31.fejezet : Látványosságok

Sziasztok!
Elhoztam az újat, szóljatok hozzá légyszi.
Jó olvasást, köszi, puszi. :)


Amikor kinyitottam a szemem már javában sütött a nap
 és a madarak csiripeltek.
 Magam mellé pillantottam, de Edwardnak hűlt helye volt.
 Az éjjeliszekrényen tapogatózva kerestem a mobilomat,
 hogy megnézzem mennyi az idő.
 Nagynehezen rá is találtam, magam elé tartottam.
 Pontban kilenc óra volt, jól elaludtam.
 Azon méláztam vajon hol lehet Edward, hova mehetett ilyenkor.
 Ezer meg ezer dolog futott át az agyamon, de mindhiába,
 bárhova elsuhanhatott.
 Inkább kipattantam az ágyból és a tusolás mellett döntöttem,
 nem akartam nyomottan mutatkozni a vámpírom előtt,
 még kiábrándult volna belőlem.
 Kikaptam egy tiszta fehérneműt, egy pólót és egy szatén
 nadrágot a szekrényből, kirobogtam a fürdőbe,
 beugrottam a tusoló alá és már engedtem is magamra
 jó meleg vizet.
 Az egész testemet telenyomtam vaníliás tusfürdővel,
 jól bedörzsöltem vele magam, aztán lemostam.
 Mikor eléggé magamhoz tértem kiléptem a tusolóból,
 jól becsavartam magam egy törölközőbe majd megindultam
 a mosdóhoz fogatmosni, de előtte bekentem az arcomat egy
 hidratáló arcpakolással mert ez a hideg időjárás
 teljesen kiszárította.
 A fogmosás után lemostam a maszkot is és amint felszivattam
 az arcomról a vizet, jöhetett a krém.
 Minden pacsulival végezve felöltöztem és visszamasíroztam
 a szobánkba.
 Amikor beléptem alaposan meglepődtem.
 Edward az ágyon feküdt felém fordulva, előtte pedig
 egy tálca hevert.
 A tálcán amerikai palacsinta, juharszirup és frissen
 facsart grapefruitlé helyezkedett, a jobb kezében pedig
 egy szál gyönyörű vörösrózsa ékeskedett amit az ujjai
 között pörgetett.
- Jó reggelt szépségem. Ne haragudj, hogy elkéstem,
 de egy kissé összeakasztottam a bajszom a palacsintával.
 - mondta mosolyogva.
- Neked is jó reggelt. Nem is tudtam, hogy annyire nehéz
 eset ez a palacsinta. - feleltem kuncogva - De úgy látom
 te jöttél ki győztesen.
- Nem volt más választása.
 Odaballagtam az ágyhoz, Edward felé fordulva én is oldalasan
 lefeküdtem és egy édes csókért csücsörítettem az ajkaimat,
 amit nem sokat várva meg is kaptam a rózsával együtt.
 Edward ajka olyan édes volt, hogy a szirupra már alig
 volt szükség a palacsintához.
 Elkezdtem megreggelizni az ágyban, addig a szerelmem
 felvázolta a heti programot, én pedig mindenre csak bólintottam.
- Ma elmehetnénk a Louvre-ba, majd este az Eiffel-toronyhoz,
 de csak ha nem leszel fáradt, azután holnap irány a
 Moulin Rouge.
- De a Moulin Rouge-ba nem csak nagykorúakat engednek be?
- Te ne törődj ilyenekkel, majd én mindent megoldok. Nos aztán
 van még itt Notre Dame vízköpő szörnyekkel, na és a nagyon
 híres Sainte - Chapelle gótikus kápolna.
 Majd mindent szépen elosztunk, mit mikor szeretnél megnézni.
- Lesz látnivaló. - füttyentettem.
- Lesz bizony és ez még nem minden, vannak más helyek és
 dolgok is amiket majd megmutatok neked.
- Mint például?
- Például, van egy csodálatos park ami legfőképpen éjjel
 van tele. Ide jönnek a szerelmes párok. - erre felszaladt
 a szemöldököm - Vannak olyanok akik kicsit sem zavartatják
 magukat mások előtt. - mosolygott sejtelmesen.
- De ugye nem...
- Nem, odáig azért nem fajulnak a dolgok, úgy oldották meg
 a dolgot, hogy a park köré négy szép és kellemes
 motelt építettek.
 Ámulva hallgattam Edward meséjét, elképzélni sem tudtam,
 hogy ilyen egyáltalán létezik.
- És mikor szeretnél a Louvre- ba menni? - kérdeztem.
- Úgy gondoltam reggeli után összekaphatnánk magunkat és
 elindulhatnánk.
 Hát... minden úgy is történt ahogy Edward eltervezte.
 Megnéztük a Milói Vénusz szobrot és a még híresebb
 Mona Lisa festményt, majd mikor teljesen kibambultuk
 magunkat, elmentünk egy puccos étterembe ebédelni.
 Annyira nem szerettem egyedül enni, de azt még úgy nem
 akartam látni Edward hogyan fogyasztaná el az étteremben
 levők vérét.
 A gondolatba bele is borzongtam, ilyenkor áldottam az
 elmémet, hogy mindent elrejt előle.
 Ha Edward hallotta volna mikre gondolok, isten tudja mi
 történhetett volna, de jó semmiképpen.
 Az ebéd után irány haza pihenni és filmet nézni,
 este pedig az Eiffel - toronyhoz.
 Kétszer is meggondoltam, hogy fel akarok-e menni, de
 Edwardnak nem lehetett nemet mondani úgyhogy muszáj
 voltam felmenni ha nem akartam, hogy ő cipeljen fel.
 A kilátás gyönyörű volt és nagyon jól esett ahogy
 Edwarddal összebújva élvezhettem ezt a csodát, de nem
 túl sokáig bírtam a hidegben, főleg estére mégjobban
 lehült a levegő.
 Szerelmem próbált melegen tartani, de be kellett valljuk
 nem ő volt a világ legmelegebb testű férfija.
 Hazafelé az autóban már eléggé kiolvadtam, de igazán
 a meleg vacsora és a pihe-puha ágy segített csak.
 Végül a nap csúcsa egy istennel összegabalyodva végződött
 felhevült vágyaink közepedte.
 Kellhetett volna ennél jobb?

