Emberi tempóban is hamar készen lettünk mindennel és még a boltot is
 bejártuk.
 Tíz ember gyorsan haladt.
 Carlisle-ék bomba jól megjátszották az embert, ha nem tudtam volna,
 hogy mik még én is bevettem volna, mint a megismerkedésünk alkalmával.
 Anyuék csak este nyolcig maradtak, mert pár napja már elígérkeztek
 La Pushba.
 Billyékkel és Clearwater családdal töltötték a szilvesztert.
 Bántam is és nem is.
 Sajnáltam Edwardékat, hogy meg kellett játszaniuk magukat, másrészt azt,
 hogy anyuék nem maradtak.
 Ennek ellenére nagyon jól éreztük magunkat Alice-ékkel, még táncoltunk is.
 Az éjféli pezsgőre köteleztek, amitől sikeresen becsiccsentettem.
 El sem hinnétek milyen bátor lettem.
 Persze Alice-ék ezt viccesnek találták, így én lettem az est bohóca.
 Ezt Emmett szépen ki is használta, ezért beígértem neki egy alapos
 seggberúgást.
 Hajnali kettőig bírtam a kiképzést, amit Carlisle-ék azonnal
 tiszteletben is tartottak, így tőlünk elköszönve haza is tértek.
 Amikor kettesben maradtunk esküszöm zavarban voltam, pedig Párizsban
 is kettesben éltünk, ezt mégis másnak éreztem.
 Az is volt.
 Együtt fürödtünk, együtt bújtunk az ágyba.
 Nem kellett attól rettegnünk mikor nyitnak ránk, vagy mikor
 zavarnak meg minket.
 A ház minden négyzetméterében szeretkeztünk amikor kedvünk támadt.
 Gondolom nem kell mondanom ezt alaposan kihasználtuk.
 Annyira nyugodt voltam, boldog.
 Bárhova mentem ő követett, védelmezett, szeretett.
 Ha viszont egy kis egyedüllétre vágytam nem kérdezett, magamra hagyott.
 Addig elment vadászni vagy átruccant a családjához, de mindíg a
 közelben maradt.
 A suli is gördülékenyen ment, a jegyeim jobbak lettek hisz otthon
 Edward volt a tanárom.
 Párszor már elvégezte a sulit, minden kérdés és válasz az agyába égett.
 Rengeteget segített, apámék pedig oda-vissza voltak ettől.
 Eleinte azt hitték majd elkanászodom a költözés miatt, de be kellett
 látniuk tévedtek ls ezt mind Edwardnak köszönhették.
 Sosem untam meg vele lenni, minden amit együtt csináltunk csodás
 érzés volt, még a tanulás is.
 A suliban egyesek irigykedtek amivel mit sem törődtünk, mások
 örültek nekünk.
 Néhány alkalommal összefutott a csapat és elmentünk mozizni,
 iszogatni, túrázni.
 Néha jól esett kimozsulni és ez Edwardnak sem volt ellenére.
 Előfordult nagyon ritkán, hogy nem tartott velünk.
 Többnyire akkor, amikor a Denali klán felbukkant.
 Ezeknél az eseteknél elég ideges lettem, tudtam Tanya jelenlétéről
 is és ez aggasztott.
 Tekintve a rég múlt történéseit ami közte és Edward szeretői
 kapcsolatát illette, abszolút nem örültem.
 Azzal totál tisztában voltam, hogy Edwardnak semmit nem jelent
 Tanya, de ez fordítva nem így esett.
 Ritka szemérmetlen nő aki nem riad vissza egy kapcsolat
 szétbombázásától sem, ha meg akart szerezni magának valamit.
 De nagyot koppant, Edward simán lekoccintotta magáról, ha kellett
 sértésekkel tette pedig ő soha nem tett ilyet senkivel.
 Úriember volt.
 Sajnos előfordult, hogy másként nem ment.
 Ilyenkor a harci kedvem megnőtt, na nem mintha lett volna esélyem
 egy vámpír csaj ellen, legalább is nem ököl harcban.
 A többiekkel semmi baj nem akadt.
 A sok izgalomban egyre többször éreztem magam rosszul, hányinger,
 szédüléd, de nem foglalkoztam ezekkel.
 Mindíg az én hülyeségemnek tudtam le.
 Alice- éknél is fogtam a fejem sokszor, de mikor barátnőm is jött
 három ruhamániás bige már nekem is sok volt.
 Alice-szel és Rose-zal sokat mentünk vásárolgatni, néha Leila
 is csatlakozott.
 Ha tehették volna a pláza összes boltját bejárják és felvásárolnak
 minden csecsebecse rucit és kiegészítőt.
 Néha nekem is akadt egy-két gönc ami bejött, de Alice folyton a
 csipkét, szatént és bársony darabokat aggatta rám, leginkább
 fehérneműben.
 Rose a cipőkkel őrjített meg, Leila pedig mindenre csak
 helyeslően bólogatott.
 Négy szatyornál kevesebb cuccal sosem tértem haza egy ilyen
 kiruccanás alkalmával.
 Az én mániám a relaxáció és hangulat világa volt.
 Mindíg betértem egy indiai boltba ahol füstölőket, mécseseket,
 illóolajakat vásároltam.
 Szerettem az érzékeimet kényeztetni és a közös fürdőzések
 alkalmával is jól jöttek.
 Hamarosan beköszöntött a tavasz is aminek köszönhetően egyre
 több időt töltöttem a kertben.
 Pár alkalommal Esme segítségét kértem ez ügyben, hisz nála
 jobban senki a világon nem értett ehhez, kivétel anyut.
 Hétvégén úgy döntöttem mosok pár göncöt mielőtt feltornyosulna.
 Edward elment Carlisle-ékkal vadászni.
 Ahogy pakoltam be a ruhákat a gépbe megfájdult a fejem,
 felegyenesedtem, hogy megmasszírozzam ekkor megszédültem,
 a látásom elsötétedett, már nem tudtam megkapaszkodni semmibe,
 egyszerűen összecsuklottam mint egy rongybaba és elterültem
 a kövön.
                       XXXXXXXXXXXXXXXXXXX
 Edward szemszög :
 A vadászat sikeresen végződött mint mindíg.
 Carlisle és Esme is jól lakott, én sem panaszkodhattam.
 Futás közben éreztem, hogy lötyög a hasamban a sok vér amit
 kiszívtam egy pumából és két őzből.
 Jól belaktam mert nem kockáztattam Bella életét, így is sokszor
 hatalmas lett a kísértés.
 Szégyelltem magam emiatt, hiszen nagyon szerettem őt, de annyira
 csábított a vére.
 Sokszor mentem levegőre amiből ő nem sokat vett észre hála a
 gyorsaságomnak.
 Nehezebb volt ez az együtt élés mint gondoltam.
 Bella illata ott volt mindenhol, még a ruháimba is beleívódtak.
 A vére egyre jobban hívogatott.
 Már haza felé tartottam, alig vártam, hogy vele legyek.
 Carlisle-ék elköszöntek és a villa irányába indultak.
 Szélsebesen becsörtettem a házba és Bellát kerestem elsőként
 a konyhába ugyanis étel szagát éreztem, de nem találtam ott
 csak egy üres tányért a mosogatóban.
- Bella, megjöttem szívem! - nem kaptam választ. - Hol vagy?
 - kérdeztem hangosan.
 Semmi.
 Még mindíg semmi.
 Úgy gondoltam talán a kertben lesz, elég sok időt töltött
 kertészkedéssel.
 Ki is száguldottam, körbementem az egész udvaron, de ott sem találtam.
 Ezen kívül már csak Renée-ékre tudtam tippelni, de a garázsban
 az autója érintetlenül állt.
 Visszamentem a hálószobába hátha lefeküdt pihenni.
 Nem találtam ott sem.
 Ekkor öblítő illata csapta meg az orromat.
- A kis házi tündérem mos - jutott az eszembe.
 A fürdőszoba ajtajában megálltam, hogy meg ne ijesszem.
 Amint kijjebb nyitottam az ajtót megláttam az én Bellámat a földön
 eszméletlenül, fal fehéren.
 Azonnal ott termettem, próbáltam ébresztgetni, de nem reagált.
 Nagyon megijedtem.
 Vér nem volt sehol ezt azonnal tudtam, de a koponyája hátsó
 részén egy hatalmas dudort tapogattam ki.
 Azonnal felhívtam Carlisle-t aki egy percen belül ott termett.
 Megvizsgálta tetőtől-talpig, de így semmit nem talált.
- Azonnal kórházba kell vinni. - szólalt meg.
 Nem kellett kétszer mondania, már kaptam is fel és vittem is
 a kocsihoz.
 A kórházig jó húsz perc az út.
 Én vezettem, Carlisle pedig végig figyelte Bellát.
 Mérte a pulzusát, nézte a pupilláját és várta mikor tér magához.
 De, Bella nem mozdult.
 A sírás kerülgetett.
 Nem veszíthetem el! Őt semmi képpen! Nem! Nem! Nem!
- Carlisle, mi lehet a baja? - kérdeztem.
- Nem tudnám megmondani. Észrevettél mostanában valami furcsát rajta?