30. fejezet : Más szemszög

Üdvözletem kedveskéim!
Most egy olyan fejit hoztam nektek amilyen még nem volt.
Attól függetlenül nagyon remélem, hogy tetszeni fog.
Kérlek írjátok meg, hogy ez a rész mennyire tetszett,
legyen még ilyen vagy nem hiányzik bele.
Előre is kellemes időtöltést mindenkinek.
Sziasztok!!!  :)

 Mondani szerettem volna valamit, de itt jobbnak éreztem ha
 csöndben maradok.
 Elég sebet téptem fel valószínüleg.
 Egyáltalán nem lehetett könnyű neki úgy élnie, hogy
 körülötte minden szerette halott volt, még egy nyavalyás
 kutyája sem maradt.
 Szélsebesen kiszáguldott a konyhába az üres tányérral és bögrével,
 rövid vízfolyás volt hallható aztán már mellettem is termett.
- Szeretnél lepihenni? - kérdezte.
 Megráztam a fejemet, pedig nagyon fáradt voltam, mintha
 az összes energiámat kiszipolyozták volna belőlem.
- Nem, de az nagyon jól esne ha hozzád bújhatnék. - feleltem
 megsímogatva a kézfejét.
 Felsétáltunk a szobába, lefeküdtünk az ágyra összeölelkezve,
 bekapcsoltuk a tévét és azt nézve akaratom ellenére elaludtam.

 Edward szemszög :

 Amikor beléptünk az uszodába láttam, hogy Bella megtorpan és
 a lélegzete is eláll.
 Reméltem, hogy ezt a reakciót válthatom ki belőle és
 bizony sikerült is.
 Míg ő körbenézett és ámuldozott addig én vámpírsebességgel
 lekaptam magamról a ruháimat és félrehajítottam őket a padra.
 Bella mikor magához tért nagyokat pislogva felémfordult
 és felkacagott.
- Nagyon durván nyomod, én még magamhoz sem tértem te pedig
 már készen is állsz a vízibemutatóra. - mondta.
- Ugyan mire várjak... - vágtam rá - ezért jöttünk ide,
 kapd le te is azokat a ruhákat és ugorj.
 Nem kellett külön kérvényt benyújtanom.
 Annyira gyönyörű volt, hogyha csak ránéztem úgy éreztem,
 hogy hogy dobog a szívem és élek.
 Sosem gondoltam, hogy egyszer még igazán szerethetek,
 legfőképpen nem egy embert.
 A vére nagyon megnehezítette a dolgomat, de próbáltam
 minden egyes alkalommal tiszta fejjel gondolkodni és
 cselekedni ha vele voltam.
 Nagyon nem volt egyszerű.
 Mindene vonzott.
 Egyszerre kívántam a testét, a vérét és a lelkét.
 Miféle pokolfajzat lettem volna ha mindettől a becses
 dologtól megfosztottam volna az egyetlen lényt a világon
 aki még a saját életemnél is ezerszer fontosabb?
 Gyorsan bevetettem magam a kellemesen bizsergető vízbe.
 Az én jéghideg testem is átvette valamelyest ezt a
 hőmérsékletet, nagyon szerettem ezt az érzést.
 Nem sokat teketóriázva Bella is követte a példámat.
 Látszott rajta, hogy istenien érzi magát.
 Egy ideig játszadoztunk, fröcsköltük egymást,
 kergetőztünk, csipkelődtünk amikor Bella odaúszott hozzám,
 körémfonta a lábát és megtörtént a gang.
 A vítől annyira felerősödött a vére illata, hogy azt hittem
 belepusztulok, annyira megkívántam, hogy a méreg abban
 a pillanatban elkezdett termelődni a számban.
 Nagyon megilyedtem, hogy előbújik belőlem az állat.
 Alig tudtam visszafogni magam.
 Folyton csak az járt az eszemben, hogy csak egy harapás... csak egy...
 Azon filóztam, hogy kitépem magam Bella karjából és kiugrok
 a medencéből, de nem akartam őt megilyeszteni, pedig
 ez lett volna igazából a helyes döntés.
- A véred illata... - nagy levegőt kellett vennem és nyelnem
 is egyet - sokkal ínycsiklandozóbb, a víz felerősíti az illatát.
 Talán emberi megérzés, de láttam rajta, hogy kapcsolt,
 nem volt buta, összerezzenését is éreztem és kikerekedtek
 gyönyörű csokoládé barna szemei.
 Tipikus emberi reakció, de ez volt a helyes, hiszen ő egy
 vérszomjas lény ölében tartózkodott mintha természetes lenne.
 Pedig sajnos nem volt az.
- Nagyon zavar téged? Talán jobb lenne...
 Bizony jobb lett volna, de én nem engedtem.
 Nem akartam, hogy ez közém és közé állhasson.
 Nagy levegőt vettem bár nem tudom minek és visszafogtam magam.
 Bella szerelme erőt adott, vele nem tehettem azt...
- Nem, nem. Kellemesen bizserget - hazudtam, bizony bizsergetett,
 csak nem úgy ahogy neki mondtam - leginkább beindít. - reméltem,
 hogy ezt is beveszi.
 Gondoltam egyet és hevesen megcsókoltam, hogy másra tereljem
 az ő és a magam gondolatait is, majd egy mozdulattal
 a bikinialsóját félrehúztam gondolkodás nélkül és beléhatoltam.
 Mennyei érzés volt benne lenni, az a forróság...
 Ennyibe tellett elfelejteni a vérszomjat.
 Amint benne voltam elszállt minden mocskos, állati és undorító
 gondolatom a vérével kapcsolatban.
 Nem tudtam meddig folytathatom ezt így, de megpróbáltam
 ameddig csak elképzelhető volt.
 Egy ember és egy vámpír édes szerelme.