- Nem. Mostanában nem, de emlékezz vissza, mikor nálunk karácsonykor
 volt az a hányás, azt mondta csak az izgalom teszi. Másnap viszont
 megszédült a szobájában. Sok pihenést javasoltam és egy kivizsgálást.
 Azóta nem történt semmi. - feleltem.
- Hmm... vagy csak nem tudsz róla. - válaszolt.
 Ebben lehetett valami.
- Miért titkolna el előlem ilyen fontos dolgot?
- Nem tudom, de ez biztos nem először fordult elő.
- Mit akarsz tenni? - nagyon aggódtam.
- Először is csinálunk egy nőgyógyászati vizsgálatot. Lehet elkapott
 valahol valamit. - egyből magamra gondoltam - Nyugodj meg, tőled
 nem szerezhet semmi ilyet. Az ember nők szervezete nagyon érzékeny,
 akár egy pisilés alkalmával is megtörténhet bármi.
 Hát nem lettem nyugodtabb.
- És ha nem találsz semmit?
- Akkor jöhet a röntgen, CT és egyéb vér vizsgálat. Mindenképp
 rájövök mi lehet a baj.
 Soha, senkiben nem bíztam annyira mint Carlisle-ban.
 Tudtam, hogy csak ő lehet erre képes.
 Több mint háromszáz év tapasztalattal rendelkező orvos.
 Tudtam, ha ő nem akkor más főleg nem képes kideríteni Bella baját.
- Edward, azt hiszem fel kéne hívnod a szüleit, joguk van tudni róla.
 Tudta, hogy igaza van, de féltem velük beszélni.
 Féltem attól miféle férfinak tartanak, hogy még a lányukra sem
 voltam képes vigyázni.
 És igazuk lenne.
 Nem voltam Bella mellett.
 Nem vigyáztam rá.
 Kezembe kaptam a telefont és tárcsáztam Renée számát.
 Kicsörgött, a harmadikra felvette.
- Igen tessék, itt Renée Swan.
- Szia, Renée. Itt, Edward.
- Szia, Edward! - örült meg nekem.
- Figyelj jól kérlek. - néma csend lett - Bella...
- Mi van Bellával? - kérdezte ijedten.
 Alig bírtam megszólalni, nyeltem egyet.
- A fürdőszobában találtam rá eszméletlenül. A kórház felé tartunk,
 de még mindíg nem tért magához.
 Halk sikolyt hallottam.
- Istenem, a kicsikém! Mi történt? Edward? - kérdezte hisztérikusan.
- Sajnálom, de nem tudom. Így találtam rá a mosógép mellett. Öt perc
 múlva beérünk és akkor Carlisle kivizsgálja. - Renée kapkodta a
 levegőt - Nincs valami betegsége amiről nem tudok? - kérdeztem.
- Nincs! Nincs! Soha nem is volt, még a bárányhímlőt sem kapta el.
- Nem vettetek észre rajta semmit az utóbbi időben?
- Nem! Semmit. Edward... kérlek... csináljatok valamit. - könyörgött.
- Carlisle mindent megtesz, hidd el.
- Rendben. - mondta sírva - Hamarosan mi is ott leszünk.
 Ezzel kinyomta a telefont.
 Az idegeim pattanásig feszültek, de végre beértünk.
 Bellát azonnal hordágyra fektették és már vitték is a vizsgálóba.
 Tíz perc telt el mire Carlisle megjelent.
- Carlisle, mondj valamit! Mi van Bellával?
- Még nem tudom, megvizsgáltam, de nem találtam semmi rendellenességet.
 A hüvely tiszta,  gyulladás nincs, a méhe épp, a petefészek rendben
 és a hasa alján sem észleltem érzékenységet. Vettem kenetet amit
 azonnal leküldtem a laborba. Kb. egy óra és megtudjuk az eredményt.
- És addig csak állunk és várunk?
- Nem. Először is vért veszünk amit szintén leküldök, azután csinálunk
 egy CT-t. Ez a leggyorsabb módja, hogy kiderüljön mi lehet a baj.
 Ekkor berobbantak Charlie-ék és egyenesen felénk futottak.
 Egyből kérdésekkel estek nekünk.
- Carlisle, mi baja a lányunknak? - Charlie totál idegsukkos állapotban
 volt bár nem csoda.
- Mi a fene történt? Edward? - Renée szeme vörös volt a sírástól.
- Még nem tudjuk. Nőgyógyászatilag teljesen egészséges, csak a kenet
 eredményét várjuk. Most vért veszünk amit szintén leküldök a laborba,
 azután csinálunk egy CT-t.
- Mégis mi a franc lehet ez? Magához tért már? - Charlie riadt volt.
- Nem tudjuk, még csak elképzelésünk sincs, de még fel sem kelt.
 A szülők összeborultak és némán zokogva imádkoztak.
 Közben Carlisle ahogy ígérte levette a vért, utána áttolták
 szerelmemet a CT vizsgálóba.
 Ez már hosszabb időt vett igénybe.
 Tiszta idegek voltunk.
 Végre megjelent Carlisle, de még tíz perc volt mire megjött az
 eredmény.
 Carlisle megnézte és semmi jót nem olvastam ki a gondolataiból.
 Egyenesen ránk nézett, én már tudtam, ha tehettem belehaltam volna
 a válaszba újra és újra.
 Nem! Nem! Nem!
 Alig bírta kinyögni.
- Bella... - nyelt egyet - Bellának... agytumora van. Nagyon sajnálom.

Szavazás!!!!!!!!

Sziasztok drága olvasóim!



Intéznék felétek egy kérdést.
Van nekem még két történetem egyenlőre ezen kívül,
arra lennék kíváncsi, hogy szeretnétek-e előbb elolvasni
az egyiket mint ezt befejezném vagy pedig várjuk meg
ennek a történetnek a végét és akkor kezdjem el feltölteni?
Válaszaitokat nagyon várom, kérek mindenkit aki olvas,
hogy írja meg mit gondol.
Minimum 10 ember válasza lesz a döntő.
Csak egy választ kérek, igen vagy nem.
Puszka mindenkinek. :)

41. fejezet : Ő megmondta

Sziasztok!
Ahogy ígértem, hoztam a 41-et.
Pusza


Egyből lábdobogásokat hallottam a lépcsőn felfelé.
 Az ajtómon dörömbölni kezdtek.
- Bella, jól vagy? - kérdezte anyu.
- Mi történt, minden rendben? - aggódott apu is.
 Mekkora mázli, hogy az ajtót bezártam.
- Igen, minden rendben csak rosszat álmodtam.
- Nyisd ki az ajtót kérlek, látni akarlak. - kért Charlie.
 Edwardra néztem.
- Menj. Este találkoztunk. Ha van valami hívj. - suttogtam,
 hogy csak ő hallja.
 Csak bólintott egyet és el is tűnt.
 Én odasétáltam az ajtóhoz, kinyitottam, majd beengedtem a szüleimet.
 Anyám egyből hozzám ugrott és elkezdett tetőtől-talpig átvizsgálni,
 apám pedig a szobán járatta körbe szemeit.
- Anyu, tényleg nincs semmi bajom, rosszat álmodtam.
- Olyan fehér vagy mint a fal. Nem vagy rosszul?
- Egy kissé émelygek, de biztos csak attól, hogy hirtelen
 ugrottam fel az ágyból.
- Ülj le egy kicsit. A ruhád is csurom víz. - tapogatott végig anyám.
- Mindjárt letusolok. Tízre megígértem Jake-nek, hogy átmegyek.
- Akkor igyekezned kell, már háromnegyed kilenc van. - mondta Charlie.
- Ó, a fenébe. - puffogtam.
 Edwardnak esze ágába sem jutott volna felébreszteni.
 Főleg, hogy este megszédültem.
 Jake miatt pedig még úgy sem.
 Azonnal elmentem letusolni, bevágtam két szelet pirítóst,
 összekészítettem a sütiket és az ételeket amiket Jacobéknak szántam,
 végül felöltöztem és bepattantam az autómba.
 Hiába is szerettem volna sietni, a csúszós utak nem tették lehetővé.
 Negyed óra késéssel megérkeztem Billyék kunyhója mellé.
 Jake azonnal ki is rontott az ajtón.
- Bella, na végre. Már aggódtam, azt hittem nem is jössz. - ölelt meg
 amint kiszálltam a kocsiból.
- Szeva, Jake. Megígértem nem? Ezek az utak tehetnek róla,
 szörnyű a közlekedés.
- Gyere be, meg ne fázz. - invitált.
- Várj, előbb segíts bevinni amit nektek hoztam. - és már pakoltam
 is a kezei közé a kajákat.
- Jesszus, Bella! Ezt mindd nekünk szántátok?
- A többit már elvittük a rászorulóknak. Remélem nem bántalak meg
 ezzel titeket? Sajnálnánk kidobni.
- Nem, egyáltalán nem. Apám még örülni is fog, hogy végre nem kell
 főznie. Mostanában kissé nagyétkű lettem. - kacagott fel.
 Belépve a kis házba egyből Billybe botlottunk.
- Szia, Bella. Rég láttalak. Hogy vagy?
- Hello, Billy, köszönöm jól. Párizsban voltam egy ideig,
 nemrég jöttem haza.