 Micsoda példátlan dolog volt ez.
 Együttlétünk maga volt a paradicsomi boldogság.
 Sosem gondoltam, hogy elkárhozott létemre lehetek ilyen szerencsés.
 Amikor mindkettőnkből feltört a gyönyör édes hangja, olyan volt
 mintha nem is külön test hanem egyek lennénk.
 Bella ezután letusolt és hajatmosott, hogy letisztítsa magát
 a klór szagától.
 A bőre annyira összeaszalódott a vízben mintha harminc évet
 öregedett volna, de még így is csodaszép volt... az én Bellám.
 Magunkra kaptunk egy-egy köntöst és elindultunk volna vissza
 amikor észrevettem szerelmemen, hogy csak vonszolja magát.
 Megint egy rohadt hiba.
 Hát persze, szegénykém annyira elfáradt, hogy csak arra volt képes,
 hogy vonszolja magát.
 Néha annyira alap dolgok nem estek le.
 Felkaptam a pihe súlyával és azonnal a meleg villába
 száguldottam vele.
 A nappaliban óvatosan lehelyeztem a kanapéra.
- Mit szeretnél enni? - kérdeztem mert tudtam, hogy pótolnia
 kell a szervezetébe a kalóriákat.
- Nem is tudom, nem igazán vagyok éhes, inkább
 nagyon kifáradtam. - felelte kissé karikás szemekkel.
 Látszott rajta, hogy igazat mond.
- Enned kell valamit, Bella. Majd én elkészítem. - erősködtem.
- Hát jó, ha muszály... - adta be a derekát - akkor sajtos
 bundáskenyeret kérnék gyümölcsteával ha lehet.
 Hát... úgy voltam vele a tea csak nem egy nagy ördöngősség, de
 a kenyér már más lapra tartozott.
 Fogalmam sem volt hogyan kell elkészítenem, de mivel
 én erősködtem, nekem kell megoldanom.
 És ilyenkor van az, hogy hálát adok a mai technikáért
 a világon aminek az egyik fő szereplője az internet.
- Természetesen, máris hozzálátok. - mondtam.
- Köszönöm. - felelte és én azzal a lendülettel kirepesztettem
 a konyhába.
 Azonnal előkaptam a laptopot, bekapcsoltam és amint betöltött
 azonnal a Google keresőre mentem.
 Beírtam a receptet, kikerestem a megfelelőt, elökészítettem
 a hozzávalókat ami alig állt pár dologból és még volt is
 a villában, majd nekiláttam elkészíteni mindent.
 A tea tényleg csak két perc volt, víz és teafilter.
 Cukrot és citromot nem tettem bele, mert nem tudtam Bella
 hogyan is szereti, a tányérkára helyeztem őket, hogy majd
 magának ízesíthesse.
 A kenyerek gyönyörű aranybarnára sültek, tányérra helyeztem őket
 és mikor mindennel megvoltam kiszáguldottam velük az asztalhoz.
 Mindent lassan lepakoltam.
 Bella nagyot szippantott a levegőbe.
- Hmmm... micsoda mennyei illatok. - indult meg felém.
- Remélem sikerült jól megcsinálnom. - nagyon reménykedtem.
- Minden bizonnyal, te fantasztikus vagy, eddig még sosem
 rontottál el semmit. - ölelt át és csókolt meg a tarkómon.
 Annyira el tudta túlozni a dolgokat még, hogy fantasztikus.
- Ez egyáltalán nem nagy dolog, az emberek minden nap sütnek-főznek,
 mondjuk én emberként sem tettem. - és ez igaz volt.
 Lehet ezt nem kellett volna mondanom.
- Tényleg, sosem meséltél még nekem az emberi életedről,
 megtennéd, hogy... - mintha érezte volna, hogy mégsem kellett
 volna ezt, de már mindegy volt.
- Szívesen megteszem, de tudnod kell, hogy nem sok mindenre
 emlékszem, az átváltozással és az évek múlásával halványult
 szinte minden emlékünk. Nos tehát... - és belekezdtem abba
 a kevéske emlékbe ami még megmaradt nekem az emberi
 kis tizenhét évemből.
 Elég rossz volt felszakítani őket, próbáltam minél többet
 elnyomni az évekkel, persze ezt Bella nem tudhatta.
 Mire végeztem addigra ezer és ezer emlék tört fel, sok seb
 szakadt fel jéghideg és már nemlétező lelkemen.