- Párizs? Gyönyörű hely lehet.
- Igen, tényleg az. - helyeseltem.
- Na és kivel voltál?
- A párommal, Edward Cullennel. - feleltem.
 Pillanatny félelmet láttam átsuhanni Billy arcán, Jacob pedig
 csak fapofát vágott.
- Te ismered? - kérdeztem Billyt.
- Nem, nem. - zavartnak tűnt - Hallottam már a családról, de
 személyesen sosem találkoztunk.
 Olyan furcsa lett mindd a két pasi.
 Gondoltam Jake lehetett akitől hallott róluk és amit Edward
 mesélt nem hittem, hogy jókat mondott volna.
- Hoztam nektek egy kis harapnivalót, remélem nem baj?
- Dehogy, nagyon szépen köszönjük.
- Jake, pakoljuk be őket a hűtőbe. - fordultam felé.
 Átmentünk a csepp konyhába és elkezdtük berakni az ételeket a
 sütik kivételével, majd leültünk a kis asztalhoz.
- Hogy telt a karácsony? - kérdeztem.
- Sok munkával. Tudod itt mindíg van mit tenni. - mosolygott
 - Bütyköltem is egy kicsit a motoromat.
- Annak a motornak már nagyon szupernek kell lennie.
- Az is, szeretnéd látni?
- Persze. - bólintottam rá.
 Felöltöztünk és kibattyogtunk a garázsba.
 Lehúzta a vásznat én pedig igencsak meglepődtem.
 A moci tényleg állatul nézett ki.
 Egyes részek ahol kellett krómozottak voltak, a tank lángmintával
 borított, az ülés bőrrel bevont.
 Teljesen Jacobhoz illő, biztos voltam benne, hogy jól néz ki rajta.
- Ez baromi jó, Jacob. Hogy sikerült ilyet alkotni?
- Nagyon sok munkám van benne, persze a krómozás szakember műve,
 nekem nem adatott itt megcsinálni. Részenként vittem el, amint
 volt egy kis pénzem. A többit viszont én csináltam.
- Gratulálok, nagyon ügyes vagy, ez fantasztikus. - dícsértem meg.
 Láttam, hogy kedvére való, még ki is húzta magát.
 De volt itt még valami amit meg kellett beszélnünk.
- Te Jake, szeretnék kérni valamit. - néztem rá.
- Mi lenne az? Tudod, neked bármit.
- Arra kérlek, hogy mégegyszer ne próbálj beleszólni az életembe.
 - az arcáról eltűnt a vigyor - Szeretlek mert a barátom vagy,
 de ehhez semmi közöd.
 Láttam a dühöt a szemében.
- Csak nem árulkodott a drága... - elkondolkodott minek is nevezze
 - Edwardod? Micsoda egy beszari alak. - fújtatott.
- Egy. Ő abszolút nem beszari, igencsak kemény fickó.
 Kettő. Nem árulkodott. Rákérdeztem mert láttam rajta, hogy valami
 nem stimmel vele és ő elmesélte, hogy felkerested.
 Három. Ha szúrja a szemed a kapcsolatunk ne nézz oda, ugyanis
 mi soha nem fogunk szétmenni. - ekkorra Jake feje már vörös lett
 - Szeretem őt és ő viszont szeret.
- De... én... - hebegett - nem való hozzád. Én csak...
- Ide figyelj. Ez az én dolgom. Hagyd, hogy ezt én döntsem el.
 És képzeld, hamarosan még jobban hozzá fogok tartozni.
 A feje már lángolt, a szeme kidülledt.
- Ezt, hogy értsem? - kérdezte ijedten.
- Úgy ahogy mondtam. Összeköltözünk. Vele fogok élni, kettesben.
 Jake egész teste elkezdett remegni, közelebb lépett és megragadott
 a vállamnál fogva.
 Ez fájt.
- Bella, légy észnél. Nem teheted ezt... ő... ő, rossz. - hebegett
 - Nem is ismered igazán, ne tedd.
 Elrántottam magam tőle.
- Eressz el. Én ismerem, te viszont nem, honnan is ismernéd?!
 Miből gondolod, hogy Edward rossz?
 Totál kiakadtam a viselkedésén.
 Nem tudta mit feleljen pontosan, csak kertelt.
- Ő... ahogy viselkedik... a kinézete... és... és vajon  miért akar
 ilyen hamar összeköltözni veled? Hidd el, ez a... - kapkodta a
 levegőt - sántikál valamiben.
- Mi a bajod neked? A barátomnak hittelek, azt hittem mellettem
 állsz majd. Velem örülsz.
- A barátod is vagyok, épp ezért fogom ezt megakadályozni.
- Ne merészeld, Jacob Black. Nem szólhatsz bele az életembe.
- Ha hülyeségre készülsz - morogta - azt meg kell akadályozni,
 és te most arra készülsz. Bella... - lépett megint hozzám
 az arcomat a kezei közé fogva - én... szeretlek téged, és nem
 mint barátot - az ő szájából alig akartam elhinni - szerelmes
 vagyok beléd évek óta. Légy velem, légy az enyém. - a derekamra
 csúsztatta a kezét - Én megmutatom neked mi az igazi szerelem.
 - közelebb hajolt - Itt és most... szeretkezz velem és meglátod,
 azonnal elfelejted őt. Elfeledtetem veled.
 Azonnal ellöktem magamtól.
- Jacob, te megőrültél! Elment az eszed? Sosem szeretkeznék veled.
 Eddig a barátomnak hittelek, de ennek itt és most vége!
 - és megindultam ki, de ő elém állt.
- Hamarosan rá fogsz jönni, hogy én vagyok a tökéletes.
 Nem hagyom, hogy azé a rohadéké légy.
- Te tényleg megbolondultál. - löktem arrébb - Viszlát!
 És már futottam is az autómhoz.
 Jake folyton azt kiabálta utánam, hogy úgyis az övé leszek.
 Edwardnak igaza lett Jacobbal kapcsolatban.
 Bepattantam az autómba és Billytől még csak el sem köszönve
 hagytam el szélsebesen La Pusht.
 Attól tartottam Jacob utánam jön a motorral, de hála istennek
 nem tette.
 Azok a szemek... ahogy rámnézett és megszorított... megijedtem tőle.
 Azt láttam rajta, hogy bármire képes lenne... bármire!
 Soha azelőtt nem láttam ilyennek.
 Sajnos biztos voltam benne, hogy meg kell szakítanom vele a
 kapcsolatot, legalábbis amíg így viselkedik és ezt nem tudhattam
 meddig tart majd.
 Nem akartam, hogy Edward állandóan aggodalmaskodjon, vitát pedig
 még úgy sem.
 Jake-re pedig nagyon ráfért a lehülés.
 Féltem ezt az egészet elmondani Edwardnak.
 Féltem, hogy meg akarja majd ölni Jacobot és igazam lett.
                            XXXXXXXX
- Hogy merészelte az a tetves vakarcs. Átharapom a torkát!
 - kelt ki magából Edward - Ha a kezeim közé kerül...
-Kérlek ne bántsd. - hihetetlen, hogy ezek után még védtem - Ő is csak
 meg akar védeni.
- Úgy, hogy meg akar kefélni a garázsban? - ezzel nem vitatkozhattam.
- Ne foglalkozz vele. Szerelmes. Nem akart rosszat, csak rossz
 személybe szeretett bele.
- Volt pofája a kis szemétládának... - fújta tovább.
 Még szerencse, hogy anyuék házon kívül voltak, elmentek szórakozni.
 Lebuktunk volna.
 Nagyon kikelt magából, szinte ordított.
- Edward...
- Hogy mert csak hozzád érni... ááá, megőrülök! - járkált fel-alá
 a szobában és közben a hajába túrt minden fél percbe.
- Kivételesen helyt adok az idegességednek, de ettől nem lesz jobb.
 Hidd el én lepődtem meg rajta a legjobban. Próbálj megnyugodni,
 tiszta fejjel gondolkodni. Azt megígérhetem, hogy most egy jó ideig
 nem akarom látni őt.
- Egy ideig? - húzta fel a szemöldökét - Inkább soha többé!
 Kitekerem a nyakát, kitépem a szívét... - sziszegte.
- Edward, most jut szembe, Jake úgy beszélt rólad mintha...
 tudná mi vagy. Nem akarta megmagyarázni miért is tart rossznak,
 veszélyesnek.
 Edward egyből elhallgatott és ez nagyon szemet szúrt nekem.
 Tudtam valamit titkol előlem.
 Mintha fény gyúlt volna az agyamban.
- Ő tudja igaz? - kaptam rá a tekintetem - Ezért próbál
 elszakítani tőled. Tudja mi vagy.
 Edward csak nézett rám összeszorított szájjal.
- Hogy lehetséges ez? Honnan tudja?
 Még mindíg nem kaptam választ.
 Akkor valami ismét bekattant.
- Ez nem minden, igaz? Van itt még más is. Mit titkolsz előlem?
 Tudni akarom. Jogom van hozzá.
 Edward nagy levegőt vett.
- Rendben. Elmondom. - egyezett bele.

40.fejezet : Nem akarom

Sziasztok!
Elnézést kérek, hogy nem tegnap töltöttem fel.