29.fejezet : Télben nyár

Sziasztok!
Mindenkitől elnézést kérek, hogy ilyen későn tettem fel az újat,
de mint írtam egyre kevesebb időm lesz és egyre többször
is vagyok rosszul. Köszönöm a türelmeteket.
Jó olvasást kívánok. Puszika.


- Akkor ezt letárgyaltuk. Most pedig menj és kapj fel
 egy bikinit, mutatok valamit.
 Azt hittem, hogy csak hülyéskedik, pedig nem.
 Úgy véltem Edwardnak elmentek otthonról.
- Bikinit? De hát tél van, hova akarsz vinni? - kérdeztem
 értetlenkedve - Nincs is bikinim.
- Menj csak fel, nézd meg azért. - terelgetett.
- Te tudsz valamit amit én nem? - húztam fel a szemöldököm kérdőn.
 Válaszul megcsillantak hófehér fogai.
 Nem kérdezősködtem, inkább megindultam mert tudtam többet
 úgy sem szedhetek ki belőle.
 Ki hallott még ilyet... télen bikinit.
 Felmentem és elkezdtem keresgélni a fehérneműs kis bőröndben
 és láss csodát... tényleg volt ott bikini is, ráadásul nem is egy.
 Jó figyelmetlen voltam, hogy észre sem vettem.
 Volt egy dögös lila köves, egy kék virágmintás és egy
 barna flitteres.
 Elsősorban azonnal a lilát kaptam ki, felkaptam, még a
 mérete is teljesen megegyezett.
 Hát persze... ALICE!!
 Erre felkaptam egy farmert és egy hosszúujjú pólót mert
 nem tudtam hova megyünk.
 Lesétáltam vissza a nappaliba.
- Megvagyok, és most?
- Kapd magadra a kabátod és gyere utánam.
 Ami ezután következett örökre belém égett.
 Egész elsétáltunk a rózsakert végébe ahol egy külön épület állt.
 Oda belépve azt hittem lehidalok.
 Egy különálló uszodában találtam magam, ahol egy hatalmas
 melegvizes medence állt, egy jakuzzi, tusolóval és toalettel
 is felszerelve na és nem utolsó sorban szaunával is.
 Volt itt minden mint a mesében, öltözőszekrények, padok,
 törölközők, köntösök és még hajszárító gép is.
- Isten hozott a lazulás központjában. Ez a hely Esme és Alice
 kreációja, úgyhogy élvezd ki bátran.
 Amíg én csak arra voltam képes, hogy bambuljak magam elé addig
 Edward már le is kapta magáról a ruhákat és ott virított előttem
 egy fürdőnadrágban.
 Felkacagtam.
- Nagyon durván nyomod, én még magamhoz sem tértem te pedig
 már készen is állsz a vízibemutatóra.
- Ugyan mire várjak, ezért jöttünk ide, kapd le te is azokat
 a ruhákat és ugorj.
 Úgy tettem ahogy mondta, letettem a ruháimat az egyik padra,
 azután ugrottam is utána a kellemes meleg vízbe semmivel
 sem törődve.
 Isteni volt, nagyon jól esett a víz is és az Edwarddal töltött
 huncut játszadozás is.
 Épp az ölében voltam a lábammal átfogva a derekát amikor...
- A véred illata sokkal ínycsiklandozóbb, a víz felerősíti
 az illatát.
 Meglepődtem ezen a mondatán és összerezzentem.
 Arra gondoltam, hogy talán ezért hozott ide mert meggondolta
 volna magátés úgy döntött mégis megteszi, de nem hoztam szóba.
- Nagyon zavar téged? Talán jobb lenne...
- Nem, nem. Kellemesen bizserget, leginkább beindít. - felelt és
 azzal a mozdulattal megcsókolt, félrehúzta a bikinialsómat és egy
 mozdulattal belém is hatolt.
 Eszméletlen hatással volt ránk az a hely, bár nem az történt
 amire én számítottam mégis hihetetlen volt.
 Életem legjobb szeretkezését is itt éltem át.
 Mire végeztünk a bőröm annyira kiázott, hogy úgy néztem ki
 mint egy vénasszony.
 Letusoltam és hajatmostam mert a klóros víztől viszketni kezdett
 a bőröm annyira kiszáradt.
 A szaunát inkább kihagytam, annyira fáradtnak éreztem magam
 mintha lefutottam volna egy maratont.
 Lépni is alig tudtam, a lábaim remegtek.
 Amikor Edward észrevette egy szál köntösben felkapott az ölébe
 úgy futott be velem a villába.
 Már minden helyiség kellemes melegben úszott.
 Edward letett a nappali kanapéjára én pedig csak kábultan
 pislogtam.
- Mit szeretnél enni? - kérdezett Edward.
- Nem is tudom, nem igazán vagyok éhes, inkább nagyon kifáradtam.
- Enned kell valamit, Bella. Majd én elkészítem.
- Hát jó, ha muszály... akkor sajtos bundáskenyeret kérnék
 gyümölcsteával ha lehet.
- Természetesen, máris hozzálátok.
- Köszönöm. - és azzal a lendülettel el is tűnt.
 Öt perccel később rámjött a pisilhetnék ezért felkászálódtam
 a kanapéról.
 A wécéhez a konyha mellett is el kellett mennem, így
 bekukkantottam hol tart az én drágám.
 Ahogy ott láttam annyira édes volt, a laptop fölött görnyedt
 és épp a bundáskenyér receptjét bogarászta hogyan is kell
 elkészíteni.
 Annyira meghatott a kedvessége és figyelmessége.
 Hogy tudtam volna én mindezt viszonozni neki.
 Sehogy!
 Egy egyszerű halandó voltam, nem volt sem különleges képességem,
 sem pénzem, hogy akár valamit is adhattam volna viszont.
 Nem tudtam mit adhattam volna egy vámpírnak.
 Amit tőlem kaphatott az csak én voltam, a testem és lelkem,
 de ezt én keveselltem.
 Ő ennél többet érdemelt, valami egyedit, extrát, hiszen ő maga
 is ilyen volt.
 Elszomorodtam.
 Mire visszaértem a nappaliba megpróbáltam rendszabályozni az
 arcomat és a gondolataimat nehogy Edward valamit is
 észrevegyen.
 Mire sikerült is, pont megérkezett az én lovagom.
 Letett az ebédlőasztalra egy tányért amin három szelet isteni
 illatú kenyér feküdt, a másik kezében pedig egy gőzölgő
 bögre finom erdeigyümölcsös tea.
- Hmmm... micsoda mennyei illatok. - lépdeltem lassan az asztal felé.
- Remélem sikerült mindent jól megcsinálnom. - mondta Edward.
- Minden bizonnyal, te fantasztikus vagy, még eddig sosem rontottál
 el semmit. - öleltem át hátulról, és lábujjhegyre állva
 megpusziltam a tarkójánál.
- Ez egyáltalán nem nagy dolog, az emberek minden nap sütnek-főznek,
 mondjuk én emberként sem tettem.
- Tényleg, sosem meséltél még nekem az emberi életedről,
 megtennéd, hogy... - nem akartam erőszakos lenni.
- Szívesen megteszem, de tudnod kell, hogy nem sok mindenre
 emlékszem, az átváltozással és az évek múlásával halványult szinte
 minden emlékünk. Nos, tehát... - én pedig leültem enni és közben
 hallgattam Edwardot.
 Még így is bámulatos volt, hogy csak ült és beszélt.
 Tényleg nem tudtam elképzelni mit szeret bennem ez az isteni lény.
 Mire végeztem az evéssel, ő is végzett a történettel.
 Annyira megsajnáltam, ugyanis teljesen elkomorodott és ez az én
 hibámból történt.

B.Ú.É.K.

                    Boldog Új Évet Kívánok

                    minden kedves olvasómnak,

                    Twilight rajongónak

                    és akik feltévednek  !!!!!