De, a lényeg, hogy itt van.
Jó olvasást kívánok.


- Igen, tudod Jacob Black. Ismered nem?
 Nem válaszolt azonnal.
- Találkoztam már vele, de egyáltalán nem szimpatikus nekem.
- Pedig nagyon jó fej. Kedvelem őt. Sokat szoktunk beszélgetni és nevetgélni.
 Egyszer összejöhetnénk hármasban. Talán ha jobban megismered megkedveled.
 Esküszöm morogni hallottam.
- Valami baj van? - kérdeztem.
- Nincs... csak nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne.
 Összezavarodtam.
 Nem tudtam mi lelte.
- Valamiről lemaradtam?
- Khm... szóval, múltkor volt egy kis nézeteltérés közöttünk.
- Miféle nézeteltérés? Mikor? Hol? - nem értettem az egészet.
- Jacob felkeresett nemrég. Közölte velem, hogy nem nézi jó szemmel a
 kapcsolatunkat. Szeretné ha eltűnnék az életedből.
- Mi? Ez most komoly? Mi ütött belé?
 Edward egyik szemöldökét felhúzta.
- Szerinted?
 Egy kicsit agyaltam aztán megértettem.
- Na neee... azt nem mondd, hogy...
- De attól tartok igen. - felsóhajtott - Nem igazán szeretném ha találkoznátok.
 Nem tetszik az amiket rólad gondol, fantáziál.
- Hát ez nagyon gáz. Azt sejtettem, hogy tetszem neki, de nem gondoltam
 ilyen komoly dologra. De ugye nem bántottad?
 Edward megrázta a fejét, de a fogát összeszorította.
- Azt hiszem el kellene beszélgetnem vele. - mondtam döbbenten.
- Nem hiszem, hogy sokat érnél vele. Nagyon elszánt.
- Ha meg sem próbálom. Nem akarom, hogy feleslegesen bizakodjon.
- De ha erőszakoskodik vagy hozzád ér egy ujjal is... - sziszegte.
- Jake nem ilyen. Ne aggódj. - nyugtattam.
- Nem is sejted milyen rafinált.
- Nálam akkor sem ér el ilyenekkel semmit.
- Nem tudom, Bella... nem tetszik ez nekem.
- Nyugodj meg. Nem lesz semmi baj. - feleltem - De most már megyek mosakodni.
- Menj. Azt még megvárom, azután megyek. - mondta rossz kedvűen.
 Megértettem miért lett ilyen, de én biztos voltam benne, hogy Jake
 ártalmatlan.
 Elmentem mosakodni, fogatmosni azután visszatértem Edwardhoz.
 Végre megcsókolhattam, de nem viszonozta úgy ahogy szerettem volna.
- Felejtsd már el Jacobot. - förmedtem rá.
- Könnyű azt mondani. Nem a te párod készül találkozni egy idiótával
 aki nem ért a szép szóból. - fintorgott.
- Na jó, ebből elég. Jake kisbaba kora óta a barátom. Ha ennyire kiakadtál
 menj és hűtsd le magad. Ha sikerült, várlak este tízre.
 El sem hittem, hogy ilyet mondtam neki, de felhúzott, hogy Jacob
 miatt még megcsókolni sem tudott normálisan.
- Tényleg jobb lesz ha megyek.
 Ezzel kaptam egy egyszerű homlok puszit és el is tűnt.
 Megvolt az első nézeteltérésünk.
 Remek...
 Azt hittem nekünk sosem lesz ilyen, bár nem tudom miért gondoltam.
 Minden párkapcsolatban vannak viták.
 Ezalól a vámpírok sem kivételek.
 De, hogy pont Jake miatt?
 Megpróbáltam én is lenyugodni, nem akartam már kora reggel zabosan
 lemenni anyáékhoz.
 Biztos nekiállna kérdezősködni és én nem voltam túl beszédes kedvemben.
 Lent megreggeliztem, utána nekiálltunk eltakarítani a havat a ház körül.
 Az autómat is lekapargattam, két hét alatt igen csak ráfért.
 A tetején minimum öt centis hópaplan pihent és a szélvédőre is ráfagyott.
 Elkezdtem járatni egy kicsit a motort, hogy leolvadjon.
 Amikor végeztem felmentem tanulni.
 Délután ahogy azt Edwardnak is mondtam, összecsomagoltuk az ételeket
 és elvittük a rászorulóknak.
 Elég későn végeztünk.
 Fél kilenckor sikerült vacsoráznunk, majd mikor befejeztük elrámoltunk,
 végül felhívtam Leilat, hogy elmeséljem neki a tegnapi nap történéseit.
 A barátnőm szinte egész végig sikoltozott, majd megsüketültem.
 Nagyon örült nekünk.
 Folyton azt hajtogatta - megfogtad az isten lábát -.
 Gondolkodtam rajta kivel tudnám összeboronálni Leilat és egyedül
 Jake jutott eszembe.
 Úgy gondoltam nagyon összeillenének.
 Jakob és Leila is vicces egyéniség, biztos megtalálnák a közös hangot,
 na meg Edward is megnyugodna miattam.
 Döntöttem... ez nem telefon téma.
 Jaket majd elviszem egyszer bemutatni, hátha elsőre bejön a dolog.
 Leila-nak sem mondtam el a tervemet.
 Barátnőm bájcsevegése után még beszéltem Jacobbal is.
- Szia, Jake. Csak azért hívlak, hogy holnap akkor találkozhatnánk-e?
- Bella! - örült meg a hívásom hallatán - Naná, hogy találkozhatunk.
 Alig várom, hogy lássalak. Mikor és hol?
- Arra gondoltam elmennék hozzátok és vinnék nektek egy pár dolgot.
 Sütit meg ilyeneket. Délelőtt tíz körül jó lesz?
- Persze, neked bármikor.
 Na ez jó duma volt.
- Oké, akkor tízre. Szia.
- Várlak.
 Ezzel letettem mielőtt túl cikissé vált volna a helyzet.
 Nem akartam beszólni neki.
 Elmentem fürödni, hajat mosni.
 A vizet jó forróra csináltam.
 A bőröm teljesen pirossá vált ahogy beleültem a kádba.
 Iszonyat jót tett, a napom elég húzósra sikeredett és borzasztó
 feszült is voltam.
 Reménykedtem, hogy Edward már lecsillapodott.
 Szerettem volna vele lenni, hozzá bújni.
 Reméltem eljön és nem haragszik rám.
 Vagy fél óráig áztattam magam mire megmozdultam hajat mosni.
 Amikor kiszálltam magam köré csavartam a törölközőt és egyet a hajamra.
 Bementem a szobába és levetettem magam az ágyra.
 Még tíz perc volt hátra.
 Csak feküdtem mozdulatlanul és vártam.
 Öt perc késéssel, de otteremve megállt az ablaknál.
 Nem jött oda hozzám, ezért én térdeltem fel az ágyon.
- Sajnálom, Edward. Nem akartam így beszélni veled. Hülyén viselkedtem.
 Rámnézett gyönyörű méz színű szemeivel.
- Nem te vagy a hibás. Én reagáltam túl. Csak... nagyon féltelek.
- Kérlek ne. Én kiabáltam veled, te nem tettél semmit rosszat.
 Hülye voltam, hogy Jacob miatt... áh hagyjuk. Nem akarok róla beszélni.
- Én sem.
- Gyere. - nyújtottam felé a kezem - Bújj ide mellém.
 Lassan az ágyhoz sétált és leült rá.
- Milyen volt a napod? - kérdezte.
- Húzós és hosszú. Sok dolgom akadt.
- Fáradt vagy?
 Odasétáltam az ajtóhoz, hogy bezárjam.
 Visszafelé megszédültem, hatalmas szerencse, hogy épp a szék mellé értem
 és meg tudtam kapaszkodni bele.
 Edward egyből ott termett.
- Bella, jól érzed magad?
- Semmi baj. Megszédültem kissé, biztos a kimerültség okozza.
- Feküdj le. - és odakísért az ágyhoz.
 Lefeküdtem, ő pedig betakargatott.
- Biztos minden rendben van veled? Tegnap a hányás, ma meg ez...
 Szerintem nem ártana kivizsgáltatnod magad, szólok Carlisle-nak.
- Nem, nem kell. Semmi bajom,csak mostanában túl sok volt az izgalom.
- Akkor azt javaslom pihenj többet. Ne pörögd túl magad. Még bajod
 esik nekem. - mondta aggódva.
- Jól van. Ennyit még megtehetek. - bújtam hozzá.
- Most pihenj, aludd ki magad. - símogatta a hajam - Itt maradok.
 A mellkasára hajtottam a fejem és bőre mámorító illatában
 fürödve mint akit fejbevertek el is aludtam.
 Aznap éjjel az álmaim először váltak zavarossá aminek Jacob
 is a részesévé vált.
 Egyáltalán nem volt szép álom, sőt inkább borzalmas.
 Jake borzasztó gonosz volt és engem üldözött, én meg csak menekültem
 a fekete semmiségbe.
 Egy kiáltással ébredtem, csurom vizesen és Edward rázott fel.
- Edward, segíts! - sikítottam még félálomban.
 Aztán magamhoz tértem.